A forgalombahozatali engedély megadását javasolták az első COVID-19 elleni gyógyszernek

A remdesivir az első olyan gyógyszer, amelyet a COVID-19 elleni kezelésként európai forgalombahozatali engedélyezére javasolnak. A remdesivir adatait kiemelkedően rövid idő alatt értékelték, úgynevezett „rolling review” eljárással, amelyet az EMA a közegészségügyi sürgősségi esetekben alkalmaz, és a lényege, hogy az adatokat azonnal elemzik, amint hozzáférhetővé válnak. A CHMP 2020. április 30-ától elemzi a minőségi és a gyártási adatokat, a nem klinikai eredményeket, az előzetes klinikai adatokat, továbbá az engedélyezés előtti gyógyszeralkalmazási programokból származó kiegészítő biztonságossági adatokat – tehát jóval korábbtól, mint a forgalombahozatali engedély kiadásának kérelmét benyújtották, ami június 5-én történt.

A benyújtott adatok értékelése alapján a fenti döntés június 25-én született meg – elsősorban a NIAID-ACTT-1 [1] elnevezésű, a fertőző betegségekkel és allergiával foglalkozó amerikai kutatóintézet, a National Institute of Allergy and Infectious Diseases (NIAID) által koordinált vizsgálatából származó adatokra és más, a remdesivirrel végzett vizsgálatok adataira támaszkodva.

A NIAID-ACTT-1 vizsgálat a remdesivir tervezetten 10 napos alkalmazása kapcsán elemezte annak hatásosságát, több mint 1000 kórházban kezelt COVID-19-beteg bevonásával. A remdesivirt a placebóval hasonlíttották össze (külsőre hasonló gyógyszert alkalmazva), a hatásosság fő mutatója a beteg felépülésének időtartama volt (a felépülés definíciója: hazabocsátható állapotba került és/vagy otthoni oxigénkezelésre szorult, vagy kórházban kellett maradnia de nem volt szükség kiegészítő oxigénkezelésre, vagy már nem igényelt folyamatos orvosi ellátást).

Összességében a vizsgálat azt mutatta, hogy a remdesivirrel kezelt betegek felépülési ideje 11 nap körüli volt, szemben a 15 nappal azok esetében, akik placebót kaptak. Ezt a hatást nem észlelték azoknál a betegeknél, akik állapota enyhe vagy közepesen súlyos volt: ilyenkor a felépüléshez 5 nap kellett mind a remdesivirrel, mind a placebóval. A súlyos állapotú betegek – akik a vizsgálat résztvevőinek megközelítőleg 90%-át tették ki – felépüléséhez szükséges idő 12 nap volt a remdesivirrel, és 18 nap a placebóval. Ugyanakkor nem mutatkozott különbség a felépüléshez szükséges időtartam tekintetében azon betegek esetében, akiknél a remdesivir-kezelést akkor kezdték meg, amikor már lélegeztetőgépen volt a beteg vagy ECMO- (extracorporalis membránoxigenizációs) kezelést (műtüdőt) alkalmaztak nála. A végső elemzéshez még gyűjtik azokat az adatokat, amelyek azon betegek arányát mutatják, akik a kezelés megkezdésétől számított 28 napon belül meghaltak.

A rendelkezésre álló adatok figyelembevételével az EMA úgy döntött, hogy a kezelés előny-kockázat aránya pozitív azok esetében, akiknél a tüdőgyulladás kiegészítő oxigénkezelést tesz szükségessé, vagyis a súlyos állapotú betegeknél. A remdesivirt vénába, cseppinfúzió formájában adják be, és csak olyan intézményekben alkalmazható, ahol mód van a beteg szoros megfigyelésére; már a kezelés előtt vizsgálni kell, majd a kezelés alatt figyelemmel kell kísérni a beteg máj- és vesefuncióját. A kezelést úgy kell elindítani, hogy az első napon 200mg-os adagot kap a beteg infúzióban, amelyet a további napokon 100mg-os adag követ, legalább 4 napig, és legfeljebb 9 napig.

A remdesivir számára feltételes forgalombahozatali engedély kiadását javasolta a bizottság. Ez olyan engedélyezési folyamat az EU-ban, amely megkönnyíti az olyan gyógyszerek korai hozzáférhetővé válását, amelyek valamilyen hiányt tudnak pótolni, például olyan sürgősségi helyzetekben, amelyeknek közegészségügyi következményeik vannak, amilyen a jelenlegi járvány is. Ez a fajta engedélyezési eljárás lehetővé teszi az EMA számára, hogy jóváhagyja a forgalombahozatali engedély kiadását a normális esetben elvártnál kevésbé teljes körű adatok alapján – amennyiben a betegek szempontjából a gyógyszer azonnali hozzáférhetővé tételének előnye meghaladja azt a kockázatot, amit a részben hiányos adatmennyiség jelent.

A remdesivir hatásosságának és biztonságosságának részletesebb feltárása érdekében a kérelmező vállalatnak 2020 decemberéig be kell nyújtania a remdesivirrel végzett vizsgálatok végső jelentését az EMA-nak, illetve további adatokat is a gyógyszer minőségéről. A végső mortalitási adatokat 2020 augusztusában kell benyújtaniuk. Mint minden gyógyszer esetében, a jelen esetben is el kell készíteni a kockázatkezelési tervet (risk management plan, RMP), amely szigorú biztonságossági monitorozást fog biztosítani a remdesivir alkalmazásához, amint a teljes EU-ban forgalmazhatóvá válik. További hatásosságoi és biztonságossági adatokat fognak gyűjteni a még folyamatban lévő vizsgálatokból és a forgalombahozatalt követő jelentésekből, amelyeket rendszeresen áttekint majd a CHMP és az EMA Farmakovigilancia-Kockázatértékelési bizottsága, a PRAC. A PRAC 2020 áprilisa óta szintén áttekinti a klinikai vizsgálatokon kívül kezelt betegek adatait, amelyeket havonta leadott biztonságossági jelentések alapján tehet meg – és amelyeket az után is be kell nyújtani és értékelni, hogy a gyógyszer forgalomba kerül.

A remdesivir értékelése során a CHMP munkájában részt vettek annak a COVID-19 EMA pandémiás munkacsoportnak (COVID-ETF) a szakértői is, amelyet azért hozták létre, hogy összefogja az európai gyógyszer-szabályozási hálózat legrelevánsabb szakértőit, hogy segítse a tagállamokat és az Európai Bizottságot a COVID-19 elleni gyógyszerek, illetve oltóanyagok fejlesztése, engedélyezése és biztonságossági monitorozása terén.

Az Európai Bizottság, amelyet az EMA az értékelés során mindvégig tájékoztatott, gyors döntéshozatali folyamatot ígér, és célja, hogy a héten döntést hozzon a remdesivir feltételes forgalomba hozatali engedélyéről, lehetővé téve a termék forgalomba hozatalát az EU-ban.