Elérkezett az idő a változtatásra

Mi motiválta döntésében, hogy pályázzon az országos elnöki pozícióra?

Ellaposodott a gyógyszerészi szakma, drámai a gyógyszerészet helyzete. Ha van lehetőség ezen változtatni, akkor ennek tevékeny résztvevője szeretne lenni, érezve egyben ennek erkölcsi felelősségét is. Azt is látja, hogy most van itt az ideje a változtatásnak.

Miért látja drámainak a gyógyszerészet helyzetét?

• A 90-es években 28+4 százalékos lineáris árrés helyett (melyből jutott a fejlesztésre is) ma, a 2000-es években bevezetett degresszív árrés miatt (az akkori ígéretek szerint évente felülvizsgáltak volna) jelenleg a gyógyszertárak a jövedelmezősége 15%-os.
• A szakmát folyamatosan fejleszteni kell, a működést gazdaságilag is biztonságban tudni ahhoz, hogy vonzó és kihívásokkal teli legyen a hivatás. Ezért is volt fontos a gyógyszerészi gondozás bevezetése. Kidolgozott szakmai protokollok voltak, melyek sajnos mára okafogyottakká váltak.
• A gyógyszerészek társadalmi megbecsültségének elvesztését jól mutatja, hogy míg 2001-ben a legelismertebb hivatások között tartották számon a gyógyszerészeket, 2023-ban már az első 25-be sem kerültünk be.
• A szakmában a patika liberalizációt követően teljes volt az egyetértés a többségi tulajdon bevezetésével kapcsolatban. A megvalósítása viszont már nem volt egyértelmű. Sok gyógyszerész nem akart tulajdont szerezni, sokak pedig forráshiány miatt nem is tudtak tulajdont szerezni eladó patikában, vagy saját gyógyszertárat venni. A gazdasági leépülés vezetett oda, hogy sokan szívesebben csatlakoztak a hálózatokhoz, a gazdasági feladatok helyett - mint könyvelés, adóbevallás - a szakmai munkára összpontosíthattak, több idejük maradt a családra, és más tevékenységekre. Így nem sikerült a tulajdonlás, és a generációváltás sem.
• Az ágazattal való nem törődésnek hosszú távú következményei vannak. Európában virágkorát éli a gyógyszerészet. Ott az orvos rábízza a terápiát a gyógyszerészre, aki kíséri a krónikus betegek terápiáját. Ezzel óriási terhet vesz le az alapellátásról. Az is érthetetlen, hogy a koronavírus-járvány idején a patikákat nem vonták be az oltási programba, miközben 17 országban ez bevett gyakorlat volt.
• Egyre kevesebben jelentkeznek gyógyszerészhallgatónak. A végzős hallgatók külföldön vagy az iparban keresnek munkát, a gyógyszerészet egyetlen felfutó szegmense a klinikai gyógyszerészet, amely lassan kezd a helyére kerülni, és felzárkózni a nemzetközi irányvonalakhoz.
• A kétezres évek elejéig a MOSZ (a gyógyszertár működtetés szakértője) az MGYT (ez a szervezet adja a muníciót a szakma fejlesztéséhez) és az MGYK (a gyógyszerész érdekek érvényesítője) szorosan együttműködött, így lefedte a szakma teljes vertikumát, ezzel erős képviseletet biztosított. Közös rendezvények voltak. Volt olyan rendezvény, amelyen 1385 regisztrált gyógyszerész volt jelen, 84 kiállító, 12 ország képviseltette magát, s az MTA elnöke volt a vezérelőadó. Mára ez az összhang elporladt.
• A kamara már több évvel ezelőtt is kötött stratégiai együttműködési megállapodást az egészségügyért felelős tárcával, de annak a gyümölcseit egyelőre még nem láttuk. A mostani készülő együttműködési megállapodásról sincs ismeretünk.
• A gyógyszerész társadalom elégedetlen a mostanra kialakult helyzetével, és mivel a kamara a szakmai képviselete, így azzal is.

Milyen változtatások vezetnék ki a gyógyszerészetet ebből a helyzetből?

