Publikusan elérhető 2023. évi európai surveillance adatok a kullancsencephalitis gyakoriságával kapcsolatban
Jelen tanulmány összegzi a 2015-2023 közötti kullancsencephalitis-incidencia emelkedésének lehetséges okait.
A kullancsencephalitis az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (European Centre for Disease Prevention and Control, EDCD) definíciója szerint a kullancsencephalitis-vírus általi fertőzés, mely a központi idegrendszer gyulladását okozhatja. A vírust a fertőzött közönséges kullancs (Ixodes ricinus) terjeszti, ritkábban pedig nem pasztörizált élelmiszerek fogyasztásával lehet megfertőződni.
A fertőzések száma jelentősen aluldiagnosztizált, mert a legtöbb esetben a betegség klinikailag nem manifesztálódik vagy enyhe tünetekkel jár, és a betegek nem fordulnak orvoshoz. Másrészről a tünetekkel orvoshoz fordulás esetén sem történik meg sok esetben a diagnózis megerősítése laboratóriumi vizsgálattal. A vírus esetében három uralkodó altípusról beszélhetünk: európai, szibériai és távol-keleti. Bár a rutindiagnosztika során az egyes altípusokat ritkán azonosítják, az európai esetek szinte mindegyikét az európai altípus okozza.
A tünetes fertőzés rossz közérzettel, gyengeséggel, lázzal és influenzaszerű tünetekkel jár, amelyet követhetnek központi idegrendszeri gyulladásos tünetek is, mint a myelitis, meningitis, encephalitis vagy meningoencephalitis. A legtöbb idegrendszeri tünettel rendelkező fertőzött beteg kórházi felvételre szorul, ahol jellemzően szupportív terápiában részesül, ugyanis specifikus antivirális terápia még nem érhető el. Bár a betegség mortalitása általában 1%-nál kevesebb, az utánkövetéses vizsgálatok adatai szerint a hospitalizált betegek mintegy harmadánál legalább egy évig vagy tovább is eltarthatnak a szövődmények. A kullancsencephalitis elleni leghatékonyabb védelmet a védőoltások alkalmazása jelentheti.
Európa 25 országa tekinthető endémiásnak, mely definíció szerint azokat a területeket jelenti, ahol fertőzött kullancsokat azonosítottak, illetve a fertőzés emberre való terjedését regisztrálták. 2020-ban 3 734 fertőzéses esetet jelentettek az ECDC felé, amely az előző, 2015-ös jelentéshez képest 125%-os incidencia-emelkedést mutatott (0,9/100 000 fő vs. 0,4/100 000 fő).
Az országok között jelentős különbségek figyelhetők meg az incidenciára vonatkozóan. Ez adódhat a lokális epidemiológiából, de az eltérő statisztikai vagy metodológiai módszerek is szerepet játszhatnak a különbségekben.
Jogszabály szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) európai régiójának 44 országából 37 (84%) szolgáltat adatot a kullancsencephalitisről vagy egyéb hasonló megbetegedésről. Ebből 29 ország (78%) jelentett be kullancsencephalitist 2023-ban. A surveillance-ra vonatkozó adatok 30 országból voltak elérhetők 2023-ban, ebből 26 ország jelzett egy vagy több kullancsencephalitis-esetet 2020-2023 között, köztük Magyarország is, amely havonta korcsoportonként teljesítette a jelentéseket lokalizáció szerint.
2020-ban 24 ország jelentett kullancsencephalitis esetet az ECDC felé: ebből 19 (79%) legalább egy megerősített esetet, 5 (21%) pedig 0 esetet regisztrált, de ezekből az országokból is szerepelt jelentett eset 2018-2019 során. Mindössze 14 olyan ország volt, amely azonos számú esetet jelentett, mint amennyi a nemzeti jelentésben áll. Az eltérés leggyakoribb oka az ECDC-surveillance és a nemzeti adattár között abból adódott, hogy miután a jelentés megtörtént, az egyes központok frissítették az országos regisztert. Az eltérés másik okaként azonosítható, hogy egyes országok a központi idegrendszeri gyulladás nélkül jelentkező kullancsencephalitist is regisztrálják, amely az ECDC-definíciónál szélesebb körű meghatározás. Magyarországon nincs eltérés a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ- és az ECDC-jelentések között, mely 2020-ban 18 esetet mutatott.
A kullancsencephalitis terhe jelentős Európa-szerte, mivel a manifeszt, idegrendszeri tünetekkel járó kullancsencephalitis ellátása jellemzően hospitalizációt igényel, és hosszú távú neurológiai szövődményekkel járhat. Az incidencia több tanulmány szerint emelkedő tendenciát mutat az elmúlt 20 évben, amelyhez hozzájárulhat az is, hogy az egyes országok új endémiás területeket azonosítanak, illetve eddig nem jelentett endémiás területek kerülnek leírásra olyan országokban, ahonnan eddig nem jelentettek natív kullancsencephalitist (például Belgium, Hollandia, Egyesült Királyság). Ennek oka nem teljesen tisztázott, ugyanakkor a klímaváltozás, a vektor földrajzi terjedése és a megnövekedett kitettség hozzájárulhat ezekhez a változásokhoz.
Ma kizárólag tüneti, szupportív kezelés érhető el kullancsencephalitis esetén, és mivel az etiológiai diagnózisnak nincs terápiás konzekvenciája, a betegség még a kullancsencephalitis-endémiás területeken is aluldiagnosztizált. Ennek csökkentése érdekében a klinikai gyakorlatban célszerű lenne bevezetni a rutin kullancsencephalitis-diagnosztikát központi idegrendszeri gyulladásokkal érkező betegek körében, akiknek kullancscsípés szerepel az anamzézisében vagy endémiás területen járt az elmúlt időszakban. Ezen felül fontos lenne megerősíteni és standardizálni az európai kullancsencephalitis-surveillance-t, hogy jobban fel lehessen hívni a klinikusok figyelmét az adatok alapján azonosított endémiás területekre és európai szinten pontosabban meg lehessen ítélni a kullancsencephalitis okozta betegségterhet.
Anyag lezárás dátuma: 2025. 03.27.
PP-UNP-HUN-0505
A cikkszemlét a Pfizer Kft. támogatta.
Angulo, Frederick J et al. “Publicly available surveillance data on tick-borne encephalitis in Europe, 2023.” Ticks and tick-borne diseases vol. 15,6 (2024): 102388. doi:10.1016/j.ttbdis.2024.102388