A stroke kezelésével kapcsolatos legújabb kutatási eredmények

A retina vaszkuláris "ujjlenyomata" a stroke előrejelzésének új, pontos eszköze lehet

Egy új kutatás szerint a retina érhálózata ugyanolyan pontossággal képes előre jelezni a stroke kockázatát, mint a hagyományos rizikófaktorok, de invazív laboratóriumi vizsgálatok nélkül.

A retina bonyolult érrendszere anatómiai és élettani szempontból közös jellemzőket mutat az agyi erekkel, így ideális jelölt a szisztémás betegségek, például a cukorbetegség okozta károsodások felmérésére. A retina stroke-kockázat előrejelzési potenciálját eddig nem vizsgálták teljeskörűen, részben a változó kutatási eredmények és a szemfenéki fotózás (fundusfotográfia) következetlen alkalmazása miatt.

A gépi tanulás, például a Retina-alapú Mikrovaszkuláris Egészségértékelő Rendszer (RMHAS) lehetővé tette biológiai markerek azonosítását, amelyek pontosan előre jelezhetik a stroke kockázatát invazív laboratóriumi vizsgálatok nélkül.

A kutatók 68 753 UK Biobank résztvevő szemfenéki képein öt kategóriában 30 indikátort mértek: kaliber (hossz, átmérő, arány), sűrűség, kanyargósság, elágazási szög és az artériák és vénák komplexitása. Figyelembe vették a potenciálisan befolyásoló tényezőket is: demográfiai és szocioökonómiai háttér, életmód és egészségügyi paraméterek, beleértve a vérnyomást, koleszterinszintet, HbA1c-t (vércukorszint indikátor) és testtömegindexet (BMI).

Az eredmények azt mutatták, hogy a retina érrendszeri "ujjlenyomata" önmagában ugyanolyan pontosan előre jelezte a stroke kockázatát, mint a hagyományos rizikófaktorok. A két módszer kombinációja azonban jelentősen javította az előrejelzés pontosságát. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a retina érrendszeri "ujjlenyomata" egy ígéretes, nem invazív módszer a stroke kockázatának felmérésére, amely különösen hasznos lehet az alapellátásban és az erőforráshiányos környezetekben.

Az FDA jóváhagyta a tenektepláz alkalmazását akut ischaemiás stroke kezelésében

A TNKase egyetlen öt másodperces intravénás bólusban kerül beadásra. Ez lényegesen gyorsabb, mint a szokásos kezelés, az Activase (altepláz), amelyet intravénás bólusként, majd 60 perces infúzió formájában adnak be. A Genentech, a TNKase gyártója szerint az új, 25 mg-os hatáserősség hamarosan elérhető lesz.

A jóváhagyás egy olyan tanulmányon alapul, amely a TNKase-t az Activase-zal hasonlította össze akut ischaemiás stroke-ban szenvedő betegeknél, akik rokkantságot okozó neurológiai deficittel rendelkeztek. Az eredmények azt mutatják, hogy a TNKase hatékonyság és biztonságosság szempontjából összehasonlítható volt az Activase-zal.

A stroke évente több mint 795.000 embert érint az Egyesült Államokban, a hosszú távú rokkantság vezető oka és az ötödik vezető halálok. Mivel az agykárosodás az akut ischaemiás stroke során gyorsan progrediál, az azonnali, gyors hatású orvosi ellátás létfontosságú.

"Ez az engedély jelentős előrelépés, és alátámasztja elkötelezettségünket a stroke kezelési lehetőségeinek előmozdítása iránt" - nyilatkozta Levi Garraway, Ph.D., a Genentech termékfejlesztési vezetője. "A TNKase gyorsabb és egyszerűbb adminisztrációt biztosít, ami kritikus lehet mindenki számára, aki akut stroke-kal küzd."

A tenektepláz rekombináns, fibrinspecifikus plazminogén-aktivátor, amelyet a természetes t-PA-ból, annak fehérjeszerkezetét három helyen módosítva állítanak elő. Kötődik a thrombus (vérrög) fibrin komponenséhez, majd a thrombus plazminogén összetevőjét szelektív módon plazminná alakítja, és ez utóbbi lebontja a thrombus fibrinvázát. A tenektepláz fibrinspecificitása meghaladja a természetes t-PA-ét, sőt az endogén plazminogén-aktivátor inhibitor (PAI-1) hatásával szemben is ellenállóbb.

Nanotechnológiával vizsgálják a stroke hosszú távú hatását

A stroke Európa-szerte a maradandó egészségkárosodás legfőbb oka. Magyarországon évente egy városnyi ember - 40-50 ezer fő - szenved el sztrókot, ami a teljes lakosságszámhoz viszonyítva magas arányt jelent. Az esetek körülbelül ötöde halállal végződik, és a túlélők jelentős része is maradandó károsodásokat szenved.

A betegség korai szakaszát hosszú, akár hetekig elhúzódó szubakut fázis követi, amely során az agy működése megváltozik, hiszen a szervezet próbál úrrá lenni a stroke által előidézett káros folyamatokon. Ezt a fázist az orvostudomány egyelőre alig látja át, pedig sokszor ekkor dől el, hogy a páciens maradandó egészségkárosodást szenved, vagy bízhat-e a teljes felépülésben.

A HCEMM égisze alatt hat intézményt összefogó európai konzorcium részeként magyar kutatók a sztrók okozta károsodások hosszú távú gyógyítását vizsgálják. A programban olyan fehérjék szerepét vizsgálják majd, amelyek fő feladata az emberi szervezetben a sejtek közötti fehérjehálózat lazítása, a szövetek vázának karbantartása. Stroke után azonban ugyanezek a fehérjék az erek gyulladását, az idegsejteket védő vér-agy gát lebomlását idézhetik elő. Az agyszövetben felerősödő aktivitásuk nemcsak a stroke után bekövezett károsodásokat jelzi, hanem hozzájárulhat annak kialakulásához is.

A kutatók olyan, a sejteknél kisebb mesterséges részecskéken alapuló eljárást fejlesztenek ki, amellyel meg tudják jelölni, és hatóanyagokkal célzottan el is tudják érni ezeket a fehérjéket. Az eljárás egyrészt bepillantást enged majd az orvosok számára a stroke egyik fontos, mindeddig rejtve zajló folyamatába, másrészt eszközt ad a kezükbe, hogy megállítsák vagy mérsékeljék azt, ezáltal megelőzve a további károsodásokat.