Romlik a betegbiztonság a kórházakban
Szélsőséges helyzeteket generál az egészségügyi humánerőforrás-krízis – derült ki egy szerdai egészségügyi konferencián a Magyar Rezidensszövetség elnökének előadásából. A szövetség felmérése szerint a belgyógyászati, neurológiai és fül-orr-gégészeti osztályok ügyeletein a rezidensek 2016-ban már szinte teljes mértékben személyes szakorvosi felügyelet nélkül ügyeltek.
Noha már régóta jósolják a jelen humán erőforrás és finanszírozási feltételek mellett az egészségügy összeomlását, az mégsem következett be eddig, mert az orvosok megtanultak kesztyű nélkül vizsgálni, tompa ollóval vágni és fapados körülmények között működni, azaz a mennyiségi romlásból elindultunk a minőségi romlás felé – mondta az Egészségügy öt dimenzióban című szerdai konferencián tartott előadásában Sipka Balázs, a Magyar Rezidensszövetség elnöke.
Ki mondaná, hogy az elvárható legnagyobb biztonsággal, magas szinten és motiváltan lát el egyetlen ápoló 30 beteget? – tette fel a kérdést a szövetség országos felméréseire hivatkozva Sipka Balázs. Adataik szerint a kórházak harmadában éjszakánként egy ápolóra átlagosan 30 ágy jut, ilyen terhelés mellett a betegek gyógyszerelése, kezelése, tisztán tartása, étkeztetése lehetetlen feladat.
A rezidensek kiégésének okait is vizsgálták a felmérésben, melyből kiderült, rohamosan terjed a kórházakban az a gyakorlat, hogy a szakorvosjelöltek személyes szakorvosi felügyelet nélkül ügyelnek. 2011-es és 2016-os adatokat hasonlítottak össze, 200 osztályon vizsgálták az ügyeleti sor kiállítását. Ugyan már 2011-ben is gyakran fordult elő a személyes kontroll hiánya, a jelenség 2016-ra oda fejlődött, hogy egyes osztályokon, közte fül-orr-gégészeten, sebészeten, sürgősségi osztályokon, belgyógyászati osztályokon, ahol éjszakai ügyelet van és aktív kórházi felvételekre kerül sor, csak elvétve fordul személyes szakorvosi kontroll, ami nagyban rontja a betegbiztonságot, és a szakmai fejlődést is akadályozza. Sipka szerint nem véletlen, hogy ma az idősebb szakorvosok nem cserélnének a rezidensekkel.
A tavaly végzett rezidensek közel fele Budapesten kívánt elhelyezkedni, mert vidéken olyan terhelést kap a betegellátásban, hogy a képzésére nem marad idő, és nincs is, aki ezt bevállalja – tette hozzá Sipka Balázs, aki szerint mielőbb át kell alakítani az orvosképzést.
Nem lesz aki ápol, ha a nővérekből kis orvosokat csinálunk
A minimumrendelet teljesítéséhez megközelítőleg 4000 ápoló hiányzott a kórházakból 2016-ban – fejtegette előadásában Mészáros Magdolna, a Magyar Kórházszövetség elnökségi tagja is. A hiány nagy területi eltéréseket mutat, Észak-Alföldön minden negyedik ápoló hiányzik, itt a legkritikusabb a helyzet, míg Közép-Magyarországon 12 százalékos a létszámhiány.
Ha az ápolószemélyzet minden tagjára eggyel több beteg jut, a betegek halálozási aránya 7 százalékkal emelkedik, ha 10 százalékkal nő a képzett ápolók száma, 7 százalékkal csökken a halálozási ráta – hívta fel a figyelmet a létszámhiány drámai következményeire Mészáros Magdolna. Egyes kutatások szerint a kórházi fertőzések száma 50-70 százalékkal is csökkenhet megfelelő számú ápolószemélyzet esetén.
Éppen ezért bár jó lenne, ha megfelelő képzéssel kiszélesítenék az ápolók a kompetenciáját és magasabb szintű feladatokkal bíznák meg őket, csakhogy akkor ki marad az ágyak mellett beteget ápolni. Ha nincs elég ápoló, a kompetencia növeléssel azt az időt vesszük el a betegektől, amit most az ápolásukra fordítanak – figyelmeztetett a szakember.
Mára tragikussá vált az ápolói utánpótlás, valamit tenni a szakma vonzóbbá tétele érdekében – hangsúlyozta Mészáros Magdolna.
eGov hírlevél
