Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
Mérgezés belélegezhetetlen vagy más úton egészségre ártalmas gázokkal.
Gáztermészetű.
Glomeruláris bazálmembrán antitest
csíravonali BRCA-mutációval érintett
helyes klinikai gyakorlat
granulocyta-kolónia-stimuláló faktor
Granulocyta kolónia stimuláló faktor
Granulocyta kolónia stimuláló faktor.
gadolínium.
gadolínium. A földfémek csoportjába tartozó elem, atomszáma 64, atomsúlya 157,25. Mágneses tulajdonsága miatt a mágneses rezonancia leképezésnél használt kontrasztanyagban alkalmazzák. (ásványa a gadolinit, Johan Gadolin (1760-1852), finn kémikus után)
Gaucher-kór
gadolínium-tartalmú kontrasztanyag
germánium.
germánium Fémes elem, atomszáma 32, atomsúlya 72,61. (L. Germania, Németország)
genitalis vizsgálat
A gége központi részét képező, vékony, elasztikus porcból álló lemez. syn cartilago epiglottica (NA).
Kocsonya, illetve a kolloid oldat szilárd vagy félszilárd fázisa. 2. Kocsonya vagy gél képződés; szol állapotból gél állapotba alakulás. (Mod. L. gelatum)
Precipitin ~, melyekben az immun precipitátum egy gél-médiumban (többnyire agar) ölt formát, amibe mindkét reagáló anyag bediffundált. Általában két változatát különböztetik meg, az egy dimenziósat és a két dimenziósat.
Gélképződés. KOLLOID KÉMIA A szol fázisból gél fázisba alakulás.
Kettőződés. Az embryonalis kezdemény részleges osztódása. Pl. a fogcsíra kettőződése két részlegesen vagy teljesen elkülönülő koronát eredményez egyazon győkéren. (L. geminatio,kettőződés)
Páros, párban előforduló. (L. gemino, pp. -atus, kettős, fr. geminus, iker)
Sarjadzás. A szaporodás egyik formája, melyben a szűlői sejtek nem osztódnak, hanem egy kis, bimbószerű nyúlványt (leány sejt) bocsájtanak ki arányos kromatin mennyiséggel; a lánysejt ezután önálló, független életet kezd. (L.gemma, bimbó).
Csíra 1. A szülősejtből kinyúló kis bimbó, mely végül leválik és egy új sejtgenerációt képez. 2. Syn dendriticus tövis, tövis alatt. (L. gemmula, dim. of gemma, bimbó)
Az öröklés funkcionális egysége, mely speciális helyet (lókusz) foglal el a kromoszómán, képes minden sejtosztódásnál pontosan reprodukálni önmagát és egy enzim vagy más fehérje képződését irányítja. A gén, mint funkcionális egység egy nagy DNS molekula különálló szakaszából áll, mely meghatározott sorrendben tartalmaz purin és pirimidin bázisokat, ezáltal specifikus peptidek aminosav-sorrendjét kódolja. A fehérjeszintézis a kromoszómán képződő messenger-RNS molekulák közvetítésével történik, melynek során a gén, mint templát működik. A gének minden sejtben, a gaméták kivételével, párosával fordulnak elő. Syn faktor (3). (G. genos, születés)
Valaminek az előalakjára, eredetére utaló képző. Ld pro- (2).
Születni, termelni, életre kelni. (G. genos, születés)
A hibásan működő gén helyébe, a génfunkció helyettesítésére vagy javítására, gén beültetése a szervezetbe, valamely betegség vagy génhiba kezelése céljából.
(1) Egy gén kimutatható hatása. (2) Öröklött tulajdonság megjelenése; számos okból kifolyólag lehetséges, hogy egy gén egyáltalán nem expressalódik.
Arc. (L)
Arci, arccal kapcsolatos.
Származástan. 1. Öröklés. 2. Egy egyén vagy család nemzedékrendjének részletes levezetése, bármilyen hosszú lehet. (G. genea, leszálló, + logos, tanulmány)
Nemzetségek. Genus többesszáma.
