Amilorid, illetve amilorid és HCT glükóztoleranciára és vérnyomásra gyakorolt hatásának összehasonlítása

A párhuzamos csoportos, randomizált, kettős vak vizsgálatba 18 és 80 év közötti betegeket választottak be 13 angliai vizsgálóhelyen. A vizsgálatban részt vevő betegek vérnyomása 140 Hgmm feletti volt a megengedett gyógyszeres kezelés (ACE-gátló, AT-gátló, béta-blokkoló, Ca-csatorna blokkoló vagy renininhibitor) mellett, és a hipertónia mellett még legalább egy metabolikus szindróma tünet fennállt.

Diabéteszes betegek nem vehettek részt a vizsgálatban. A betegeket 1:1:1 arányban randomizálták 24 hetes kezelésre 10 mg amilorid, 25 mg HCT vagy 5 mg amilorid és 12,5 mg HCT kezelésre, majd 12 hét múlva minden dózist megdupláztak.

Az elsődleges végpont a vér glükózszintjének változása volt a kiindulástól mérve. A fő másodlagos végpont az otthoni szisztolés vérnyomásérték változása volt 12 és 24 hét múlva.

2009 novembere és 2014 decembere között 145 beteget randomizáltak az amilorid, 146-ot a HCT és 150-et az kombinált karra. A 2 órás glükózkoncentráció 12 és 24 hetes átlaga jelentősen alacsonyabb volt az amilorid csoportban, mint a HCT-csoportban (átlagkülönbség: - 0,55 mmol/l), illetve alacsonyabb volt a kombinációs csoportban, mint a HCT-csoportban (átlagkülönbség: - 0,42 mmol/l).

Az otthoni szisztolés vérnyomás átlagos csökkenésében a 24 hét alatt nem volt jelentős eltérés az amilorid- és a HCT-csoportok között, de a kombinált csoportban sokkal nagyobb volt a csökkenés mértéke, mint a HCT-csoportban.

Az amilorid-csoportban 7 beteg esetében (4,8 %) jelentettek hiperkalaemiát, a kombinációs csoportban 3 esetben (2,3 %). A legmagasabb rögzített káliumszint 5,8 mmol/l volt (amilorid-csoport).

Összesen 13 súlyos mellékhatás fordult elő, de ezek gyakorisága hasonló volt a három csoportban.