Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
1. Abnormálisan erős színű, túlzottan festődő, vagy túlságosan pigmentált. Syn hyperchrom (1). 2. Megnövekedett kromatin tartalmat mutató. (hyper- + G. chroma, szín)
Fokozott transzparenciájú. A normálisnál sötétebb terület a mellkas röntgenfelvételén; oka a röntgensugarak fokozott áteresztése. (hyper- + G. lucens, fényes, fr. luceo, fénylik)
A test hőtermelése a normálist meghaladja, pl. thyreotoxicosisban.
A normálist meghaladó ozmotikus nyomás jelzője, pl. a vérplasma esetében.
Egy oldat megnövekedett koncentrációja, ha azt az alábbi módon fejezzük ki: az oldott anyag mennyisége (osmolban) a serumvíz egy kilogrammjában.
Diabetes mellitus szövődménye, melyben az extrém (olykor >800 mg/dl) hyperglycaemia intracellularis hypovolaemiát idéz elő az agysejtekben, emiatt olykor fatális vagy maradandó neurológiai károsodással gyógyuló coma alakul ki. Ketoacidosis nem észlelhető.
Egy oldat megnövekedett ozmotikus koncentrációja, ha azt az oldat egy literében talált anyag mennyiségeként (osmolban) fejezzük ki.
1. Ozmolaritása nagyobb, mint egy másik folyadéké (általában a plasmahoz vagy az extracellularis folyadékhoz szoktak viszonyítani). 2. A megnövekedett ozmózissal kapcsolatos.
A táplálék túl gyorsan történő áthaladása a gyomron és a bélrendszeren keresztül.
Az ideg- vagy izomsejtek membránpolarizációjának megnövekedése; ellentétes irányú változás, mint ami a sejteket serkentő hatásokra fellép.
1. Különösen nagyfokú rezonancia. 2. A normálist meghaladó mértékű és gyakran mély hangú rezonancia a test valamelyik részének kopogtatásakor. A mellkasban a tüdő túlfújtsága (pl. emphysemaban) vagy légmell (pneumothorax), a hasban kitágult belek esetén figyelhető meg.
humán interstitialis tüdőfibrosis
Pszichoanalízis vagy egyéb pszichoterápia, amely segédtechnikaként hipnózist alkalmaz.
1. A hipnogenezissel kapcsolatos. 2. Olyan ágens, amely hipnotikus állapotot képes előideézni. Ld. hipnózis.
Alvás nagy hipnotikus állapot előidézése. (hypno- + G. genesis, teremtés)
A hipnózishoz hasonló; az ébrenlét alatti állapotot, az alvás és az ébrenlét között elhelyezkedő mentális állapotot jelöli. Ld. hypnagog. (hypno- + G. eidos, hasonlóság)
1. A hipnózis eszközével végzett pszichoterápiás kezelés. 2. Egy betegség kezelése révületszerű állapot előidézésével.
1. Alvást okozó. 2. Olyan ágens, amely az alvást segíti. 3. A hipnotizálással kapcsolatos. (G. hypnotikos, alvást okozó)
Hipnózist idéz elő valakinél.
1. Hipnózis előidézésének folyamata vagy tevékenysége. 2. Hipnózis gyakorlata vagy tudománya. Ld. mesmerismus. (G. hypnos, alvás)
Aki a hipnotizálást végzi.
Mesterségesen előidézett, az alvajáráshoz (somnambulismushoz) hasonló révületszerű állapot, amelyben az alany nagyon fogékony a szuggesztióra, és könnyen engedelmeskedik a hipnotizőr utasításainak. Ld. mesmerismus. (G. hypnos, alvás, + -osis, állapot)
1. Olyan rendszerek jelzője, amelyeket körülvevő gázok nyomása 1 atmoszféránál kisebb. 2. Oldatok tekintetében, ha azok sűrűsége kisebb, mint a higító oldaté vagy médiumé; pl. gerincvelői érzéstelenítés esetén a hipobárikus oldat sűrűsége kisebb, mint a gerincvelői folyadéké. (hypo- + G. baros. súly)
A szervezetet körülvevő barometrikus nyomás csökkenése miatt kialakuló diszbárizmus, hypoxia fellépte nélkül. A testüregekben levő gáz kitágul, a testfolyadékokban oldott gázok buborékok formájában kiválnak az oldatból. Vö. dekompresziós betegség.
