Egyszerű injekciós módszer forradalmasíthatja a rákterápiát
Az Egyesült Királyságban a szokásos infúzió helyett már bőr alá bejuttatott injekcióban is be lehet adni, így jóval rövidebb a kezelési idő.
Nemrég bejárta a világsajtót, hogy az atezolizumab nevű rákellenes hatóanyagot az Egyesült Királyságban a szokásos infúzió helyett már bőr alá bejuttatott injekcióban is be lehet adni, ezzel pedig átlagosan hét percre rövidül a kezelés ideje. Ez hatalmas segítség lehet mind az ellátórendszernek, mind a betegeknek, utóbbiaknak például nem kell órákat ülniük a kórházban azért, hogy megvárják, amíg lefolyik az infúzió. Ezzel még hatékonyabb lehet a rákkezelés – és bár az atezolizumab csak specifikus rákfajtákra alkalmazható, áll sorban még rengeteg olyan immunterápiás módszer, ami szintén nagyon hatékony, és a gyógyszer összetételének módosításával, majd az ezt követő engedélyezéssel akár bőr alá juttatott injekciós megoldással is forgalomba lehet hozni.
Az atezolizumab kissejtes és nem kissejtes tüdőrák, háromszorosan negatív emlőrák, májrák kezelésére szolgál, és 2024 januárjában az Európai Bizottság az intravénás terápia valamennyi engedélyezett javallatára engedélyezte az injekciós formuláját is. Az injekciós atezolizumab-kezelést az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) is jóváhagyta 2024 szeptemberében. Ezzel ez lett az első ilyen típusú immunterápia, ami ebben az adagolási formában is hozzáférhető.„Az atezolizumab egy immunterápiás lehetőség, amely semlegesíti a rákos sejteknek azt a képességét, hogy kikapcsolják az immunrendszert, és ezáltal a túlélésüket biztosítsák – mondta a Telexnek Keserű György Miklós akadémikus, a HUN-REN TTK Gyógyszerinnovációs Központ igazgatója.
– Az immunrendszer működésében és a rákos sejtek pusztításában alapvető szerepet játszó T-sejteknek van egy PD-1 nevű érzékelőjük, vagyis receptoruk. Ha ez az érzékelő az egyes daganatsejteken gyakran megtalálható PD-L1 molekulát észleli, akkor a T-sejtek osztódása és aktivitása csökken, vagyis a tumorellenes immunválasz blokkolódik. A PD-L1 jelzést gátló molekulák, mint amilyen az atezolizumab is, kikapcsolják ezt a T-sejt gátló hatást, ezért a szervezet tumor-specifikus T-sejtjei el tudják pusztítani a rákos sejteket. Ezért a szervezet saját immunrendszere a T-sejteknek köszönhetően el tudja végezni a munkáját, és a rákos sejtek megsemmisülnek. Ehhez azonban az szükséges, hogy a tumorsejt felszínén ténylegesen is jelen legyen a PD-L1 jelzés, amit az ilyen típusú immunterápia előtt ellenőrizni kell.”
„A monoklonális antitestek nagy molekulák, amiket hagyományosan intravénás úton, a véráramba juttatva alkalmaznak, így azok órák alatt mindenhol megjelennek. A szubkután beadás lassúbb felszívódást jelent és a így a hatóanyag biohasznosulása alacsonyabb az intravénás adagolással elérhető 60-80 százalékhoz képest. Antitestek szubkután alkalmazása esetén a biohasznosulás az intravénás adagolással elérhető érték 50-100 százaléka között változhat – mondta Keserű György Miklós. – Ezért nagyobb dózisokra és potenciálisan nagyobb térfogatokra van szükség a szubkután beadáshoz, hogy az intravénás beadáshoz hasonló vérbeli koncentrációt érjünk el. Ennek megfelelően a szubkután atezolizumab háromhetente alkalmazott dózisa 1 875 milligramm, míg az intravénás dózis 1 200 milligramm. Jelen esetben a készítményhez hozzáadott hialuronidáz hidrolizálja a hialuronsavat és ezáltal fellazítja a szubkután kötőszövetet, így lehetővé teszi a hagyományosan elfogadhatónak tartottnál nagyobb térfogatok bőr alatti befogadását, valamint megkönnyíti a gyógyszer felszívódását az általános keringésbe.”
Mellékhatások tekintetében is vannak lényeges különbségek: az intravénás megoldás több mellékhatással járhat, az injekciós beadásnál viszont gyakoribbak lehetnek a lokális mellékhatások. „Az intravénás adagolással kapcsolatos reakciók közé tartozik a láz, a hidegrázás és ritkán az allergiás reakciók az infúzió alatt vagy röviddel utána. A szubkután adagolásnál a fertőzésveszély kisebb, ugyanakkor az injekció beadásának helyén jelentkező reakciók száma várhatóan magasabb. A gyógyszer hatóanyagához kötődő mellékhatásokban azonban nem találtak lényeges különbséget az intravénás és a szubkután alkalmazás esetén” – mondta a szakértő.
Fontos szempont, hogy úgy tűnik: a betegek oldaláról az injekciós beadás sokkal pozitívabb fogadtatásban részesült, mint az intravénás. "A betegek 71 százaléka jelezte, hogy elégedett volt a szubkután beadással, míg az intravénás beadási módszerrel ez az arány 21 százalék. A folytatásban a szubkután módszer volt a betegek által választott fő beadási mód, 79 százalékuk ezt preferálta. A legtöbb beteg, a kutatásban részt vevők 86 százaléka nagyon elégedett vagy elégedett volt az szubkután atezolizumabbal. A szubkután formát előnyben részesítő elsődleges okok között szerepelt, hogy kevesebb időt töltöttek a klinikán (64,4 százalék), a beadás kényelmesebb volt (46,0 százalék), és a kezelés érzelmileg kevésbé volt megterhelő (29,9 százalék).
További részletek a Telexen.
