Száz évvel ezelőtt született a magyar gyógyszerésztudomány és drogpolitika doyenje

A kezdetek

A hivatásszeretetet a családjában ismerhette meg. Nagyapja, id. Bayer Antal, a századfordulótól jelentős alakja volt a gyógyszerészi közéletnek. A két háború között fiával, ifj. Bayer Antallal (az MGYT alapítója) együtt vállaltak szerepet a gyógyszerészet fejlesztésében. Így érthető, hogy az unoka, Bayer István, a családi háttér hatására kezdte meg az akkoriban már 8 féléves gyógyszerészi tanulmányait. 1945-ben szerezte meg gyógyszerészi oklevelét a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Tragikus időszak volt ez számára, mert az év elején édesapja a háború civil áldozata lett, így tanulmányai végeztével átvette az Andrássy úti „Magyar Kereszt” családi patika vezetését. Négy év múlva doktori fokozatot szerzett Schulek Elemér professzor úr mellett. Az 1950-es év újabb megrázkódtatása, a patikák államosítása egész életére meghatározó lett. A rendszerváltás után ő javasolta, hogy a patikák államosításának napját (július 28.) nyilvánítsák a gyógyszerészet gyásznapjává.

Az államosítás után az OGYÉI vezetője

Négy év gyógynövénykutatói „kitérő” után, 1953-ban Schulek professzor felkérte a készülő V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztésére, majd annak Addendumának, valamint a Formulae Normales előiratainak kidolgozására. Hosszú évtizedeken keresztül a gyógyszerkönyvek szerkesztő bizottságának titkári, majd elnöki szerepét töltötte be. Mivel ehhez a munkához laboratóriumra is szükség volt, végül ez vezetett az Országos Gyógyszerészeti Intézet megalakulásához, melynek első igazgatója Dr. Bayer István lett. Neki köszönhető az Intézet bekapcsolása a gyógyszerészet nemzetközi vérkeringésébe.

Hét évig más megbízatása (ENSZ) miatt nem ő irányította az Intézetet, de gyakorlatilag innen ment nyugdíjba, miután összesen 16 évig volt a vezetője. Vezetése alatt az az OGYI-ban WHO Együttműködési Központ alakult.

1973-tól nyugdíjazásáig:

• az intézet részt vett a WHO Nemzetközi Gyógyszerkönyv szerkesztésében;
• együttműködött a nyugat-európai országokkal, valamint az akkori kelet-európai (KGST) országokkal a gyógyszerellenőrzés területén;
• megszervezte a GMP alapelveinek betartását ellenőrző inspektorátust, különös figyelmet fordított arra, hogy a gyógyszerminőség szabályozásában hazánk érdekei minél jobban érvényesüljenek.

Munkája az ENSZ-ben

1961-ben, a New Yorkban tartott Egységes Kábítószer Egyezményt kidolgozó ENSZ tanácskozáson sikerült az általa és Vértes Imre által kidolgozott tanulmány elfogadtatásával a hazai morfingyártást megmenteniük.

Hét évig volt az ENSZ Kábítószer Főosztályának munkatársa Genfben, és tizenkét éven át képviselte Magyarországot az ENSZ Kábítószer Bizottságban, melynek titkára lett. Fő feladata a kábítószer-visszaélésekkel kapcsolatos adatok feldolgozása, és az ezekre vonatkozó dokumentumok szerkesztése volt. Számos szakkonferencián képviselte az ENSZ főtitkárát. A kábítószerkérdés kiváló szakértője lett, ezzel elismerést és megbecsülést szerezett nemcsak önmaga, hanem a magyar gyógyszerészet számára is. Az ENSZ Kábítószer Bizottsága és a WHO számára 1999-ig rendszeresen végzett szakértői tevékenységet.

Kandidátus, az Akadémia doktora

A gyógyszerhatóanyagok vizsgálatára kifejlesztett új módszerek képezték az 1960-ban megvédett kandidátusi értekezésének témáját. A későbbiekben egyre több kábítószer-ellenőrzéssel és drogkutatással foglalkozó közleménye jelent meg. Az 1986-ban megvédett akadémiai doktori disszertációja szintén ezzel a témakörrel foglalkozott.

Publikációi, könyvei

Szakirodalmi tevékenysége elsősorban a (gyógy)növénykémia, a gyógyszeranalitika és a gyógyszerellenőrzés témakörét dolgozta fel. A későbbiekben egyre több kábítószer-ellenőrzéssel és drogkutatással foglalkozó közleménye jelent meg. A Gyógyszerészet c. kiadványban 2016-ig rendszeresen publikált a kábítószerek szabályozása kapcsán. Megjelent könyveinek jelmondata a következő volt: „A probléma nem a drog, hanem az ember”. A „szerek” hatásá­nak, a „szerhasználat” szubjektív élményének ma oly divatos bemutatása helyett az ember magatartása, a szerekhez fűződő ellentmondásos viszonya áll a középpont­jukban.

FIP és MGYT

Bayer István élete fontos részeként tartotta számon, hogy nagyapja, id. Bayer Antal - a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület akkori elnöke - a magyar küldöttség tagjaként, az 1912-ben megalakult FIP egyik alapító tagja volt. Az ő nyomdokait követve volt jelen a magyar delegáció tagjaként az 1966-os madridi FIP kongresszuson, ahol az MGYT tagság helyreállítása hivatalosan is bejelentésre került. Az MGYT-ben évtizedeken keresztük vállalt különböző feladatokat, az Acta Pharmaceutica Hungarica főszerkesztője is volt, tizenöt éven keresztül.

Munkássága elismert volt már életében is

Bayer István kitüntetéseket vehetett át az MGYK-tól, a Magyar Államtól, az ENSZ-től és az MGYT Szenátus elnökségében is helyet kapott.

Híd, az államosítást elszenvedő és a rendszerváltás után a gyógyszerészet önállóságát visszaszerezni kívánó törekvésekben

Azon kevesek közé tartozott, akik még életükben tanácsaikkal, tapasztalataikkal, elismerő vagy bíráló szavaikkal segítették az újrakezdésben a kollégákat. A személyi jog primátusának, a gyógyszertárak gyógyszerész általi üzemeltetésének, a gyógyszerészek szakmai és egzisztenciális függetlenségének megalkuvás nélküli hirdetője volt.

Gondolatai, elkötelezettsége a gyógyszerészet iránt ma is előremutatóak…