A hálapénz eltörlése előnyös volt a magánegészségügyi szektor számára
A magánegészségügy árai növekednek, mégis folyamatosan bővül ez a szegmens, különösen a céges és munkáltatói csomagok összértéke.
Az magánegészségügyi szolgáltatások ára tavaly 15%-kal emelkedett, idén pedig várhatóan további 5%-kal fog, de ez nem befolyásolja a szektor bővülését, különösen a céges és munkáltatói csomagokban - írja a a magyarnarancs.hu. A hálapénz eltörlése hasznos volt e terület számára.
A várólisták hosszúak az állami egészségügyben, például a térdprotézis-műtétre akár 578 napig is várni kell a Nyugat-Dunántúlon. A magánrendeléseken elvégezhető beavatkozás sokkal gyorsabban valósul meg és tervezhetőbb, ugyanakkor kb. kétmillió forintba kerül. A magánegészségügyben elvégzett ellátások jelentős része nem ilyen költséges műtét, hanem ambuláns rendelés, amelyre szintén rövidebb idő alatt lehet bejutni és nincs szükség beutalóra, nincs várólista. Az idén már tíz százalékkal növekedett az ügyfélbeáramlás az előző évhez képest, amely azt mutatja, hogy az emberek hajlandóak pénzt költeni a gyorsabb gyógyulásuk érdekében.
Prevenció
Egyéni ágon - vagyis amikor a beteg maga keres és választ orvost, tehát nem céges biztosítás terhére vesz igénybe szolgáltatást - sérül a prevenció. A lakosság nem szeret spórolni a gyógyításon, ezért a megelőzésre nem feltétlenül marad anyagi forrása. Az emberek tehát inkább kifizetik a kezeléseket, mintsem a megelőző vizsgálatokat. A preventív szűrővizsgálatok igénybevétele inkább a céges vagy biztosítási csomagok keretein belül jellemző, ahol viszont egyre nagyobb számban élnek vele az ügyfelek.
Együttműködés
Az állami- és magánegészségügyi szektor nem képes kihasználni a lehetőségeket egymással szemben. A magánegészségügy előnye az, hogy bizonyos járóbeteg és fekvőbeteg ellátásokban hatékonyabb, mivel rendelkezik korszerűbb eszközökkel és infrastruktúrával, amely gyorsabb ellátást eredményez. Az állami szféra viszont elsődleges szereplő a komplex fekvőbeteg- és sürgősségi esetek ellátásában, mert a magánegészségügynek az országosan történő, rentábilis működtetésre nincs megfelelő infrastruktúrája. További hiányosság a magánegészségügyben, hogy nincs szabályozott minőségbiztosítás. Abban azonban viszonylag jók a szolgáltatók, hogy mérjék a betegelégedettséget (kiszolgálás minősége, gyorsaság, általános elégedettség). Hosszú távon az lenne járható út, ha a két szektor között meg tudna valósulni a hatékony együttműködés.