A normálisnál kisebb erővel rendelkező vagy kisebb erőt mutató.
Alulműködés. Csökkent, alacsony vagy elégtelen működés.
Elégtelenül működő glikogenolízis.
Hypokinesissel kapcsolatos vagy azzal jellemzett.
1. Hypochromasiás. 2. Csökkenő fényelnyelés a hullámhossz lefelé történő eltolódásával.
Csökkent anyagcsere.
1. Olyan személy, akinek a testmagassága arányában kicsi az ülőmagasságához képest; oka a végtagok rövidsége. Vö. endomorf. 2. Mutáns gén, amely a gén által irány(tott működés részleges csökkenését okozza. (hypo- + G. morphe, alak)
Feltevés. Egy olyan formába öntött feltételezés, ami kísérletes módszerekkel és adatgyűjtéssel igazolható vagy cáfolható; nem keverendő össze a posztulátummal vagy a nem fókuszált spekulációval. Ld. posztulátum, teoria. (G. alapítás, feltevés fr. hypotitheimi, lefektet)
Az izmokban és más szövetekben jelen lévő purin bázis, ami purinok lebontásakor keletkezik az adenin dezaminációjával; szintje emelkedett a molibdén kofaktor hiányakor.
Intézeti gyógyszerészeti gyakorlati kézikönyve
A hippocampussal kapcsolatos.
Összetett, belsejében kanyarulatos struktúra, ami az agyfélteke medialis szélét képezi és az oldalkamra fissura chorioideaját határolja. Két tekervényből épül fel (Ammon-szarv és gyrus dentatus), együtt azok fehérállományával, az alveus és fimbria hippocampival. Emberben a ~ a halántéklebenyre korlátozódik a corpus callosum nagymérvű fejlődése következtében. A ~ a limbikus rendszer részét alkotja. Fő afferens kapcsolatait a gyrus parahippocampalis entorrhinalis területe és a septum pellucidum képezi; a fornix útján a septum, a thalamus elülső magja és a corpus mamillare felé küld rostokat. (G. hippocampos, tengeri csikó)
Hippokratésszel kapcsolatos, általa leírt, vagy neki tulajdonított.
A hivatásuk gyakorlását megkezdeni kívánó orvosok által tett eskü, amit rendszerint a Kos szigetről származó Hippokratésznek tulajdonítanak, azonban valószínűleg az Aszklepiádok ősi esküje.
A pupilla intermittáló kitágulása és beszűkülése, ami független a megvilágítástól, a konvergenciától és a pszichés ingerektől. (G. hippos, ló, a galoppmozgáshoz való képzelt hasonlóságból)
Humán inzulin receptor
gen. és pl. hirci hircus. 1. A hónalj szaga. 2. Hónaljszőr. 3. Tragus. (L. bakkecske)
Csípő protézis
Túlzott mennyiségű és férfias típusú terminalis szőrzet jelenléte a testen és az arcon, főleg nőkben; jelen lehet egészséges felnőttekben is etnikai jellemzőként, de kifejlődhet gyermekekben vagy felnőttekben daganatok vagy gyógyszerek okozta androgén túlsúly, valamint nem androgén gyógyszerek következtében is. (L. hirsutus, bozontos)
A hirsutismussal kapcsolatos vagy azzal jellemzett. (L. hirsutus, bozontos)
Pióca-ölő. Olyan anyag, amely elpusztítja a piócákat. (L. hirudo, pióca, + caedo, ölni)
A pióca nyálmirigyéből kivont antithrombin hatású anyag, amely képes meggátolni a vér megalvadását. (L. hirudo, pióca)
Piócák. A férgek egyik osztálya; lapos, szelvényezett testű állatok, egy szívókorongjuk van a test hátsó végén és gyakran egy kisebb szívókorong az elülső végen; a gerinctelen állatok ragadozói vagy pedig a gerincesek vérén és szövetnedvein élnek. (L. hirudo, pióca)
Wilhelm His, Jr. német orvos, 1863-1934. Ld. His-köteg elektrogram.
Wilhelm His, Sr. Németországban élő svájci anatómus és fejlődéstanász, 1831-1904. Ld. His-féle vonal
Hisztidin
