Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
Fokozott tapintás- és fájdalomérzékenység a test egyik oldalán.
Féloldali fokozott izzadás.
Féloldali izomtónus-fokozódás. (hemi- + G. hyper, túl, + tonos, tónus)
Az izomzat vagy a csontrendszer hypertrophiája (túltengése) az arc vagy a test egyik oldalán.
Féloldali izomtónus-csökkenés. (hemi- + G. hypo, alul, + tonos, tónus)
Félketál. Egy alkohol és egy keton addiciójának terméke, általános képlete RC (R') (OH) OR". A ketóz típusú cukrokban a félketál képződése úgy történik, hogy egy belső OH csoport támadja a keton típusú karbonilcsoportot, és ez molekulán belüli gyűrűképződéshez vezet (furanóz vagy piranóz). A cukrok hemiketál formái vesznek részt a poliszacharidok (glikozilok vagy glikozidok) felépítésében. Ld. hemiacetál, ketál.
A csigolyalemez egy részének eltávolítása. Általában az intraspinalis tér tartalmának sebészi exploratioja, melyet az ahhoz való hozzáférés vagy dekompresszió céljából végeznek. (hemi- + L. lamina, réteg, lemez, + G. ektome. kimetszés)
A gége egyik oldalsó felének kimetszése. (hemi- + G. larynx (laryng-), gége, + ektome, kimetszés)
Féloldali. Az egyik féllel vagy oldallal kapcsolatos.
Féloldali gyengeség. A test egyik felét érintő gyengeség.
A teljes alsó végtag amputatioja az os coxaeval együtt. Syn interpelviabdominalis amputatio. (hemi- + L. pelvis, medence, + G. ektome, eltávolítás)
Féloldali bénulás. A test egyik felének bénulása. (hemi- + G. plege, ütés, csapás)
Hemiplegiát mutató, azzal kapcsolatos.
Féloldali érzéskiesés. Az érzékelés kiesése a test egyik oldalán. Vö. hemianaesthesia.
Egy vagy több izom spasmusa az arc vagy a test egyik oldalán.
Félteke. Egy gomb formájú alakzat fele. Syn cerebralis h. (1). (hemi- + G. sphaira, labda, gömb)
A bal kamra összehúzódása csak minden második pitvari kontrakciót követ, ezért csak egy pulzushullám jut két szívütésre.
A mellkas egyik oldala.
A truncus arteriosus egy változata, amikor csak egy arteria pulmonalis ered belőle.
Félcsigolya. A gerinc veleszületett rendellenessége, amikor valamely csigolya egyik oldala nem fejlődik ki teljesen.
1. Olyan egyén, aki hemizigóta egy vagy több meghatározott lókuszra nézve; pl. egy egészséges férfi normálisan hemizigóta az X és Y kromoszómáján található összes génre nézve. 2. Pár nélküli génnel rendelkezik egy egyébként diploid sejtben. (hemi- + G. zygotos, igás)
Hemizigóta állapot.
vastartalmú pigment okozta lerakódás a szövetekben.
Syn haemocytoblast.
A ~ emberben és bizonyos rágcsálókban előforduló fajtája, amelyben az anyai vér direkt kapcsolatba kerül a chorionnal.
A ~ nyulakban előforduló fajtája, amelyben a trophoblast annyira elvékonyodik, hogy fénymikroszkóppal vizsgálva az anyai vért a magzati vértől látszólag csak a chorionkapillárisok endothelje választja el.
Minden olyan anaemia, amely fokozott vörösvérsejt szétesés következtében alakul ki.
véres, vagy vérrel festenyzett serosus folyadék, gyakori oka carcinoma metastasis a peritoneumon
A bubó~ hemorrhagiás, vérző formája.
egy oldat pH értékét az oldatban lévő sav pKa-értékével és a sav, valamint a konjugált bázis koncentrációinak arányával hozza összefüggésbe: pH = pKa + log ((A-)/(HA)), ahol (A-) a konjugált bázis koncentrációja, (HA) pedig a protonált sav koncentrációja.
Szélességüknél magasabb, prizma alakú sejtek egyetlen rétegéből álló hám.
Henle-kacs syn nephronic ~.
A betegségre normál thrombocytaszám mellett kialakuló purpurás laesiók jellemzők, amelyet az érfalban IgA-lerakódással járó dermális leukocytoclastos vasculitis okoz. Ehhez társul még ízületi fájdalom és duzzanat, hasi görcsök és véres széklet is. A betegség jellemzően fiatal gyermekkorban alakul ki. Glomerulonephritis kialakulhat a bevezető szakaszban, de jelentkezhet később is. SZIN anaphylactoid p.
Az elekromos induktívitás egysége; 1 H az induktívitás, ha 1 amper/másodperc áramerősség-változás 1 volt feszültséget indukál. (Joseph Henry)
William. Brit vegyész, 1775-1837. Ld. H.-féle törvény.
Henry-törvény Egyensúlyi állapotban, adott hőmérsékleten, adott mennyiségű folyadékban oldott gáz mennyisége egyenesen arányos a gáz gázfázisban mért parciális nyomásával (csak olyan gázokra érvényes, melyek nem lépnek kémiai kölcsönhatásba a folyadékkal).
Syn primitív ~.
A Corti-szerv támasztósejtjeinek egyik, közvetlenül a Deiters-sejtek külső felszínével határos sejttípusa.
A DNS-tartalmú vírusok egyik családja. Legfontosabb nemzetsége a Hepadnavírus nemzetség, amely a Hepatitis B kórokozója. (hepatitis + DNS + vírus)
gen. hepatis Máj. (L. jövevényszó a G. hepar, gen. hepatos, máj szóból)
Antikoaguláns, amely különböző szövetek (elsősorban a máj és a tüdő) valamint a hízósejtek egyik összetevője. Legfontosabb aktív alkotóeleme egy D-glükuronsavból és D-glukózaminból felépülő glukózaminoglikán. Egyesülve egy serumfehérje kofaktorral (az úgynevezett heparin kofaktorral), a heparin antithrombin és antiprothrombin hatású, ezáltal megakadályozza a vérlemezkék agglutinációját és az azt követő vérrögképződést.
lezárás. Heparinnal ismételt intravénás infúziók vagy vérvétel esetén a vénába hosszabb időre branült helyeznek, melyet két használat között véralvadásgátló hatású heparinnal mosnak át.
Terápiás célból heparint ad a betegnek.
Előtagként: máj. (G. hepar (hepat-))
A májnak vagy egy részének sebészi eltávolítása. (hepat- + G. ektome, kimetszés)
májlebenyke A máj feltételezett sokszögletű szövettani egysége, melyet egy centrális véna körüli sejtek és egy terminális májvéna ága alkot; a lebenyke szélén preterminális és terminalis portalis véna, hepatikus artéria és epeútágak találhatók. syn lobulus hepatis (NA)
Ld hepat-.
Hepaticotomia és choledochotomia együttesen.
Összeköttetés kialakítása a ductus hepaticus és a patkóbél (duodenum) között. (hepatico- + duodenostomia)
Összeköttetés kialakítása a ductus hepaticus és a vékonybél között. (hepatico- + enterostomia)
