Az új nanoimmunterápia jelentősen javítja a daganatellenes kezelés hatékonyságát

A kutatócsoport ígéretes eredményeket ért el az új terápiával laboratóriumban és egér tüdődaganat modellekben. Az új kezelési eljárás javíthatja a terápia eredményességét olyan daganatos betegeknél, akik nem reagáltak a hagyományos immunterápiára. Eredményeiket a Science Advances című folyóiratban tették közzé.

"A nanorészecskéket évek óta használják célzott gyógyszerek szállítására a tumorsejtekhez, míg az immunterápia paradigmaváltó hatással volt a rák kezelésére is, megakadályozva, hogy a rákos sejtek megkerüljék az immunrendszert" - mondta Tanmoy Saha, a tanulmány vezető szerzője.

"Lényegében összekapcsoltuk ezt a két megközelítést egy gyógyszerszállító rendszerben a nem kissejtes tüdőrák kezelésére."

A tüdőrák világszerte a daganatos halálozás vezető oka, amely az összes, daganattal kapcsolatos haláleset több mint egynegyedét teszi ki. A nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) a leggyakoribb forma, amely az összes tüdőrákos eset nagyjából 85%-át teszi ki.

Az NSCLC egyik elterjedt kezelési módszere az immunellenőrzőpont-gátlók alkalmazása, amelyek olyan gyógyszerek osztálya, amelyek blokkolnak bizonyos fehérjéket, amelyek megakadályozzák az immunrendszert a rákos sejtek elpusztításában. Az NSCLC-ben szenvedő betegek többsége azonban nem reagál ezekre a gyógyszerekre, elsősorban azért, mert a kezelés csak egy fehérjét céloz meg (leggyakrabban PD-L1-et), a legtöbb tüdőrákos daganatban nem expresszálódik nagy mennyiségben. Ennek eredményeként sok betegnek kemoterápia és immunterápiák kombinációján kell átesnie, ami tartós mellékhatásokat és toxicitást eredményez.

Az új terápia egy daganatellenes hatóanyaggal töltött nanorészecskét egyenesen a tumor helyére visz, míg a nanorészecskéhez kapcsolódó antitestek két különböző fehérjéhez (CD47 és PD-L1) kötődnek a tumorsejteken. Ez a kettős megközelítés lehetővé teszi mind a veleszületett, mind az adaptív immunrendszer számára, hogy megtalálják és elpusztítsák a rákos sejteket, miközben minimalizálják a folyamatban lévő onkológiai kezelésekhez általában kapcsolódó toxicitást.

"Tehát, ha egy rákos sejt nem expresszálja az egyik fehérjét, amelyet a nanorészecske megcéloz, akkor is kapcsolódhat a másikhoz, és a nanorészecskébe töltött gyógyszert egyenesen a tumorszövetbe juttathatja."

A kutatók arra törekedtek, hogy kiderítsék, mely fehérjéket expresszálják a tüdődaganatok. Több mint 80 tüdőrákos beteg szöveteit vizsgálták. Miután azonosították a fehérjéket, kiválasztották az antitesteket, hogy megcélozzák azokat. Ezután funkcionalizálták az antitesteket egy nanorészecskével, amely már tartalmazta a rákellenes gyógyszert.

A kutatók ezután tesztelték a nanorészecske hatékonyságát, először azt vizualizálták, hogy a laboratóriumban milyen jól kötődnek az antitestek a tumorsejtekhez. Kísérletsorozatot végeztek a nanorészecskék kötődési és gyógyszerbeviteli képességének felmérésére és megjelenítésére. Ezt követően a komplex hatékonyságot a tüdőrák két formájának egérmodelljeiben tesztelték.

Megállapították, hogy az egerek rákos sejtjei internalizálták a gyógyszert, ami a daganat méretének csökkenéséhez vezetett, jelentős mellékhatások vagy toxicitás nélkül.

A kutatók azt remélik, hogy ezt a technológiát más típusú daganatok kezelésére is alkalmazhatják további antitestek azonosítása után.

Tanmoy Saha et al, Antibody nanoparticle conjugate-based targeted immunotherapy for non-small cell lung cancer, Science Advances (2024). DOI: 10.1126/sciadv.adi2046. www.science.org/doi/10.1126/sciadv.adi2046