Orvosi kifejezések

Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.

habenularis

A habenulával kapcsolatos, különösen a tobozmirigy nyelére vonatkozóan.

habituáció

1. Hozzászokás kialakulásának folyamata. Általánosságban pszichés függőséget jelent valamely kémai anyagtól (drogtól), amelynek folyamatos használata szükséges a jólét érzésének fenntartásához és ami gyógyszerfüggőséget eredményezhet. 2. Az a folyamat, amelynek révén az idegrendszer csökkenti vagy gátolja válaszképességét az ismétlődő ingerek során.

habitual ~

habituális hangmagasság A személy által leggyakrabban használt alapfrekvencia vagy általános hangmagasság. A hangszalagok megerőltetése vagy vokális patológia lehet az eredménye annak, ha a habituális hangmagasság jelentősen eltér az optimális hangmagasságtól. LÁSD optimal pitch SZIN modal frequency, modal pitch.

habitus

Valamely személy fizikai jellemvonásai. (L. habit)

háborús ~

Háborús körülmények által kiváltott stresszállapot vagy szellemi rendellenesség. Ld háborús fáradtság.

habos~

Főemlősökben és más emlősökben megtalálható retro~; nevüket a majom vesesejteken okozott csipkeszerű elváltozásról kapták; syncitiumok is képződnek.

habsejt

Nagy tömegű, halványan festődő, finoman vacuolisált cytoplasmájú sejtek, rendszerint histiocyták, melyek szövetalkotók (különösen lipidek) képzésekor lebontódó anyagot kebeleztek be vagy halmoztak fel. Ld z lipophag.

HACA

Humán anti-kiméra antigen

HACEK csoport

Haemophilus, Actinobacillus, Cardiobacterium, Eikenella, Klingella

HADS

kórházi szorongás- és depresszióskála

haem

1. A vas porfirinnel alkotott komplexe, amelyben a vas két vegyértékű (Fe2+); a haemoglobin prosztetikus csoportja, amely annak színét adja és az oxigén szállítását végzi. 2. A vas komplexe egyéb nem porfirin, de ahhoz hasonló tetrapirrol struktúrákkal (pl. biliverdin-haem). (G. haima, vér)

haem-

haem-. Ld. hem-.

haem-, haema-

Előtagként: vér. Ld. haemat-, haemato-, haemo-. (G. haima)

haemadszorpció

Az a jelenség, amikor valamely ágens vagy kémiai anyag hozzátapad vagy adszorbeálódik egy vörövérsejt felszínéhez.

haemagglutináció

A vörösvérsejtek agglutinációja (összetapadása). Lehet immunmechanizmusú (ekkor a vörövérsejt-antigének vagy a vörösvérsejtek felszínén levő más antigének elleni specifikus antitestek okozzák), vagy nem immunmechanizmusú (ekkor vírusok vagy más mikróbák okozzák).

haemagglutinin

Olyan antitest vagy más anyag, ami haemagglutinációt okoz.

haemagogic

A vér áramlását serkentő.

haemalum

Haematoxylin és timsó tartalmú oldat, melyet a szövettanban sejtmagfestésre használnak, főleg eozinnal mint társfestékkel együtt.

haemanalízis

Véranalízis, vérelemzés. A vér kémiai elemzése; a vér vizsgálata, főleg kémai eljárásokkal. (G. haima, vér, + analízis)

haemangi-

Vérér (előtagként). (G. haima, vér, + angeion, ér)

haemangiectasis, haemangiectasia

Vérértágulat. A vérerek tágulata. (G. haima, vér, + ektasis, tágulás)

haemangio-

Vérér (előtagként). (G. haimo, vér, + angeion, ér)

haemangioblast

Mesodermalis eredetű primitív embryonalis sejt, melynek utódsejtjeiből származik az erek endotheliuma, a reticuloendothelialis elemek és összes vérképző sejttípus. (haemangio- + G. blastos, csíra)

haemangioblastoma

Jóindulatú kisagyi daganat, amely kapillárisokat alkotó endothelsejtekből és stromasejtekből épül fel; lassan növő tumor, elsősorban középkorú egyénekben fordul elő. Von Hippel-Lindau betegségben incidenciája magasabb. Syn angioblastoma.

