Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
a létrejövő genotípus a szervezet halálához vezet mielőtt az reprodukálódna vagy eleve kizárja a reprodukciót; a recesszív ~ számára a homo- vagy hemizigóta állapot letalis.
Halálos adag. A vegyi vagy biológiai készítmény (pl. bakteriális endotoxin vagy baktérium szuszpenzió) nagy valószínűséggel halált okozó adagja, melyet befolyásol a kísérletbe bevont állatok faja és az adás módja. Az alsó index a halál előfordulásának valószínűségét jelzi az adott tesztállaton (pl. LD50), vagyis a kérdéses adagot beadva az állatok fele nagy valószínűséggel elpusztul (medián LD). Az abszolút halálos dózis, az LD100 arra utal, hogy az adott állatok mindegyike elpusztul, míg a minimális halálos adag, LD05 azt mutatja, hogy az állatoknak csak 5%-a hal meg az adott dózis beadását követően.
Atípusos lymphocytákból és hystiocytákból álló gyulladásos beszűrődés, mely a septum nasale, a keményszájpad, a lateralis orrfal, a paranasalis sinusok, az arcbőr, az orbita és a nasopharynx roncsolódását eredményezi; a legtöbb esetben feltehetőleg a lymphoma egy formája.
Halállal kapcsolatos, halált okozó, halálos. (L. letalis, fr.letum, halál)
Hosszú és mély, alváshoz hasonlító öntudatlan állapot, a beteg ébreszthető, de azonnal visszasüllyed korábbi állapotába.
large, external transformation-sensitive fibronectin lásd fibronectins.
Esszenciális aminosav, L-izomer formája a fehérjék egyik alkotórésze.
Leucin vizelettel történő kiválasztása.
A pupilla fehér színe. syn leukokoria (leuko-, fehér + G. kore, pupilla)
- lásd leuko-.
Fehér-, fehérvérsejt-. lásd leuko- leuk-. (G. leukos, fehér)
Kóros fehérvérsejtek progresszív szaporodása, melynek eredményeképpen azok fokozott számban találhatók meg a vérben, a hemopoetikus szövetekben és más szervekben. A domináns sejt, valamint a kialakulás és a halál közti idő alapján osztályozzuk. Az akut formában a halál az esetek nagyobb részében hónapokon belül bekövetkezik, a tünetek gyorsan kialakulnak: súlyos vérszegénység, vérzések, mérsékelt nyirokcsomó- és lépmegnagyobbodás. A krónikus ~. tovább tart mint egy év, fokozatosan kialakuló tünetekkel (anaemia, jelentős lép-, máj- vagy nyirokcsomó-megnagyobbodás) (leuko + G haima, vér)
Leukaemiával kapcsolatos, leukaemia jellegzetességeivel bíró.
Olyan nem specifikus bőrelváltozás, mely a leukémiával kapcsolatos, de nem a kóros sejtek lokális felszaporodása okozza; lehet petechia, vesicula, urticaria, bulla, haematoma, exfoliativ dermatitis, herpes zoster. (leuko- + G. haima, vér + id(1))
Minden anyag vagy állapot, mely feltételezhetően leukémiát okoz.
Leukaemia kialakulásával és fejlődésével kapcsolatos; leukaemia okozására képes.
Leukaemia okozása (beindítása), fejlődése, romlása. (leukaemia + G. genesis, képződés)
Sok tünetben és jelben, főként a keringő vér eltéréseiben a leukaemiához hasonlító. lásd még leukemoid reakció. (leukemia + G. eidos, hasonlóság)
Leukaemiához hasonló fehérvérsejtszám-emelkedés, melynek hátterében nem leukaemia áll. Megfigyelhető fertőző betegségeknél (tuberculosis, diphtheria), mérgezésekkor (eclampsia, mustárgáz-mérgezés), rosszindulatú daganatoknál, akut vérzésnél vagy haemolysisnél.
