Új irányelvek az agyi metasztázisban szenvedő betegek klinikai vizsgálatokban való részvételével kapcsolatban

A Lancet Oncology hasábjain egy nemzetközi kutatócsoport nemrég tette közzé azokat az új irányelveket, amelyek leírják, hogy mi a legmegfelelőbb megközelítés a KIR-áttétes betegek klinikai vizsgálatokban való részvételével kapcsolatban.

Az irányelveket kidolgozó kutatócsoport vezetője szerint mivel vannak olyan daganatellenes vizsgálati készítmények, amelyek jó tumorellenes hatással rendelkeznek az agyban, ezért megoldást kell találni azoknak a betegeknek a bevonására, akiknél a terápia előnyös lehet, és ezt megfelelő adatokkal is alá kell támasztani. Másrészt viszont azoknál a készítményeknél, amelyek nagy valószínűséggel nem hatnak az agyi áttétekre, korlátozni kell a betegekre jelentett kockázat mértékét.

„Korábban az agyi metasztázisokkal rendelkező betegeket a szisztémás terápiákat értékelő vizsgálatok többsége különböző okok miatt kizárta a részvételből, jellemzően azért, mert nem megfelelő vizsgálati alanynak minősültek. Ugyanakkor számos kutatás igazolta, hogy a megfelelően kiválasztott, agyi áttéttel rendelkező betegek biztonságosan bevonhatóak klinikai vizsgálatokba, anélkül, hogy ez a betegre vagy a gyógyszerfejlesztési folyamatra kockázattal járna” – mondta az irányelvek egyik társszerzője, a Dana-Farber Intézet neuroonkológus professzora.

Az irányelvekben három specifikus stratégiát vázoltak fel, amelyek alapja a vizsgálati készítmény valószínűsíthető agyi aktivitása. Az első megközelítés szerint a hatóanyag valószínűleg nem fejt ki aktivitást az agyban, a stabil KIR-betegségben szenvedő betegek bevonhatóak a vizsgálatba, míg aktív kórfolyamat esetén a beteg nem vehet részt szisztémás kezelést értékelő kutatásban.

A második esetben a vizsgálati készítmény agyi aktivitásával kapcsolatban már állnak rendelkezésre adatok, ezért az irányelvek a stabil és az aktív KIR-megbetegedésben szenvedő alanyok esetén olyan bevonási és részvételi eljárást javasolnak, amelynek segítségével elkülöníthető a hatóanyag által az agyban és a test többi részében kifejtett hatás.

A harmadik stratégia lényege az, hogy nem tisztázott agyi aktivitás esetén – ami a fejlesztési fázisban lévő hatóanyagok többségére jellemző – ajánlott egy olyan elkülönített betegcsoport bevonása, amelyben a betegeknél agyi áttét áll fenn, és ez által már a gyógyszerfejlesztés korai szakaszában gyűjthetőek olyan adatok, amelyek lehetővé teszik az előző két elrendezés egyikének adaptálását.

„Az emlődaganatok bizonyos altípusainál az agyi metasztázisok incidenciája megközelíti az 50 százalékot a kiújult/áttétes daganatban szenvedő betegek között. Ezeknek a daganattípusoknak a hatékonyabb terápiájához elengedhetetlen az agyi áttétek új kezelési lehetőségeinek kifejlesztése” – tette hozzá a Dana-Farber intézet munkatársa. „Az új irányelvektől azt várjuk, hogy ráirányítják a figyelmet erre a klinikai problémára, és az előrehaladott daganatos betegeknél előrelépést hoznak a gyógyszerfejlesztés terén.”

„Az agyi metasztázisok tüdőrákban is nagyon gyakoriak, és rendkívül frusztráló, ha egy stabil agyi áttéttel rendelkező beteget ki kell zárni egy vizsgálatból, ami valószínűleg kedvező hatású lenne a számára” – tette hozzá az egyik szerző. „Például sok vizsgálat nem gyűjt adatokat a korábbi agyi sugárkezeléssel kapcsolatban, és emiatt nehéz volt annak a megállapítása, hogy a beteg állapotának javulását a sugárterápia vagy a vizsgálati készítmény eredményezte.”