• A belügyminiszteri felügyelet előnye, hogy rendet szeretnének látni az ágazatban, így lehetőség nyílik annak a tudatosítására a döntéshozókban, hogy a gyógyszerészek egészségnyereséget tudnak előállítani a patikákban, ami gazdaságilag is megtérül.
• A gyógyszerészek a betegek terápiájának követésével csökkenthetnék a betegek által kidobott gyógyszerek mennyiségét, (tavaly 300 tonna volt), és egyben a társadalombiztosítási támogatások és a betegek kiadásainak összegét (évente 600 milliárd forint). Ennek a megtakarításnak egy részét kaphatnák meg a gyógyszertárak.
• Az egészségben töltött életévek számának növeléséhez (ami a szakma politikának is célja) a gyógyszerészek is hozzá tudnak járulni: az adherens betegmagatartás felügyelete, szűrések, prevenciós programok non-invazív tevékenységeit felvennék a gyógyszerészi szolgáltatások körébe. Súlyos ára lesz annak, ha most, az átalakítás során nem foglalkoznak mindezzel.
• Vidéken, különösen a hátrányos helyzetű régiókban, nem az megoldás, hogy a helyi boltnak adnak gyógyszerforgalmazási lehetőséget. Itt adókedvezménnyel, támogatással lehetne segíteni. Ezzel egyszerre a gyógyszerellátást, és az alapellátást is segítenék, mivel éppen ott vannak még működő patikák, ahol üres az orvosi praxis.
• Határozott álláspontja, hogy gyógyszerész nélkül a gyógyszerellátás nem működhet. Mivel kevés a gyógyszerész, abban is lehetne gondolkodni-ahogy mobil háziorvosi rendelők esetében is a szakdolgozó van jelen, az orvos online látja el a feladatát - ugyanígy a fiókgyógyszertár ne szűnjön meg, hanem biztosítsanak online kapcsolatot a beteg és a gyógyszerész között.
• Párbeszédben kell lenni a hálózatos gyógyszertárak képviselőivel, hiszen ott is gyógyszerészek dolgoznak. Sok mindenben nem értünk egyet, de tudomásul kell venni, hogy szakma nélkül nincs gazdaság, és gazdaság nélkül nincs szakma. Tévút azzal elutasítani a hálózatokat működtető cégeket, hogy azok ártanának az ágazatnak. Az egyensúlyt viszont meg kell tartani.
• Az e-receptek házhoz szállításával kapcsolatban arról kell elsősorban gondolkodni, hogy hogyan lehet megoldást találni. Erre már vannak jó gyakorlatok Németországban, Ausztriában, úgy, hogy a gyógyszerbiztonság nem sérül. Az idő rá fog kényszeríteni bennünket arra, hogy naprakész válaszokat adjunk ezekre a kérdésekre. A Covid-időszak világított rá erre.
• Betegbiztonsági szempontból is újra kellene gondolni, hogy a drogériák is forgalmazhatnak olyan készítményeket, melyeknek a gyógyszertárakban lenne a helye. A drogériákban szabadon vásárolható készítményekkel, például egy egyszerű gyógyteával agyon lehet vágni a teljes gyógyszeres terápiát. A döntéshozó egy tollvonással fel tudná számolni ezt a helyzetet.
• A kormányzat és a kamara közötti kommunikációban jó diplomáciára van szükség, ám ez nem jelenti azt, hogy be kell hódolni minden kormányzati akaratnak. A döntéshozó jó döntést csak a szakterület részletes ismerete birtokában képes hozni.

Dr. Mikola Bálint úgy látja, hogy az együttműködés (MGYK, MGYT, MOSZ) ránthatja ki a gyógyszerészet szekerét a kátyúból. Ha ez nem sikerül, nagyon hosszú időre elvész a gyógyszerészi hivatás, és félő, hogy azzá válunk, ami ellen oly sokat küzdöttünk: kereskedővé. Ez ellen szeretne tenni, és ehhez kéri a gyógyszerész társadalom támogatását a tisztújítás során.