Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
1. Vérképző, haemopoetikus. 2. A vérből származó, az által szállított vagy abból képződő bármilyen dolog jelzője.
SYN haemolyticus ~.
Vérképzés. Syn haemopoesis. (haemato- + G. genesis, termelés, képzés)
Globin.
A vérre hasonlító. (haemato- + G. eidos, hasonlóság)
A haemoglobinból származó festékanyag, ami nem tartalmaz vasat, és a bilirubinnal rokon illetve ahhoz hasonló. A haematoidin intracellularisan keletkezik, valószínűleg a reticuloendothelialis sejtekben, de gyakran a sejteken kívül is megtalálható korábbi vérzések területén, 5-7 nappal a vérzést követően. (haemato- + G. eidos, hasonlóság, + -in)
A vér és a vérképző szövetek anatómiájával, élettanával, kórtanával, tünettanával és kezelésével foglalkozó orvosi szakma. (haemato- + G. logos, tudomány)
Haematológiai képzettséggel és gyakorlattal rendelkező orvos, aki jártas a vér és a csontvelő diagnosztikus vizsgálatában, azok betegségeinek kezelésében vagy mindkettőben.
Veleszületett rendellenesség, ami nagyszámú, különböző méretű és sűrűn elhelyezkedő nyirokérből áll, amelyekhez kisebb számban hasonló típusú vérerek is csatlakoznak.
Vérömleny. Az érpályából kilépett vér által alkotott lokalizált massza, ami hozzávetőlegesen vagy teljesen egy bizonyos szerven, szöveten illetve valódi vagy potenciális téren belül helyezkedik el. A vér rendszerint alvadt és attól függően, hogy mióta van ott, a szervülés és elszíneződés különböző fokát mutathatja. (haemato- + G. oma daganat)
Vér felhalmozódása vagy retenciója a méh üregében. (haemato- + G. metra, méh)
Vér vizsgálata az alábbiak valamelyikének meghatározása céljából: 1. A különböző vérsejtek abszolút száma, típusaik, és egymáshoz viszonyított arányuk; 2. Az egyéb alakos elemek száma és arányuk; 3. A haemoglobin százalékos aránya. Egyes esetekben a vérnyomás meghatározását is ide sorolják. (haemato- + G. metron, mérés)
Gerincvelői vérzés. A gerinvelő állományába hatoló vérzés; általában poszttraumás elváltozás, de megfigyelhető a gerincvelő kapilláris teleangiectasiáinak eseteiben is. Syn haematorrachis interna, myeloapoplexia, myelorrhagia. (haemato- + G. myelos, velő)
A gerincvelő állományának lyukacsossá (porózussá) válása vérzések következtében (haemato- + G. myelo, velő, + poros, lyuk, pórus)
Köldöksérv, amelybe vér áramlott be. (haemato- + G. omphalos, köldök, + kele, sérv)
Csontvelőűri vérzés. Vérzés a csont velő üregébe. (haemato- + G. osteon, csont)
Vérpatológia. A kórbonctan (patológia) azon ága, amely a vér, valamint a vérképző- és nyirokszövetek betegségeivel foglalkozik. Syn haemopathologia. (haemato- + G. pathos, szenvedés, + logos, tudomány)
Vérképző. Syn haemopoeticus. (haemato- + G. plasso, képezni)
Vérképzés. Syn haemopoesis.
Vérképző. Syn haemopoeticus.
Haematoporfirin. A haemoglobin lebomlásából keletkező porfirin; kémiai összetétele hasonló a haeméhez, de a vas már hiányzik belőle, a két vinil-csoport pedig hidroxietil-csoporttá hidrálódott. Syn haemoporphyrin.
Vérgyülem a szemüregben. Syn haemophthalmia. (haemato- + G. opsis, látás)
Gerincvelői vérzés. Syn haemorrhachis. (haemato- + G. rhachis, gerinc)
Vér felgyülemlése a méhkűrtben; gyakran társul kürtterhességhez. Syn haemosalpinx. (haemato- + G. salpinx, kürt)
Vért tartalmazó spermatocele.
Haematosztázisos. 1. A "haemosztázisos" jelző szóváltozata. 2. A vér erekben történő pangásának vagy elakadásának következtében fellépő.
Per diapedesim vérzés, a vér betegsége miatt fellépő spontán vérzés. (haemato- + G. staxis, csepegés)
Vérméreg. Syn haemotoxin.
Syn haemotrop.
