Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
Olyan állapot, melyben kórosan alacsony a trombocyták száma a keringő vérben. Syn thrombopenia.
LÁSD idiopathic thrombocytopenic p.
A thrombocyták vagy vérlemezkék kialakulásának folyamata.
A thrombocyták számának megnövekedése a keringő vérben. Syn thrombocytemia.
Véralvadást regisztráló készülék. A koaguláció folyamata alatt a thrombus elasztikus változásait regisztráló készülék.
A véralvadás folyamatának követése thromboelasztográffal.
Thrombusból eredő embolia.
Műtéti eljárás, melynek során megnyitnak egy artériát, az intimával és az atheromás anyaggal együtt eltávolítják az eret elzáró thrombust, így az adventitián belül tiszta, friss terület marad vissza.
Vérrögképző. 1. Thrombogenre utaló. 2. A vér thrombosisát vagy koagulációját okozó.
Thrombushoz hasonlító.
Syn thromboplastin.
a vérben található vérlemezkék térfogatának %-os aránya az össz vértérfogathoz képest
Nyirokrög képződéssel járó nyirokérgyulladás.
Egy thrombus cseppfolyósítása vagy feloldása.
Thrombus széttörése vagy feloldása. Syn thromboclasticus.
A keringő thrombocyták (vérlemezkék), valamint a sejtes elemek, melyekből keletkeznek (thromboplastok vagy megakaryocyták) összefoglaló neve.
Véralvadási zavar. A vérlemezkék megbetegedésének nem specifikus elnevezése. A kórképre károsodott thromboplastin jellemző, a vérlemezkék számának és megjelenésének látható jelei nélkül.
Vérlemezke hiány. Syn thrombocytopenia.
SZIN idiopathic thrombocytopenic p.
A haemopoeticus rendszer kóros állapota, melyre a thrombosis hajlam jellemző.
; Thrombus képződéssel járó vénás gyulladás.
1. Syn vérlemezke. 2. Magvas orsósejt a submammalis vérben.
Thrombokináz. A véralvadáshoz szükséges, a szövetekben, vérlemezkékben és leukocytákban lévő anyag. Kalcium ionok jelenlétében a thromboplastin a prothrombinnak thrombinná alakulásához szükséges, ami a véralvadás fontos eleme. Syn vérlemezke szöveti faktor, thrombokináz.
Az a folyamat, melynek során a vérben egy rög keletkezik, általánosan azonban a vérlemezkék keletkezésére vonatkozik.
Thrombus képződése vagy jelenléte. Éren belüli rögképződés, mely az ér által ellátott szövetek infarctusát okozhatja.
1. Megalvadt. 2. Olyan érre vonatkozik, amelyben kialalkult a thrombosis.
Pangásos thrombosis. A keringés thrombus okozta helyi akadálya.
Thrombosisos. Thrombosisra vonatkozó, általa okozott vagy azzal jellemzett.
thromboticus thrombocytopeniás p. Gyorsan halálhoz vezető, ritkán visszafejlődő betegség, amelyben a p-hoz különböző tünetek (beleértve a központi idegrendszeri tüneteket is) társulnak. A tüneteket különböző szervek arterioláiban és kapillárisaiban kialakuló fibrinből vagy vérlemezkékből álló thrombusok okozzák.
A thromboxánok alaki őse. Prosztanoid sav, melyben a -COOH -CH3-má redukálódott, a 11. és 12. szénatom közé egy oxigén atomot illesztettek.
Vegyületek egy csoportja, köztük az eikozanoidok, formálisan a thromboxánon alapulnak, de a terminális COOH csoport jelen van. Biokémiailag a prosztaglandinokhoz tartoznak és belőlük keletkeznek. Thromboxánnak a vérlemezkék összecsapzódásában, és az oxigén tartalmú, hattagú gyűrű (pirán vagy oxán) keletkezésében játszott szerepe miatt nevezik. A prosztaglandinokhoz hasonlóan, az egyes thromboxánokat (rövidítve: TX), betűkkel (A, B, C, stb.), valamint a struktúrájukra vonatkozó indexekkel jelzik.
Vérrög. A vér alkotórészéből élőben, a szív-érrendszerben keletkezett rög, mely lehet elzáró, illetve tapadhat egy érre vagy a szív falára, a lumen elzárása nélkül.
ld. thrombokrit
pajzsmirigyhormon-megvonás
Thymus. Ld thymo-.
A thymus eltávolítása.
Ld thymo-.
Elme, gondolat, érzelmek. Ld thymo.
A thymusra és a nyirokrendszerre vonatkozó.
A thymusra vonatkozó.
A thymus gyulladása.
Thymusra utaló. 1. A thymus. 2. Elme, gondolat, érzelmek. 3. Szemölcs, szemölcsös.
Thymussejt. Valószínűleg a csontvelő egy őssejtjéből és a magzati májból a thymusban kifejlődő sejt, a thymusból származó lymphocyta (T lymphocyta) precursora, mely a sejt-mediált (késleltetett) érzékenységet irányítja.
Érzelmi eredetű, érzelemből eredő.
A thymus aktiválása.
Thymusdaganat. Az elülső mediastinumban lévő, a thymusszövetből kiinduló daganat, többnyire jóindulatú, gyakran tokban helyezkedik el. Egyes esetekben invazívvá válhat, de az áttétképződés nagyon ritka.
Csecsemőmirigy.
Csecsemőmirigy. Elsődleges nyirokszerv, mely a felső mediastinumban és a nyak alsó részén helyezkedik el, a korai életben az immunológiai funkciók fejlѤéséhez szükséges. Legnagyobb relatͶ súlyát a születés után éri el, legnagyobb abszolút súlyát pedig a pubertas idején. Ettől kezdve visszafejlődik, a nyirokszövet nagy részét zsír foglalja el. A ~ két, szabálytalan alakú részből áll, melyeket kötőszöveti tok fog össze. Mindkét részt kötőszöveti septumok további lebenykékre osztanak, ezek egy a környező lebenykék medullajával folyamatosan összefüggő belső medullaris részből és egy külső, kérgi részből állanak.
Pajzsmirigyre utaló. Ld thyro-.
A pajzsmirigy szekrécióját végző sejt/ek. Follikulusokba rendeződnek, annak belső terét egy rétegben fogják körbe. Polarizált sejtek, nagyságuk a funkcióval párhuzamosan változik.