Szaporodás. 1. Syn reproductio. (2). 2. A családfában az egymást követő különálló fokok, pl. apa, fiú, unoka = három ~. Lehetséges, hogy nem az egyedüli meghatározás, pl. egy nagybácsi-unokahúg házasság leszármazottai az apai ágon a harmadik, az anyai ágon a negyedik ~ tagjai. (L. generatio, fr. genero, pp. -atus, nemz)
Alkalmazása esetén elvész a fájdalom érzése, de emellett öntudatlanság is kialakul. Inhalációs, vagy intravénás altató hatású anyaggal lehet elérni.
Közvetlen válasz, amely az allergén beadását követi, és amelyben a simaizmok és a kapillárisok az egész szervezetben mindenütt részt vesznek. Ld. anaphylaxiás sokk
generalizált l. gyermekkortól kezdődően, különállóan vagy csoportokban megjelenő anyajegyek.
Syn generalizált tonusos-clonusos roham.
generalizált Shwartzman-fenomén Ha mind az első, exotoxin-tartalmú filtrátumot tartalmazó injekciót, mind a második ugyanilyen injekciót 24 órás inervallummal intravénásan beadjuk a kísérleti állatnak, az általában a második injekciótól számított 24 órán belül elpusztul. Ennek a reakciónak az immunológiai alapja nem ismert.
A nemzésre vonatkozó.
A kémiai, mechanikai, atom-, illetve egyéb energiafajtát elektromossággá alakító szerkezet. (generator, alkotó, termelő)
Faji. 1. Genusra utaló vagy arra vonatkozó. 2. Általános. 3. Jellegzetes, megkülönböztető. (L. genus, (gener-), születés)
Fajtamegjelölés. 1. KÉMIA Gyűjtőnév, amely egy vegyület típusát, osztályát jelzi, pl. só, cukor, hexóz, alkohol, aldehid, lakton, sav, amin, alkán, szteroid, vitamin. Az "osztály" sokkal találóbb és jóval gyakrabban alkalmazott mint a "faj". 2. A gyógyszertanban és a kereskedelemben a nem szabadalmi név téves elnevezése. 3. A biológiai tudományokban a szervezet tudományos nevének első része (Latin kettős kombináció vagy kéttagú), nagybetűvel kezdve és dőlt betűvel írva. A bakteriológiában a faj neve két részből áll (egy névbe foglalva): a fajnév és a specifikus fajtajelölés, más biológiai diszciplinákban a faj név két névből (faj és fajtanév) képzett.
Származás, eredet Az eredet vagy egy folyamat kezdete; összetétel előtagjaként a képző helyén használják.
genetikus terhelés. Többé vagy kevésbé kóros gének összessége, melyek az egyénben rejtve vannak, de öröklődnek az utódokra és bennük betegséget okozhatnak.
A viselkedés evolúciójával és a különböző t(pusú mentális aktivitások egymáshoz való viszonyával foglalkozó tudomány.
Örökléstan. Tudományág, mely a biológiai öröklődés alkotóelemeinek átvitelével, kialakulásával, illetve annak eszközeivel, következményeivel foglalkozik. (G. genesis, eredet, termelés)
A fenotípusban a túlélő utódok átlaga, amelyet az adott egyén életében világra segít. Ezt az egész populáció átlagos genetikai megfelelésének százalékos arányában az egyénre vonatkozó részesedéssel fejezik ki.
Bármely antigén d. vagy azok allotípusainak jellemzői.
Olyan eljárás, amellyel a megfelelő genetikai anyag mennyiségét növelik meg, főleg a plazmid DNS arányát a bakteriális DNS-ben. (lat: amplificatio, nagyobbítás)
Örökletes tulajdonságok populációban történő gyakori együttes megjelenése, amely véletlenszerűséggel nem magyarázható.