Fehér-; fehérvérsejt-. Néhány ezzel kezdődő szót lásd leuc- és leuco-. (G. leukos, fehér)
Fehérvérsejteket agglutináló antitest.
Az agyi fehérállomány megritkulásával járó agyi kisérbetegség.
Éretlen fehérvérsejt, átmenet a lymphoidocyta és a promyelocyta között, citoplazmája polychromasiás, a mag kromatinja vastag, a magvacskák mérsékelten különülnek el. (leuko + G. blastos, csíra)
Kóros fehérvérsejtszaporulat általános megjelölése, főként, ha myeloid vagy lymphoid leukaemiában alakul ki.
Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes és Pneumococcusok számos törzse által termelt hőlabilis anyag, mely a fehérvérsejteket károsítja, esetleg azok pusztulását okozza. (leukocyte + L. cadeo, öl)
A fehérvérsejtek a myelopoietikus sejtek, a lymphoid rendszer és a retikuloendothelialis rendszer reticularis része által termelt sejtek, normálisan termelődésük helyén és a keringő vérben fordulnak elő (ritkán más szervekben is). Kóros esetekben jellemzően emelkedhet, csökkenhet vagy változatlan maradhat számuk vagy eloszlásuk aránya vagy akár mindkettő és előfordulhatnak más szövetekben vagy szervekben is. Három fő fejlődési vonaluk a myeloid, lymphoid és monocytoid sor. Polychromasiás festéssel (pl. haematoxilin-eozin) a myeloid elemek citoplazmájában granulumok láthatók, így ezeket a sejteket gyakran granuláris fehérvérsejteknek, azaz granulocytáknak nevezik. A lymphoid és monocytoid sor tagjai kis számban tartalmaznak rutinmódszerekkel nehezen láthatóvá tehető citoplazmatikus granulumokat, ezért néha nongranuláris vagy agranuláris fehérvérsejteknek nevezik őket. A granulocytákat általában karéjozott magvú (vagy polinukleáris vagy multinukleáris) fehérvérsejteknek nevezik, mivel az érett sejt magja kettő-öt kerek vagy ovális részre oszlik, melyeket vékony kötegek vagy kromatinszalagok kötnek össze. A granulocytákat a citoplazmában levő granulumok festődési tulajdonságai alapján három csoportra osztjuk: neutrophil, eosinophil és basophil sejtekre. A lymphoid sor sejtjeit kissé önkényesen két normális variánsra osztjuk: kis és nagy lymphocytákra. Az előbbi a gyakrabban előforduló forma, mely nagyobb számban található a keringő vérben és a normális lymphoid szövetben; az utóbbi előfordul a keringő vérben, de gyakrabban figyelhető meg lymphoid szövetekben. A kis lymphocyták magja sötéten festődik (a kromatin durva és vastag) és egy vékony mag körüli citoplazmasáv kivételével szinte teljesen kitölti a sejtet. A nagy lymphocyták magja ugyanakkora vagy csak kissé nagyobb, de a mag körüli citoplazmaszegély jól láthatóan szélesebb. A monocyta sorozat sejtjei általában nagyobbak, mint a többi fehérvérsejté és aránylag bőséges, kissé átlátszatlan, halványkék vagy szürkéskék citoplazmájuk van, mely nagyon finom, pirosaskék granulumok tömegét tartalmazza. A monocyták általában kissé benyomottak, vese- vagy patkóalakúak, de lehetnek kerekek vagy oválisak is. Magjuk általában nagy és középen helyezkedik el, de a sejt szélén is teljesen körülveszi őket legalább egy vékony citoplazmaszegély. syn white blood cell. (leuko + G. kytos, sejt)
Örökletes betegség, amelyben a CD18 adherencia- komplex kóros volta zavarja a kemotaxist. A kórképre a recidív bakteriális fertőzések és nehezen gyógyuló sebek jellemzők.
Kémiai vizsgálat oldott vagy ép fehérvérsejtek kimutatására a vizeletben, a rutin vizsgálathoz használt szintjelzővel, melyet kiegészít az üledék mikroszkópos vizsgálata. Ez utóbbi kiszűri a tünetmentes személyek húgyúti traktusának látens fertőzését, különösen a chlamydia által okozott urethritist.