A Haematoxylon campechianum (börzsönyfa, kékfa) festékanyagát tartalmazó kristályos vegyület, ami éterrel vonható ki abból. A szövettanban festékként használják, főleg a sejtmagvak, a kromoszómák, az izmok harántcsíkolata valamint az enterokromaffin sejtek festésére. Használják indikátorként is: vörösről sárgára változik pH 0.0 és 1.0 között, sárgáról ibolyaszínűre pH 5.0 és 6.0 között.
Vérvizelés. Bármely állapot, amelyben a vizelet vért vagy vörösvérsejteket tartalmaz. (haemato- + G. ouros, vizelet)
Előtagként: fél. Vö. semi-. (G.)
Véres verejtékezés. Syn haematohidrosis.
A haem kloridszármazéka, amelyben a Fe2+ ion Fe3+ ionná alakult át. A haemin kristályokat Teichmann-féle kristályoknak nevezik. Syn haematin-klorid.
Előtagként: vér. Ld. haem-, haemat-, haemato-. (G. haima)
Primitív differenciálatlan vérképző sejt, amelyből az erythroblastok, a lymphoblastok, a myeloblastok és a többi vérsejt előalak származik; a normális csontvelőben csak igen kis számban van jelen és kenetekben nehéz felismerni, mert törékeny és könnyen dezintegrálódik. (haemato- + G. blastos, csíra)
Általánosságban a vérképző szövetek proliferatív állapota.
A vérsejtek, különösképpen a vörösvérsejtek elpusztulása (haemocytocathaeresis). (hemo- + G. kathairesis, pusztulás)
Haemocathaeresissel kapcsolatos vagy azzal jellemzett.
A vasanyagcsere zavara, amelynek jellemzője a táplálékkal felvett vas túlzott mértékű felszívódása, a vaskötő fehérjék telítődése, és haemosiderin lerakódása a szövetekben, főleg a májban, a hasnyálmirigyben és a bőrben. Májcirrhosis, cukorbetegség (bronz diabetes), a bőr bronzszínű elszíneződése, és legvégül szívelégtelenség léphet fel. Előidézheti a betegséget nagy mennyiségű vas bevitele is, akár szájon át, akár injekciókkal, akár vértranszfúziók formájában. (haemo- + G. chroma, szín, + -osis, állapot)
Vörösvérsejt-pusztulás. A vörösvérsejtek széttöredezése, feloldódása (haemolysis) vagy más típusú elpusztulása.(haemo- + G. klasis, törés)
A haemoclasissal kapcsolatos.
Kicsi, a lebontásnak ellenálló részecskék a keringő vérben; valószínűleg lipid természetű anyagok, amelyekhez a vörösvérsejtek stromájának fragmentumai kapcsolódtak. (haemo- + G. konis, por)
Olyan állapot, amikor az apró lebonthatatlan részecskék (haemoconia) kóros koncentrációban vannak jelen a vérben.
Okkult vér kimutatása a székletben, a haemoglobin peroxidáz aktivitás alapján. A ~ kitet otthon lehet használni, és postán elküldeni a vizsgáló laboratóriumba.
Vérsejt. A vér bármely sejtje vagy alakos eleme. (haemo- + G. kytos, sejt)
Az embryonalis mesenchymából származó vérsejt, jellemzője a basophil cytoplasma és a viszonylag nagy sejtmag, laza szivacsos kromatinhálózattal és több sejtmagvacskával; mitochondriumai rendkívül aprók és finom szerkezetűek. A vérképzés monofiletikus elmélete szerint a haemocytoblastok felelnek meg a primitív őssejteknek, és egyaránt képesek erythroblastokká, a granulocyta sor fiatal tagjaivá, megakaryocytákká stb. fejlődni. Syn haemoblast. (haemo- +G. kytos, sejt, + blastos, csíra)
Haemolysis vagy más típusú vörösvérsejt pusztulás. (haemo- + G. kytos, sejt, + kathairesis, pusztulás)
A vörösvérsejtek feloldódása, ideértve a haemolysist is. (haemo- + G. kytos, sejt, + lysis, oldódás)
Készülék, amely képes megbecsülni a vérsejtek számát egy pontosan meghatározott térfogatú vérben. Részei: egy kiöblösödéssel bíró üvegpipetta a vér gyűjtésére és higítására, valamint egy négyzetekre osztott számláló kamra. (haemo- +G. kytos, sejt, + metron, mérték)
