Cerebrospinális biomarker teszttel évekkel hamarabb kimutatható az Alzheimer-kór
Kutatók olyan biomarkereket azonosítottak, amelyek képesek előre jelezni a betegség kognitív hatásait, még mielőtt azok a hagyományos agyi képalkotó vizsgálatokon megjelennek.
Évekkel azelőtt, hogy a tau-csomók megjelennek az Alzheimer-kórban szenvedő betegek agyi képalkotó felvételein, a Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karán kifejlesztett biomarker-teszt már kis mennyiségben képes kimutatni a csomósodásra hajlamos tau-fehérjét és annak kóros formáit, amelyek az agyban, a cerebrospinális folyadékban és potenciálisan a vérben is megjelennek.
A cerebrospinális folyadék biomarker teszt korrelál a kognitív hanyatlás súlyosságával, függetlenül más tényezőktől, beleértve az agyi amiloidlerakódást, ezáltal megnyitva az utat a korai stádiumú betegség diagnózisához és kezeléséhez.
Mivel az amiloid-béta lerakódás gyakran megelőzi a tau rendellenességeket Alzheimer-kórban, a legtöbb biomarkerkutatás az amiloid-béta elváltozások korai felismerésére összpontosított. A patológusok által "neurofibrilláris kötegnek" nevezett, jól rendezett struktúrákba tömörülő tau fehérje azonban az Alzheimer-kór meghatározóbb jellemzője, mivel szorosabban kapcsolódik a megfigyelt kognitív változásokhoz.
"Tesztünk a tau-csomó képződés nagyon korai szakaszait is képes azonosítani akár egy évtizeddel azelőtt, hogy bármilyen tau-csomó megjelenne az agyi felvételen" - mondta Thomas Karikari, Ph.D., a Pitt professzora.
"A korai felismerés kulcsfontosságú az Alzheimer-kór sikeresebb kezeléséhez, mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a betegek, akiknél kevés vagy egyáltalán nincs számszerűsíthető oldhatatlan tau-csomó, nagyobb valószínűséggel részesülnek az új kezelések előnyeiből, mint azok, akiknél jelentős mértékű agyi lerakódás van."
Az Alzheimer-kór korai és hozzáférhető biomarkereinek keresése során Karikari korábbi kutatása kimutatta, hogy a tau agyspecifikus formája, a BD-tau, mérhető a vérben, és megbízhatóan jelzi az Alzheimer-kórra specifikus neurodegeneráció jelenlétét. Néhány évvel korábban Karikari kimutatta, hogy a foszforilált tau, a p-tau181, a p-tau217 és a p-tau212 specifikus formái a vérben képesek megjósolni az agyi amiloid béta jelenlétét költséges és időigényes agyi képalkotás nélkül.
Jelenleg a tau-PET vizsgálatok csak akkor képesek felismerni a neurofibrilláris kötegeket, ha nagy számban vannak jelen az agyban, ekkor az agyi elváltozás mértéke kifejezett és nehezen visszafordítható.
Ebben a legújabb kutatásban a biokémia és a molekuláris biológia eszközeivel Karikari és csapata azonosította a tau fehérje központi régióját, amely szükséges a neurofibrilláris köteg kialakulásához. A 111 aminosavból álló központi régión belül a tau258 368-nak nevezett szekvencia észlelése azonosíthatja a csomósodásra hajlamos tau fehérjéket, és segíthet a további diagnosztika és a korai kezelés megkezdésében. A két új foszforilációs hely, a p-tau-262 és a p-tau-356 pontosan definiálhatja a korai stádiumú tau-aggregáció státuszát, amely megfelelő beavatkozással potenciálisan megfordítható lehet.
"Az agyi amiloid béta lerakódásokkal rendelkező emberek nagy százalékánál soha nem alakul ki demencia, de amint a tau-csomók megjelennek egy agyi felvételen, lehet, hogy már túl késő lesz, és a kognitív állapot gyorsan romlásnak indulhat ” - mondta Karikari.
"A csomóképződésre hajlamos tau korai felismerése azonosíthatja azokat az egyéneket, akiknél valószínűleg kialakul az Alzheimer-kórhoz társuló kognitív hanyatlás, és ez segítheti az új generációs terápiák kifejlesztését."
Phospho-tau serine-262 and serine-356 as biomarkers of pre-tangle soluble tau assemblies in Alzheimer's disease, Nature Medicine (2025). DOI: 10.1038/s41591-024-03400-0
