Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
Empyemára vonatkozó.
Gennyes (pustulosus) kiütés. (G. gennyedés)
Olyan anyagok, mint pl. a gumiarábikum és a tojássárgája, melyeket arra használnak, hogy kötött olajokból emulziót készítsenek. Emulgeáló szerek lehetnek szappanok, detergensek, szteroidok, fehérjék.
Olyan rendszer, melyben két összevegyíthetetlen folyadék található, az egyik nagyon apró cseppek formájában diszpergálva (belső fázis) a másikban (külső fázis). (Modern L.eredete: e-mulgeo, múlt idejű melléknévi igenév: -mulsus, megfejni, kiszívni)
Kolloid diszperzió, melyben a diszpergált részecskék többé kevésbé folyékonyak és bizonyos vonzást fejtenek ki, vlamint abszorbeálják annak a folyadéknak egy részét, melyben szuszpendálva vannak.
-Ban, -ben. Em-ként jelentkezik a b, p és m hangok előtt. (G.)
Egy darabban, egészben; boncolási technika jelzőjeként használatos kifejezés, amikor a belső szerveket nagy blokkokban távolítják el, hogy a vizsgáló a további boncolás során a szerveket a maguk egységében figyelhesse meg. (Fr., egy darabban)
Zománc. Az a kemény, csillogó anyag, mely a fogak szabadon álló részét borítja. Érett formájában egyik része szervetlen, 90%-ban hidroxiapatit, 6-8%-ban kalcium-karbonát, kalcium-fluoridés magnézium-karbonát alkotja, a maradék pedig fehérjékből és glikoproteinekből álló szerves anyag; szerkezetileg olyan egy irányban elhelyezkedő pálcák jellemzik, melyeknek mindegyikét egy szerves, prizma alakú tokba zárt pálcika-csoport alkotja. (Közép-Angol, franciából származva: enamailer, zománcozni, eredete: en, valamin rajta, + amail, zománc, germán eredetű)
Zománccsíra. A fejlődő fog zománcszerve; egyike a lamina dentalis kidudorodó nyúlványsorozatának, mely később harang alakúvá válik, ürege pedig a fogpapillat tartalmazza.
enamel réteg syn ameloblastic l.
Zománcképződés. Syn amelogenesis.
Fejlődési rendellenesség, melynél a cement-zománc határ alatt egy kis zománcgyöngy helyezkedik el, rendszerint az őrlőfogak gyökerének elágazásánál.
Nyálkahártya kiütés, különösen olyan, mely a bőr kiütésével, az exanthemával együtt jelenik meg. (G. en, valamiben, + anthema, virág, kiütés, eredete: antheo, virágozni)
Enanthemara vonatkozó.
Egy generalizált betegség, mint pl. a scarlatina vagy a typhus abdominalis bőrtünete. (G. en-, valamiben, + anthesis, virágzás)
SYN ball-and-socket ~.
Syn labda-és-socket ízület. (G. en-arthrosis, olyan ízület , ahol az ízületi fej mélyen benne van az ízületi vápában)
Enarthrosisra vonatkozó.
Betokolódás. Hüvelybe vagy tokba való bezáródás. (L. in, + capsula, a capsa, doboz szó kicsinyítőképzős változata)
Ld encephalo-.
Fejfájás. (encephalo- + G. algos, fájdalom)
Agysorvadás, agyi atrophia.(encephalo-+ G. a - fosztóképző, + troph, táplálás)
Agysorvadással kapcsolatos.
Az agyra vagy a koponyában elhelyezkedő struktúrákra vonatkozó.
Agyvelőgyulladás. Syn cephalitis. (G. enkephalos, agy, + -itis, gyulladás)
Encephalitisre vonatkozó.
Az agy. Vö. cerebro-. (G. enkephalos, agy)
A koponya veleszületett hasadéka, melybe az agyállomány beékelődik. Syn craniocele. (encephalo- + G. kele,sérv)
Az agy röntgenvizsgálata. (encephalo- + G. grapho, írni)
Encephalográfia által nyert kép. (encephalo- + G. gramma, rajz)
Agyállományhoz hasonló; puha, agyszövet állagához hasonlatos carcinoma. (encephalo- + G. eidos, hasonlóság)
Az agyban vagy valamelyik kamrájában létrejövő kövesedés. (encephalo- + G. lithos, kő)
Agysérv. Az agyállomány hernialódása. Syn cerebroma.
Agylágyulás. Az agyállomány abnormális puhasága, gyakran ischaemia vagy infarctus következtében. Syn cerebromalacia (encephalo- + G malakia, puhaság)
Syn meningoencephalitis. (encephalo- + G. meninx, membrán, + -itis, gyulladás)
Syn meningoencephalocele. (encephalo- + G. meninx, membrán,+ kele, sérv)
Syn meningoencephalopathia.
Embryonalis agyszegmentum. Egy neuromer. (encephalo- + G. meros, egy rész)
Eszköz a corticalis központok koponyán való jelöléséhez. (encephalo- + G. metron, mérés)
Az agy és a gerincvelő gyulladása. (encephalo- + G. myelon, velő, + -itis, gyulladás)
Veleszületett defektus, rendszerint az occipitalis területen (foramen magnum) és a nyaki csigolyáknál, mely az agyhártyák, a nyúltvelő és a gerincvelő kitüremkedésével jár. (G. enkephalos, agy, + myelon, velő, + kele, sérv)
Az agyat, gerincvelőt és perifériás idegeket érintő kórkép.
Bármilyen betegség, mely mind az agyat, mind a gerincvelőt érinti. (G. enkephalos, agy, + myelon, velő, + pathos, szenvedés)
Syn encephalomyeloradiculopathia.
Olyan kórfolyamat, mely az agyat, a gerincvelőt és a gerincvelői gyököket érinti. Syn encephalomyeloradiculitis.
Encephalitis és myocarditis együttes előfordulása, mely gyakran vírus fertőzés, mint pl. poliomyelitis következménye.
Picorna~, valószínűleg rágcsálóké; emberekben esetenként központi idegrendszeri érintettséggel járó lázas betegséget okoz.
A cerebrospinalis tengelynek a koponyán belül elhelyezkedő területei, a prosencephalon, a mesencephalon és a rhombencephalon. (G. enkephalos, agy, eredete: en, valamiben, + kephale, fej)
Az agy bármilyen rendellenessége. Syn cephalopathia, cerebropathia, encephalosis. (encephalo- + G. pathos, szenvedés)
A velőcső rostralis részének fejlődési rendellenessége, a záródás elmaradása. (encephalo- + G. schisis, hasadék)
