Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
A vörösvérsejtek számlálása.
A vérsejtek darabokra törése vagy dezintegrálódása mechnikai behatás következtében (pl. összenyomatás kemény felszínek között). (haemo- + G. kytos, sejt, + tripsis, zúzás, aprítás)
Diagnózis felállítása a vér vizsgálatának segítségével.
Akut vagy krónikus veseelégtelenségben haemodialízist végző gép. A vérben levő toxikus anyagok eltávolítása a dialízis-folyadékkal való érintkezés során egy féligáteresztő hártyán keresztül történik. Syn művese.
Víz és vízoldékony anyagok eltávolítása a vérből diffúzióval egy féligáteresztő hártyán keresztül; a sejtes elemeknek és a kolloidoknak az oldékony anyagoktól történő szétválasztása a membránpórus-méret, valamint a diffúziós sebesség megfelelő megválasztásával érhető el.
A vérplasma térfogatának megnövekedése a vörösvérsejtekhez képest; a vörösvérsejtek csökkent koncentrációja a keringésben.
A vérkeringés dinamikájának tudománya. (haemo- + G. dynamis, erő)
A vérkeringés fizikai szempontjaival kapcsolatos.
A haemodialízishez hasonló folyamat, amelynek során a vért ultrafiltrációval dializálják és egyidejűleg fiziológiás sóoldatot reinfundálnak.
A vérben élősködő ostoros egysejtűek; közéjük tartoznak a Leishmania és a Trypanosoma nemzetségek, amelyeknek néhány faja jelentős kórokozó. (haemo- + L. flagellum, a flagrum (ostor) kicsinyítőképzős alakja)
A vér áramlása a szövetekben vagy a szövetek vérrel történő elárasztódása. (haemo- + G. phoreo, vinni, hordozni)
A haemoglobinból származó barna színű pigment, ami a haemosiderinnel együtt időnként megjelenik a vizeletben, és rendszerint a felgyorsult vörövérsejt pusztulást jelzi; haemochromatosis esetén a májban is előfordul a haemosiderinnel együtt.
Vérképzés. Syn haemopoesis.
Vérképző. Syn haemopoeticus.
Haemoglobin (Hb). Az erythrocyták vörös színű oxigénszállító (légzési) fehérjéje, amelynek körülbelül 3.8%-a haem és 96.2%-a globin, molekulatömege 64450. Oxihaemoglobin (HbO2) formájában szállítja az oxigént a tüdőkből a szövetekbe, ahol az oxigén könnyen felszabadul és a HbO2 Hb-ná alakul. Bizonyos vegyi anyagok hatására a Hb normális oxigénszállító működése gátolt: pl. a szénmonoxid könnyedén kiszorítja a HbO2-ból az oxigént, és ez az igen stabil karboxi-haemoglobin (HbCO) képződéséhez vezet; ez történik az olajkályha kimerült füstjének belégzése által okozott fulladás során. Ha a haemoglobinban lévő vas ferro állapot-ból ferri állapotúvá oxidálódik, mint pl. a nitrátok vagy más vegyi anyagok okozta mérgezésekben, egy oxigénszállításra képtelen vegyület képződik, a methaemoglobin (MetHb). Emberben ötfajta normális Hb létezik: két embryonalis Hb (Hb Gower-1, Hb Gower-2), foetalis Hb (HbF), és két felnőtt típusú (HbA és HbA2). A négy utóbbi haemoglobin-típusban két, egyenként 141 aminosavból álló α-globinlánc található, valamint két másfajta, 146 aminosavból álló globinlánc (β, γ, ?, ε vagy ?). A Hb Gower-1 két ?-láncot és két ε-láncot tartalmaz. Mindegyik globinlánc szintézise a megegyező görög betűvel elnevezett struktúrgén ellenőrzése alatt áll; az egészséges egyedek a normál allélre minden lókuszon homozigóták. Mind az öt lókusz bármelyik kodonjában előfordulhat egy aminosav másikra történő kicserélődése és ez többszáz féle abnormális Hb típus termelődéséhez vezethet, de legtöbbjük nem bír klinikai jelentőséggel. Ismert ezen kívül egy vagy több aminosav deléciója is, valamint a homológ kromoszómák közötti egyenlőtlen crossing-over következtében létrejövő génátrendeződések. A későbbiekben felsoroljuk a klinikai jelentőséggel bíró legfontosabb kóros Hb típusokat. Újabban a felfedezett kóros Hb típusok először egy nevet kapnak (rendszerint annak a helynek a nevét, ahol felfedezték őket) és molekuláris képletet csak akkor rendelnek hozzájuk, amikor azt már meghatározták. A képlet görög betűket használ az alapvető láncok jelölésére, ha két azonos lánc van az alsó indexben 2 áll; a felső indexben egy betű áll (pl. A a normális felnőtt Hb esetén stb.) vagy pedig ott jelölik az aminosavcsere helyét (az aminosavakat a polipeptid N-terminalis vége felől számozva) és meghatározzák magát a változást is, az aminosavak standard rövidítéseit használva. A haemoglobin variánsok kimerítő listája megtalálható a MIM-ben (McKusick: Mendelian Inheritance in Man - a ford.), ahol egy összetett számozási rendszert használnak.
