Lesújtó képet fest a magyar egészségügyi állapotokról a friss EU-s jelentés

A dohányzás szintje, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás és az elhízás a legmagasabb értékek között van az EU-ban, amely hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségekkel és a rákkal összefüggő halálozás magas arányához. Az egészségügyi ellátásra fordított közkiadások jelentősen elmaradnak az uniós átlagtól, és sok magyarnak közvetlenül kell finanszíroznia az ellátását, ami aláássa a méltányosságot. Az egészségügyi rendszer továbbra is túlzottan kórházközpontú, és nem fordítanak elegendő figyelmet az alapellátásra és megelőzésre. További reformokra és beruházásokra van szükség, hogy csökkentsék az EU többi részéhez viszonyított teljesítménybeli hátrányt.

A várható élettartam Magyarországon alacsonyabb, mint a legtöbb uniós szomszédjánál, a nemek és a társadalmi-gazdasági csoportok közötti eltérések pedig jelentősek. 2017-ben a születéskor várható élettartam 76,0 év volt, ami négyéves emelkedést jelent a 2000-ben mérthez képest, de még mindig közel öt évvel elmarad az uniós átlagtól (80,9 év). Az iskolázottság szerint nagy eltérések mutatkoznak a várható élettartamban: a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező férfiak átlagban 12 évvel rövidebb ideig élnek, mint a legképzettebbek, míg e szakadék több mint 6 év a nők esetében.

A várható élettartamban az iskolázottság szerint meglévő különbség jóval meghaladja az uniós átlagot, ami részben azzal magyarázható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők nagyobb mértékben vannak kitéve a különböző kockázati tényezőknek. Ideértendők például a magasabb dohányzási arányok és a helytelenebb táplálkozási szokások.

A várható élettartamot érintő egyenlőtlenségek a növekvő regionális különbségekben is tetten érhetőek. Az egészségi állapot földrajzi különbségei nőttek az 1990-es évek közepe óta, így a születéskor várható élettartam három évvel magasabb a leggazdagabb régióban (Közép-Magyarország), mint Észak-Magyarország viszonylag szegény régiójában.

A várható élettartam 2000 óta tartó növekedéséhez főként a szív- és érrendszeri betegségek, különösen a stroke okozta mortalitás csökkenés vezetett. Mindazonáltal 2016-ban továbbra is a keringési rendszer betegsége volt messze a legmagasabban vezető halálok, és a szív- és érrendszeri betegségekre visszavezethető elhalálozások sokkal gyakoribbak voltak Magyarországon, mint a legtöbb uniós országban. Noha az ischaemiás szívbetegségből eredő halálozás az egész EU-ban több mint 40%-kal esett vissza 2000 és 2016 között, ez a csökkenés jóval mérsékeltebb volt Magyarországon, ahol a mortalitás mindössze 12%-kal lett alacsonyabb. Az agyi érkatasztrófával összefüggő halálozás gyorsabb ütemben csökkent ugyanezen időszakban, de így is lényegesen meghaladja az uniós átlagot.

Szembetűnő vonás, hogy Magyarországon volt a legmagasabb a rák okozta mortalitás 2016-ban; a rákkal összefüggő halálozások leggyakoribb okai pedig a tüdőrák, a vastagbélrák, a májdaganat és az emlőrák voltak, ami részben a szűrési és népegészségügyi programokba történő invesztálás alacsony fokáról tanúskodik.

A Magyarországon várható élettartam általános növekedése részben az idősebb korosztály élettartamának meghosszabbodására vezethető vissza. 2017-ben a 65 éves magyarok várhatóan átlagosan még 16,7 évre számíthatnak, 1,6 évvel többre, mint 2000-ben. Ugyanakkor 65 év felett már több évet krónikus betegségekkel és fogyatékosságokkal élnek le (4. ábra). Ez különösen igaz a magyar nőkre. Jóllehet a nők 65 éves korban várható élettartama majdnem négy évvel meghaladja a férfiakét, az egészségben eltöltött életévek száma hasonló a férfiak és a nők körében, mivel a magyar nők nagyobb valószínűséggel élnek krónikus betegséggel vagy fogyatékossággal későbbi éveikben.

