Jegyzet a fiókpatikák működéséhez

"Az idei gyógyszerészkamarai tisztújításon megpályázom az országos elnöki pozíciót. Emiatt nagyon fontosnak tartom, hogy a gyógyszerészeknek világos képe legyen arról, hogyan látom a hivatásunk helyzetét és jövőjét, valamint az aktuális kérdéseket. A rendelettervezettel kapcsolatos véleményemet jegyzetben foglaltam össze:

A Belügyminisztérium június végén nyújtotta be előterjesztését az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet, valamint a közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertárak, továbbá intézeti gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet módosításáról.

A tervezet deklarált célja kizárólag a fiókgyógyszertárak működtetésének könnyítése annak érdekében, hogy a vidéki kistelepüléseken működő fiókgyógyszertárak fennmaradjanak, illetve újabbak létesüljenek. A tervezet szerint a működtető a fiókpatika nyitvatartási idejében úgy is biztosíthatja a gyógyszerészi jelenlétet, hogy a gyógyszerész személyesen nincs jelen a fiókpatikában, azonban hír- vagy telekommunikációs eszköz útján, legfeljebb 15 percen belül elérhető, és távkapcsolat útján a gyógyszertári feladatokba bevonható: felvilágosítást, tájékoztatást adhat, irányíthatja a fiókpatikában aktuálisan dolgozó gyógyszerkiadó szakasszisztenst. Az ehhez szükséges személyi és technikai feltételek biztosítása a gyógyszertár működtetőjének feladata lenne. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy bizonyos, gyógyszerészi végzettséghez kötött tevékenységek, a magisztrális gyógyszerek készítése, vizsgálata, valamint ellenőrzött hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek tárolása és kiadása továbbra is kizárólag gyógyszerész személyes jelenléte esetén volna lehetséges. 

Ismét egy kérdés, ami megosztja a szakmát. Minden éremnek két oldala van. És egy éle. Továbbiakban is úgy gondolom, hogy a gyógyszertár és a gyógyszerész elválaszthatatlan. Másfelől a gyógyszertár-működtetés forrásigényes közfeladat. Az érem éle viszont vékony. A kérdés az, hogy legyen-e gyógyszer a kistérségekben, vagy nem. Ha nem, akkor a folyamatosan elnéptelenedő településeken élő, többnyire időskorú, krónikus betegségekben szenvedő honfitársunk számára maximum a falugondnok által összegyűjtött igények alapján biztosított a gyógyszerükhöz való hozzáférés. Esetleg komoly költséggel fuvart bérel, és bemegy a közeli város patikájába. Ha igen, akkor valahol engednünk kell.

Igen, de a megoldás érdekében hol, meddig, és mennyit engedjünk.  A kérdésben tett eddigi intézkedések érzékelhetően nem hoztak eredményt. Nem látok pozitív elmozdulást sem a humán, de a gazdasági erőforrások bővítése terén sem. Úgy gondolom, hogy az egészségügyi ellátó rendszer más területein hasonló forrásgondok okán már működő, az IT lehetőségeire építő, szakszerű és biztonságos megoldások feltárásában kell gondolkoznunk.

A gyógyszerészi felügyelet mellett végzett szakasszisztensi expediálás csak tüneti kezelés, de a jelenlegi válságos helyzetben szükség van rá, ha biztosítani akarjuk a vidéki gyógyszerellátást. A felmerült aggályok elhárítására pedig én szigorúbb feltételeket javasolnék.

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy véleményem szerint a rendelet normaszövege félreértésekre ad alkalmat és bizonytalanságot kelt. Nem tükrözi egyértelműen azt a döntéshozói szándékot, amennyiben kizárólag a kistérségek, többnyire krónikus terápiát igénylő, általában időskorú betegek gyógyszerellátáshoz való hozzáférésének biztosítására születik a módosítás. A fiókgyógyszertárat jelenleg is „anyagyógyszertár” működteti, ahol a szakszerű működés minden felelőssége a személyi jogos gyógyszerészé. Az esetlegesen felvetődő üzletszerzési aggályok okán az egy gyógyszertár által működtethető fiókgyógyszertárak számának rögzítése mellett fontosnak tartom az ellátott terület lakosságszámát, a havi forgalom felső korlátját, valamint a nyitvatartási napok/órák pontos rögzítését is az engedélyezési eljárásban.

Tapasztalataim szerint a kistérségi lakosság is igényli, fontosnak tartja a gyógyszerészével való személyes kapcsolatot. Ezzel összefüggésben megvalósíthatónak látom a fiókgyógyszertár működési ideje során, meghatározott, rögzített, de nem a teljes üzemidő alatti időtartamban a kötelező személyes gyógyszerészi jelenlétet. A fennmaradó időben a kellő gyakorlattal rendelkező, vizsgázott expediáló szakasszisztens mellett a gyógyszerészi jelenlét megfelelő IT eszköz útján is biztosítható, úgy, hogy az anyagyógyszertárban lévő gyógyszerész bár személyesen a fiókgyógyszertárban nincs jelen, azonban a gyógyszertári feladatokba távkapcsolat útján rendelkezésre áll és bevonható.

Nagy a tét! Véleményem szerint az állampolgári jogon az egészség fenntartásához, megőrzéséhez és a gyógyításhoz szüksége medicinához való hozzáférés esélyének biztosítása társadalmi, politikai, és szakmapolitikai kötelezettség egyaránt. Úgy látom, a döntéshozó eltökélt az általa megfogalmazott előterjesztés végrehajtásában. Fenti pontosítások rendeletben való megjelenítésével együtt, ezzel a megoldással kompromisszumot ajánlanék. Nem számítok arra, hogy a fiókgyógyszertárak működtetése a közeljövőben mindenütt gazdaságos lesz. Arra sem számítok, hogy a jelenlegi igen erős leterheltség mellett hirtelen gyógyszerészek szeretnének tömegesen a fiókpatikákban többletmunkát vállalni.

Az érem oldala vékony. Az élére állítva messzire tud gurulni. Ahhoz, hogy az irányt és a távolságot kézben tartsuk, eddig következetesen megtartott értékeinket megőrizve kompromisszumokat kell kötnünk. A kompromisszum további együttműködésre is ad lehetőséget."