haemangioendothelioblastoma

Olyan haemangioendothelioma, amelyben az endothelialis sejtek különösen éretlen megjelenésűek. (haemangio- + endothelium + G. blastos, csíra, + -oma, daganat)

haemangioendothelioma

A vérerekből kiinduló daganat, amire a sok szembetűnő endothelsejt jelenléte jellemző. Ezek előfordulnak önállóan, aggregátumokban, és ércsatorna-konglomerátumok belfelszínének határolósejtjeiként. Idősebb emberekben a tumor malignus lehet (angiosarcoma vagy haemangiosarcoma), de gyerekekben jóindulatú és valószínűleg a kapilláris hemangioma egy növekedési stádiumát képviseli. (haemangio- +endothelium + G. -oma, daganat)

haemangiofibroma

Haemangioma nagy mennyiségű kötőszövetes vázzal.

haemangioma

Veleszületett rendellenesség, amelyben a vérerek proliferációja egy daganathoz hasonlító szövettömeg kialakulásához vezet; a szervezetben bárhol előfordulhat, de a leggyakrabban a bőrön és a bőralatti szövetekben észleljük. Ld. naevus. (haemangio- + G. -oma, daganat)

haemangiomatosis

Számos haemangioma előfordulásával járó állapot.

haemangiopericytoma

Ritkán előforduló, rendszerint jóindulatú, éreredetű daganat; kerek és orsó alakú sejtekből áll, amelyek a pericytákból származnak, és endotheliummal bélelt ereket vesznek körül. (haemangio- + pericyte + G. -oma, daganat)

haemangiosarcoma

Ritkán előforduló rosszindulatú daganatféleség, amelyet vérér eredetű, gyorsan proliferáló és kiterjedt infiltrációt mutató anaplasticus sejtek jellemeznek, amelyek szabálytalan alakú vérrel telt üregeket bélelnek.

haemarthrosis

Vér egy ízületi üregben. (G. haima, vér, + arthron, ízület)

haemat-

Előtagként: vér. Ld. haem-, haemato-, haemo-. (G. haima, (haimat-))

haematemesis

Vérhányás. (haemat- + G. emesis, hányás)

haematencephalon

Agyvérzés. Syn cerebralis haemorrhagia. (haemat- + G. enkephalos, agy)

haematidrosis

Vér vagy vérfesték kiválasztódása a verejtékbe; rendkívül ritka betegség. Syn haemihidrosis (1). (haemat- + G. hidros, verejték)

haematin

Olyan haem, amelyben a vas három vegyértékű (Fe3+); a methaemoglobin prosztetikus csoportja. Syn ferrihaem, oxyhaem, oxyhaemochromogen.

haematinaemia

Haem jelenléte a keringő vérben. (haematin- + G. haima, vér)

haematinikus

1. A vér állapotát javító. 2. Olyan anyag, ami javítja a vér minőségét a vörösvérsejtek számának és/vagy a haemoglobin koncentrációjának növelése által. Syn haematicus (2).

haemato-

Előtagként: vér. Ld. haem-, haemat-, haemo-. (G. haima, (haimat-))

haematocele

1. Vérrel telt tömlő, haemorrhagiás cysta. 2. Vér kilépése a test valamely járatába vagy üregébe. 3. A tunica vaginalis duzzanata vérrel feltelődés következtében. (haemato- + G. kele, daganat)

haematocephalia

Vér kilépése az erekből az agyállomány területére, gyakran a magzatban. (haemato- + G. kephale, fej)

haematochezia

Piros színű véres székelt űrítése; megkülönböztetendő a melaenatól, vagyis a szurokfekete színű széklettől. (haemato- + G. chezo, székletet üríteni)

haematochyluria

Vér és nyirok egyidejű jelenléte a vizeletben. (haemato- + G. chylos, nedv, + ouron, vizel)

haematocolpometra

Vér felhalmozódása a méhben és a hüvelyben, amit hymen imperforatus vagy a hüvely alsó szakaszának egyéb okból eredő elzáródása okoz. (haemato- + G. kolpos, hüvely, + metra, méh)

haematocolpos

Menstruatios vér felhalmozódása a hüvelyben hymen imperforatus vagy egyéb elzáródás következményeképpen. (haemato- + G. colpos, hüvely)

haematocrit (Htk)

Egy vérminta térfogatának sejtekkel kitöltött része százalékban megadva. (haemato- + G. krino, elválasztani)

haematocysta

Vérrel telt cysta. Syn haemorrhagias cysta.

haematocystis

Vér beáramlása a húgyhólyagba. (haemato- + G. kystis, hólyag)

haematocytometer

Syn haemocytometer.

hirdetés