Az életmóddal összefüggő kockázati tényezők felelnek a halálozások feléért Magyarországon. Négy felnőttből több mint egy dohányzott napi szinten 2014-ben – ez a harmadik legmagasabb arány az EU-ban. A felnőttkori elhízás is a legmagasabbak között van az EU egészéhez viszonyítva: 2017-ben öt felnőttből egy volt elhízott, ez az arány pedig folyamatosan növekedett az elmúlt évtizedben. A túlsúly és az elhízás a gyermekek körében is növekvő probléma, amely majdnem minden ötödik 15 évest érintett 2013–2014-ben.

A becslések szerint Magyarországon a halálozások fele egészség-magatartásbeli kockázati tényezőknek tulajdonítható, ideértve a helytelen táplálkozást, a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a kevés testmozgást (IHME, 2018). Ez az arány jóval magasabb a 39%-os uniós értéknél.

2017-ben az összes halálozás mintegy 28%-a (34 000) volt betudható az étrenddel összefüggő kockázatoknak (ideértve a csekély mértékű gyümölcs- és zöldségfogyasztást, valamint a magas só- és cukorfogyasztást), ami tíz százalékponttal magasabb, mint az uniós átlag. A dohányzás, ideértve az aktív és passzív dohányzást, az összes haláleset 21%-ában (több mint 25 500) játszott szerepet a becslések szerint, megközelítőleg 10% (12 000) volt az alkoholfogyasztásnak, (ami az egyik legmagasabb az EU-ban) és 4% (4500) a kevés testmozgásnak tulajdonítható.

Noha az elmúlt évtizedben csökkent az alkoholfogyasztás a magyar felnőttek körében, 2017-ben még mindig több mint 10%-kal magasabb volt az uniós átlagnál: az egy főre jutó alkoholfogyasztás Magyarországon 11,1 litert volt, szemben az uniós 9,9 literrel. A kamaszok körében megfigyelhető alkalomszerű erős alkoholfogyasztás (nagyivás) szintén aggodalomra ad okot. 2015-ben a 15–16 éves fiúk 43%-a és a lányok 36%-a számolt be legalább egy olyan alkalomról, amikor az elmúlt hónapban nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, amely az egyik legmagasabb szint az EU-ban. Ez különösen azért nyugtalanító, mert nő a kockázata a nagymértékű alkoholfogyasztással összefüggő baleseteknek és sérüléseknek.

Magyarország mind abszolútértékben, mind a GDP százalékában kifejezve jóval kevesebbet költ az egészségügyre, mint az uniós átlag. Ráadásul az egészségügyi kiadásoknak alig több mint kétharmadát finanszírozza az állam, így a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások szintje az uniós átlag duplája. Összességében az egészségügyi rendszer túlzott mértékben támaszkodik a kórházi ellátásra, az alapellátás felszereltsége pedig elégtelen ahhoz, hogy komolyabb szerepet játsszon.

A magyar egészségügyi rendszer krónikusan alulfinanszírozott. Az egy főre jutó, egészségügyi ellátásra fordított kiadások 1468 EUR-t tesznek ki (vásárlóerőparitáson számolva), ami a legalacsonyabbak között van az EU-ban. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások nagyjából ugyanolyan ütemben emelkedtek 2010 óta, mint a GDP, így az egészségügyi kiadások GDP-hez viszonyított aránya viszonylag állandó maradt: a 2010-es 7,5% és a 2017-es 6,9% között mozgott, és továbbra is jóval elmarad az uniós átlagtól. Az egészségügyi kiadásokból való állami részesedés (a kormányzati és a kötelező társadalombiztosítás) a 2017-es összes egészségügyi kiadás alig több mint kétharmadát adta, míg a zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások: A zsebből fizetett közvetlen lakossági hozzájárulások közé tartoznak az önrész, az ellátási csomagon kívüli szolgáltatásokért fizetett összegek és a paraszolvencia (hálapénz). 27%-ot tesznek ki, amely az uniós átlag (16%) majdnem duplája.

