Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
hallási érzethez tartozó, vagy a hallásszervet illető (lat: audi, hallani)
az agykéreg hallási területe; szinonima: auditoros cortex
A nyelv és beszéd hallásának, hallás általi megértésének hiánya jellemzi, beleértve a diktálás megértésének képtelenségét is, noha a beteg hallása rendben van. Spontán beszéd, olvasás és írás nem érintett.
Hallóhólyag, azon invaginált ectodermaból kialakuló páros tömlőcskék egyike, melyek a belsőfül membranosus labyrinthusaban fejlődnek ki. Syn oticus v.
Meniére-szindróma. Syn Meniére betegség.
Hangra adott túlzott válaszreakció (pl. a hang intenzitása vagy újszerűsége következtében).
auditoros, halló ~-k páros benyomat az embrió fejének két oldalán. A jövőbeli halló vesiculák helyét jelöli.
A hallási funkcióknak olyan elektrofiziológiai vizsgálata, amely méri a hallóideg által képezett válaszokat, valamint azokat, amelyek az agytörzsben keletkeznek ismételt hallási ingerek kapcsán. Szinonima: brainstem evoked response ~
1. Szubjektív tünetek, amelyek bevezetik a partialis epilepsziás görcsöket; gyakran jellemzi azt az agyi régiót, ahonnan a roham kiindul (pl. vizuális aura occipitalis lebenyre jellemzően, hallási aura a temporalis lebenyre utalva). 2. a migrén típusú fejfájást bevezető szubjektív tünetek (pl. fuvallat, szag, fényvillanás érzése)
összetett alak, fülre utal; ld: ot-, oto- (lat: auris, fül)
1. fülkagyló 2. fülcse (pitvarban)
(pl. auricularia) craniometriás pont a külső hallójárat nyílásának közepén (lat: auricularis, füllel kapcsolatos)
füllel, vagy fülcsével kapcsolatos
auricularis ~ SZIN auriculare.
füllel és a temporalis régióval kapcsolatos
(pl. aures) fül (lat)
arany
Hallgatózás; a test különböző szerveiből származó hangok meghallgatása, mint diagnosztikai módszer, rendszerint sztetoszkóppal, fonendoszkóppal történik. (lat: ausculto, hallgatni valamire)
A mellkas vagy egyéb testrész ~val egyidejű hallgatózása, ami segíti a p. által keltett hang meghallását.
Austin-Flint-fenomén Relatív mitralis stenosis által okozott zörej. A mitralis szájadék beszűkülését az aortából történő regurgitáció okozza, melynek során a regurgitáló véráram nyomást gyakorol az elülső mitralis billentyűre. SZIN Austin Flint murmur.
Olyan ~, amelyre a biztonság és a rend utáni fokozott igényt tükröző vonások jellemzők, pl. merevség, feltétel nélküli engedelmesség, bűnbakkeresés, igény az authoritás által meghatározott szabályokra.
autizmussal jellemezhető
Kóros befelé fordulásra való hajlam, öntörvényűség, a beteg a külvilág realitását nem veszi figyelembe. (gör: autos, önmaga)
prefixumok, jelentése önmaga (gör: aut, önmaga)
1. nem specifikus összecsapzódása a sejteknek (baktérium, erythrocyta) fiziko-kémiai tényezők hatására 2. Vörösvérsejtek agglutinációja akkor, ha valakinek a szérumában antitest van jelen a saját vérsejtjeivel szemben.
agglutináló autoantitest
Megváltozott reakció, amelyben az antitestek (autoantitestek) az illető saját szövetei ellen képződnek, melyeknek inkább destruktív és nem protektív hatásuk van. Szinonima: autoimmunitás
Minden olyan antigén, amely a gazdaszervezetben önmagával szemben antitesttermelést provokál.
Olyan ellenanyag, amely az illető gazdaszervezet antigénjei ellen mutatkozik, és az azt kiváltó antigénnel reagál.
1. bennszülött, honos 2. helyben keletkező 3. Ahol található, onnan származik, pl. ha egy betegség a szervezet azon részén keletkezett, ahol észleljük. (auto- + gör: chthon, ország)
1. intrinsic okok miatti feldarabolódás 2. progresszív, immunológiai eredetű szöveti destrukció (auto- + gör: klasis, törés)
Kémiai anyag, amely kihat a szintézisét végző sejtféleség közelében lévő egyéb sejtek tevékenységére, ezzel lokális hormon, illetve messenger szerepet tölti be. (gör: autos, saját +eidos, alak)
Önmagát serkentő olyan molekula saját előállításával, amelynek egyben a receptorával is rendelkezik. (auto- + gör: krino, elválaszt)
Azon feltevés, hogy a daganatsejtek tartalmaznak egy virális oncogént, amely egy olyan növekedési faktort kódol, amit normálisan más sejttípusok termelnek. Ezáltal a sejt képes a faktort önállóan termelni, ami kontrollálatlan sejtproliferációhoz vezet.
cytotoxicus autoantitest
Bőr autograft.
önemésztés szinonima: autolysis
más személy, vagy saját mondásának beteges ismétlése (auto- + echolalia)
autoerotizmussal kapcsolatos
1. masturbatio, önkielégítés 2. szexuális önimádat; ld: narcismus; vö: alloerotizmus (auto- + gör: erotikos, szerelemhez kapcsolódó)
Az öntermékenyítés egyik alakja, amelyben a sejtmag szétválása a sejt oszlása nélkül megy végbe. Az így kialakult két pronucleus ismét egyesül és synkariont alkot. Más esetben a sejttest kettéoszlik, de a két leánysejt azonnal ismét egyesül. (auto- + gör: gamos, házasság)
Syn autograft.
A beteg saját baktériumainak tenyészetéből készített ~.
Szövet, vagy szerv, amelyet új helyre ültetnek át ugyanazon személy testében. Szinonima: autolog graft, autotranszplantátum (auto- + A.S. graef)
a vörösvérsejtek autoagglutinációja
Olyan autoantitest, amely a vörösvértestek lysisét okozza ugyanazon ember szervezetében, ahol ez az ellenanyag termelődött.
Egyes betegségekben megjelenő hemolysis, amely autohemolysin hatására következik be.
Az illető saját szövetéből eredő, saját szövetei ellen irányuló immunjelenségek (pl. autoimmun betegségekben)
ld. Hashimoto ~
1. hideg hemagglutinin okozta hemolitikus ~ 2. Meleg típusú antitest okozta, szerzett hemolitikus anaemia; az antitest a beteg saját vörösvérsejtjeivel reagál, az antigén specificitás főként az Rh-komplexben található meg. Idiopathiás, vagy szekunder (daganat által provokált, autoimmun vagy egyéb) eredetű lehet.