Leukocytával kapcsolatos vagy leukocytához hasonló.
leukaemia.
Általános megjelölése azon éretlen sejteknek, melyből leukocyta fejlődik ki. Lymphoblastok, myeloblastok tartoznak ide. (leukocyte + G. blastos, csíra)
A leukocyta magjának törése. (leuko + G. kytos, sejt + klasia, törés)
Akut cutan ~, melynek jellemzője klinikailag a tapintható purpurák jelenléte, különösképpen a lábon, szövettanilag a dermalis venulák körül neutrophilek és esetenként fibrin extravasatiojával, magtörmelékkel és a vörösvértestek extarvasatiojával; korlátozódhat a bőrre vagy érinthet más szöveteket is, mint a Schönlein-Henoch purpuránál. Ld cutan v. (G. leukos, fehér, + kytos, sejt, + klastos, törött, klao, törni)
Leukocyták kialakulása és érése. (leukocyte + G. genesis, képződés)
Leukocyták oldódását okozó anyag, a litikus ellenanyagokat is beleértve. syn leukolysin.
Leukocyták lysise, feloldódása. (leukocyte + G. lysis, oldódás)
Leukocytolysissel kapcsolatos, leukocytolysist okozó.
Jól körülírt leukocyta-felhalmozódás, mely csomós, tömött tapintatú.
syn leukopenia.
Leukocyták mozgása az erek lumenéből, nyálkahártyákon át, illetve a szövetekbe. (leukocyte + G. plane, vándorlás)
syn leukopoiesis. (leukocyte + G. poiesis, készítés)
Kórosan emelkedett leukocytaszám, a fehérvérsejtszám 10.000/mm3 vagy annál több. Legtöbbször a neutrophilek arányának növekedése okozza, ezért a kifejezés általában egyenértékű a neutrophiliával. (leukocyte + G. -osis, állapot)
1. Leukocyták, különösen neutrophil granulocyták aktív amőboid mozgása mikroorganizmusok illetve különféle, gyulladásos szövetben képződött anyagok irányába (pozitív l.) vagy attól el (negatív l.). 2. Leukocytákat vonz vagy taszít. syn leukotaxia, leukotaxis. (leukocyte + G. taxis, elrendez)
Leukocyták degenerációját és necrosisát okozó anyag, beleérteve a leukolysint és a leukocidint is. syn leukotoxin. (leukocyte + G. toxikon, méreg)
Fehérvérsejtek jelenléte a frissen ürített vagy katéterrel nyert vizeletben. (leukocyte + G. ouron, vizelet)
A bőrben a pigment részleges vagy teljes hiánya. syn leukopathia, leukopathy. (leuko- + G. derma, bőr)
Az idegrendszer fehérállományának betegségei, melyek közül néhány familiáris. Jellemző a korán kialakuló és progresszív agyi leépülés, a központi és a perifériás idegrendszerben a myelin hiánya vagy degenerációja. Feltételezik, hogy kóros lipidmetabolizmus okozza. A Pelizaeus-Merzbacher-betegség felnőttkori formája autoszomális domináns módon öröklődik. (leuko- +G. dys, rossz, + trophe, táplálás)
A szájnyálkahártya kékesfehér opaleszkáló elváltozása, mely a szövet megfeszítésekor visszanyeri megszokott színét, normál anatómiai variánsnak tartjuk.
A fehérállományra korlátozódó agyvelőgyulladás.
Az agy fehérállományának elváltozásai, melyeket először gyermekkori leukaemia során írtak le. Besugárzás és kemoterápia (gyakran metothrexat) károsító hatása miatt alakulhat ki. Kórbonctanilag diffúz reaktív astrocytosis és multiplex nekrotikus, de gyulladást nem mutató területek jellemzik. (leuko- + G. enkephalos, agy + pathos, szenved)