Az uniós átlaghoz képest Magyarországon kevesebb az orvos (1 000 lakosra 3,3 a 3,6-hoz viszonyítva) és kevesebb az ápoló (6,5 a 8,5-höz viszonyítva). A munkaerőhiányt súlyosbítja az egészségügyi munkaerő elöregedése és sok orvos (különösen szakorvosok) kivándorlása, amely az ország 2004-es uniós csatlakozását követően felgyorsult. 2010 és 2016 között csaknem 5500 orvos hagyta el az országot, hogy egy másik uniós országban vagy harmadik országban dolgozzon (OECD, 2019). Az ápolók kivándorlása is jelentős volt az elmúlt években.

Az antimikrobiális rezisztencia jelentős népegészségügyi probléma Magyarországon. 2014-ben és 2015-ben a magyar kórházak évente megközelítőleg 4000, az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok okozta, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésről számoltak be a Nemzeti Nosocomialis Surveillance Rendszerben. Ráadásul 2005 és 2015 között e fertőzések előfordulása jelentősen növekedett: 5,4-ről 24,8-ra 100 000 betegnaponként. Összességében a baktériumizolátumok antibiotikum-rezisztenciájának aránya Magyarországon magasabb volt, mint az európai középértékek 2014-ben az antimikrobás szercsoportok és baktériumok legtöbb kombinációjának vonatkozásában, és a különbség majdnem minden esetben statisztikailag szignifikánsnak volt mondható (Hajdu et al., 2018).

Mind az antibiotikum-használatra vonatkozó nemzetközi minőség mutatók, mind a nemzeti tanulmányok azt mutatják, hogy Magyarországon széles körben alkalmazzák rosszul az antibiotikumokat, jóllehet az ország mennyiség tekintetében a legkevesebb antibiotikumot használók között van az EU-ban. Az adatok arra utalnak, hogy a betegeket gyakran kezelik szükségtelenül széles spektrumú antibiotikumokkal, amelyeknek több a mellékhatásuk, drágábbak, emellett gyorsabban fejlődik ki rezisztencia velük szemben.

2016-ban Magyarországon volt a harmadik legmagasabb a megelőzhető halálozás és az ötödik legmagasabb a megfelelő kezeléssel elkerülhető halálozás az EU-ban. Magyarországon ugyanebben az évben közel 30 000 halálesetet lehetett volna elkerülni hatékonyabb népegészségügyi és prevenciós beavatkozásokkal. További 16 000 halálesetet lehetett volna megelőzni eredményesebb és időben nyújtott egészségügyi ellátással. 

Magyarországon a legmagasabb a rákkal összefüggő mortalitás az EU-ban. A nagyarányú dohányzás részben megmagyarázza a tüdőrák és más, dohányzáshoz köthető rákbetegségek okozta halálozást, de az országnak nagyok a hiányosságai a rák megelőzése, felismerése és kezelése terén is. Jóllehet bizonyos rákbetegségek, így az emlőrák és a méhnyakrák esetében a korai felismerés mind az életminőséget, mind az élettartamot javítja, e két betegség tekintetében a szűrési arányok a legalacsonyabbak között vannak az EU-ban. 2017-ben az 50–69 éves magyar nők mindössze 41%-a vett rész emlőrákszűrésen a megelőző két évben, szemben az Unió egészére jellemző 61%-kal. A méhnyakrákszűrési arányok még ennél is alacsonyabbak, a 20–69 éves nők mindössze egyharmada vett részt szűrésen 2017-ben, ami az
uniós átlag alig fele.

Forrás: OECD/European Observatory on Health Systems and Policies (2019), Magyarország: Egészségügyi országprofil 2019, State of Health in the EU, OECD Publishing, Paris/European Observatory on Health Systems and Policies, Brussels.