Laboratóriumban előállított őssejtek: áttörés a rákkezelésben?
Az emberi vér őssejtjeinek laboratóriumi előállítása új utat nyithat a rák kezelésében, csökkentve a donoroktól való függést és a szöveti kilökődés kockázatát.
Az őssejt-transzplantációk jelenlegi kihívásai
A leukémia és a limfóma kezelésére alkalmazott sugár- és kemoterápia gyakran károsítja a csontvelő vérképző sejtjeit. Ennek helyreállítása érdekében őssejt-transzplantációra van szükség, amely lehetővé teszi az új, egészséges csontvelő és vérsejtek növekedését. Azonban a köldökzsinórvérből nyerhető őssejtek korlátozott számban állnak rendelkezésre, és fennáll a transzplantátum kilökődésének kockázata is. Az új módszer célja, hogy laboratóriumban előállított őssejtekkel megoldja ezeket a problémákat. A kutatást a Murdoch Gyermekkutató Intézet (Melbourne, Ausztrália) tudósai Andrew Elefanty vezetésével végzik.
Az új eljárás: pluripotens őssejtek előállítása
A kutatók első lépésben emberi vér- vagy bőrsejteket alakítanak át úgynevezett pluripotens őssejtekké, egy "újraprogramozás" nevű eljárással. Ennek során négy gén ideiglenes aktiválásával a sejtek visszatérnek fejlődésük korai szakaszába, amikor bármelyik sejttípus lehet belőlük. A következő lépésben ezekből a pluripotens őssejtekből vér őssejteket hoznak létre, amelyek képesek vérképző sejtté alakulni. A sejtek átalakítása két hét alatt több millió vérsejtet eredményez.
Előzetes eredmények és a jövőbeni kilátások
A laboratóriumban előállított őssejteket egereken tesztelték, ahol az infúzió után az őssejtek a csontvelőben funkcionális vérképző szövetet hoztak létre az esetek 50%-ában. Ez azt jelenti, hogy képesek voltak oxigénhordozó és fertőzésekkel szemben védekező sejteket létrehozni, mint az egészséges emberi csontvelő. Habár ezek az eredmények biztatóak, az állatkísérleteken túl még számos kutatásra van szükség az emberi alkalmazás előtt.
A módszer előnyei és kihívásai
A laboratóriumi előállítás egyik legnagyobb előnye, hogy a vér őssejtek gyakorlatilag "végtelen" mennyiségben előállíthatóak lennének, megszüntetve a donorhiányt. Ugyanakkor a sikerességi arány és a sejttípusok sokfélesége jelenleg változó, ami azt jelzi, hogy az eljárás még nem teljesen egységes. A kutatóknak ezt a problémát meg kell oldaniuk, mielőtt emberi klinikai vizsgálatokra kerülhetne sor.
