Elavult értékelési módszerek akadályozzák a hatékony rákellenes kezelést?

A daganatokra jellemző, hogy a növekedés és proliferáció érdekében fokozzák a metabolizmusuk intenzitását. Ezt a fokozott energiafelhasználást gátló gyógyszerek hatásának felismerésének segítségével az orvosok képesek lehetnek a beteg által egy új, célzott kezelésre adott válasz meghatározására sokkal hamarabb és sokkal pontosabban, mint a daganat méretének csökkenését várva és megfigyelve.

Az egyetem munkatársa szerint az évtizedek óta alkalmazott RECIST kritériumok - amelyek a daganatok nagyságát mérik -, hasznosak a kemoterápia és sugárkezelés által kiváltott hatás értékelésére, mivel ezek a terápiás eljárások citotoxikus jellegűek, így ha hatásosak, akkor látható a tumor méretének csökkenése. Ugyanakkor viszont sok új, célzott terápia nem azonnal pusztítja el a daganatos sejteket, hanem megszakítják a tumorsejtek növekedését, gyakran a metabolikus folyamatok azonnali megszüntetésével. Végül ezek a daganatsejtek elpusztulnak, de a sejthalál és a tumor zsugorodása nem azonnali, direkt markere a terápia hatásosságának.

A kutatók felhívják a figyelmet, hogy a Journal of Clinical Oncology folyóiratban nemrég megjelent közlemény szerint a klinikai vizsgálatokból a válaszreakció hiánya miatt kizárt betegek 15 százaléka valójában reagál a kezelésre, csak ezt a hatást a RECIST értékelés nem tudja követni. "Ezekkel a kritériumokkal úgy tűnik, hogy az új vizsgálati készítmény hatástalan, de valójában nem a gyógyszerrel van a probléma, hanem az értékeléshez használt kritériumokkal - magyarázza Dr. S. Gail Eckhardt, a CU Cancer Center igazgatóhelyettese, a közlemény szerzője.

Az egyik lehetséges megoldás a daganatok metabolizmus sebességének meghatározása képalkotó módszerekkel. Dr. Eckhardt szerint "a tumorsejtek rendkívül nagy mennyiségű glükózt használnak fel, sokszorosát annak, amit az egészséges sejtek. Egyes gyógyszerek, például az anti-EGFR szerek meggátolják, hogy a tumorsejtek túl sok glükózt vegyenek fel.

"Ezek az új terápiák meggátolják a daganatsejtek glükózfelvételét az első dózis beadását követő 24 óra múlva, de a tumor méretében csak hónapok múlva következik be változás" - mondja a kutatóorvos.

Egy másik metabolikus szempont, amely jelezheti egy gyógyszer hatásosságát, a tumorsejt foszfolipid-felvétele. Mivel a daganatos sejtekre jellemző a korlátlan osztódás és az ehhez szükséges új sejtmembránok nagy sebességgel való előállítása, így a tumor által felhasznált foszfolipidek mennyiségének korlátozása gyógyszeres kezeléssel szintén hatásos lehet, még az előtt, hogy a daganat nagysága csökkenni kezd.

Végül, de nem utolsó sorban új kritériumokra van szükség az immunterápiák hatásosságának értékelésére is.

"A PD1 és PDL1 típusú ellenőrzőpont-inhibitor immunterápiák során gyakran először a tumor méretének növekedése tapasztalható, mivel az immunválasz hatására gyulladásos reakció indul el, ami a tumor méretének növekedéséhez hasonló képet mutat. A tumor nagyságát prioritizáló RECIST kritériumok alkalmazásával úgy tűnik, mintha ezek a gyógyszerek rontanának a beteg állapotán, pedig csak a gyulladásos reakció miatt tűnik nagyobbnak a daganat" - magyarázza Dr. Serkova.

"A RECIST továbbra is hasznos a klasszikus, citotoxikus terápiák, mint a kemoterápia és a sugárkezelés hatásának értékelésében, mivel ezeknek közvetlen célja a sejtek elpusztítása. Az új, célzott terápiák értékelésében is haszálható, ha már néhány hónapja tart a kezelés, és elkezdődik a tumor zsugorodása. De új mérési módszerekre van szükség a hatásosság értékelésére, mielőtt ez bekövetkezik."

A kutatók szerint fennáll annak a veszélye, hogy egyes betegek nem kapnak meg egy egyébként hatékony kezelést, mert a hatásosság értékelésére szolgáló módszerek azt mutatják, hogy az adott terápia hatástalan. Véleményük szerint különböző típusú metabolikus képalkotó eljárásokkal ez a probléma kiküszöbölhető.