Szabad haemoglobin jelenléte a vérplasmában, ami intravascularis haemolysis esetén fordul elő.
A haemoglobin lebontása vagy kémiai hasítása (haemoglobin- + G. lysis, feloldás)
Olyan rendellenesség vagy betegség, amit a vérben jelen lévő kóros haemoglobinok okoznak illetve azok jelenlétéhez társul. (haemoglobin- + G. pathos, betegség)
Olyan mikroorganizmusok jelzője, amelyek csak haemoglobin jelenlétében tenyészthetők. (haemoglobin- + G. phileo, kedvelni)
Haemoglobin-vizelés. Haemoglobin, valamint néhány azzal rokon, a haemoglobin kismértékű módosulásakor képződő pigment űrítése a vizeletben; intravascularis haemolysist vagy húgyúti vérzést és ott zajló haemolysist jelez. A vizelet színe a vöröses-sárgától a sötétvörösig változhat. (haemoglobin- + G. ouron, vizelet)
Vért vizelő. Haemoglobiuriával kapcsolatos, vagy azzal jellemzett.
Masszív intravascularis haemolysis következtében kialakuló haemoglobinuriához társuló akut oliguriás veseelégtelenség.
A vér mélyreható vizsgálata során kapott eredmények teljes és részletes rögzítése, különösen az alakos elemek számát, arányát és morfológiai jellemzőit illetően. (haemo- + G. gramma, rajzolás)
Primitív mesenchymalis sejt, amelyről úgy vélik, hogy az összes vérsejt típussá (így monocytává is), valamint histiocytává képes fejlődni. (haemo- + G. histion, háló, + blastos, csíra)
A vérplasma térfogatának csökkenése a vörösvérsejtek számához képest; a vörösvérsejtek koncentrációjának növekedése a keringő vérben.
Vérkő. Egy vérér falában lévő megkeményedés. (haemo- + G. lithos, kő)
Haemolysist vált ki vagy haemoglobin kiszadulását okozza a vörösvérsejtekből.
A vörösvérsejtek lysise során keletkező készítmény.
1. Bármely, egy élő szervezet által előállított olyan anyag, amely képes a vörösvérsejtek lysisét és haemoglobintartalmuk kiszabadulását okozni. Syn erythrocytolizin, erythrolizin. 2. Szenzibilizáló antitest, amely azon antigenitású vörösvérsejtekhez kapcsolódik, amelyek a haemolizin képződését kiváltották. Az így keletkezett antitest-sejt együttesekhez komplement kötődik, ami a sejtek felbomlásához vezet.
A vörösvérsejtekben levő antigén természetű anyag, amely hemolizinek képződését serkenti.
Az inaktivált immunszérum (haemolysin) azon legkisebb mennyisége (legnagyobb hígítás), mely szenzitizálja a standard vörösvértest-szuszpenziót, úgy hogy a standard komplement teljes haemolysist idéz elő.
A vörösvérsejtek elváltozása, felbomlása vagy elpusztulása olyan módon, hogy belőlük a haemoglobin kiszabadul abba a közegbe, amelyben a sejtek szuszpendálva vannak. Syn erythrocytolysis, erythrolysis, haematolysis. (haemo- + G. lysis, pusztulás)
A haemoglobin kiszabadulása a vörösvérsejtekből a sejtmembrán sérülésekor.
A vérsejteket elpusztító, a haemoglobin felszabadulását okozó. Syn haematolyticus, haemotoxicus (2), haematotoxicus, haematoxicus.
Bármely kóros folyamat (toxikus, genetikus vagy immun) okozta nagyfokú vörösvérsejt-szétesés következtében a bilirubinképzés hemoglobinból fokozódik. SYN haematogenous j.
Vérsejtoldó.
Vér jelenléte a mediastinumban (gátor).
Syn haematometra.
A vér vagy a vérképző szövetek bármely kóros állapota vagy betegsége. (haemo- + G. pathos, szenvedés)
Vérkórtan. Syn haematopathologia.
A vér átáramoltatása adszorptív hatású anyagból (pl. aktív szénből) álló oszlopokon a toxikus anyagok eltávolítása céljából. (haemo- + L. perfusio, átáramoltatni)
Vér jelenléte a szívburok üregében.
Vér jelenléte a hasüregben.
A β-globulinokkal rokon serumfehérje, amelynek fontos szerepe a haem és a porfirinek megkötése, kiválasztódásuk megakadályozása és talán a haem, valamint a gyógyszerek anyagcseréjének szabályozása is. (haemo- + G. pexis, rögzítés, kötés, + -in)
Vérkedvelő. Olyan mikroorganizmus, amely jobban nő vért tartalmazó táptalajon. (haemo- + G. philos, kedvelő)
Vérzékenység. A véralvadás örökletes betegsége, amelynek jellemzője a véralvadási folyamat hibájának következményeként a spontán vagy traumás vérzésekre való állandó hajlam. (haemo- + G. philos, kedvelő)
1. Haemophiliában szenvedő egyén 2. A haemophiliával kapcsolatos.
Vérrel telt szemüreg. Syn haematopsia. (haemo- + G. ophthalmos, szem)
Vérképző. Syn haemopoeticus.
Vér és levegő megjelenése a szívburok üregében. Syn pneumohaemopericardium. (haemo- + G. pneuma, levegő, + pericardium)
