Daganatok – előfordulás, megelőzés, terápia. Hol állunk az európai mezőnyben?

Látjuk-e a számoktól az erdőt?

A világon 2002 és 2020 között az újonnan diagnosztizált daganatos esetek 72, a daganatos megbetegedéssel összefüggésbe hozható halálozás pedig 43%-kal nőtt, ami jóval meghaladja az időszakra jellemző 24%-os globális népességnövekedést – hangzott el Kenessey István előadásában az MTA-n rendezett, A daganatos betegségek előfordulása Magyarországon című tudományos tanácskozáson.
Az Országos Onkológiai Intézet (OOI) Nemzeti Rákregiszter és Biostatisztikai Központjának vezetője azt is elmondta, hogy európai összevetésben, 40 vizsgált ország közül az újonnan igazolt rákos megbetegedéseket tekintve Magyarország a 6., halálozásban pedig a 2. helyet foglalja el. Egyértelmű vezető helyünk a tüdő- és hasnyálmirigyrákban, de az élbolyba tartozunk a vastagbélrák és a fej-nyaki régió daganatai terén is.
A fenti adatok az Egészségügyi Világszervezet égisze alatt működő Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) GLOBOCAN nevű projektjének becsléséből származnak, ám ha más módszerrel jutunk adatokhoz – rajzolódik ki az előadásból –, jóval bonyolultabb, és némiképp kevésbé sötét a kép – legalábbis, ami Magyarországot illeti.
Adatokat ugyanis nemcsak becslés útján tesznek közzé az epidemiológiában, hanem a népességalapon működő betegségregiszterekből, valamint a már létező adatállományokból dolgozó big data módszer segítségével is.
A becsléses módszer előnye, hogy az adatok a népességalapú regisztrációnál frissebbek, hátránya azonban, hogy pontatlanabbak, a becslést ráadásul országonként eltérő módszerrel és más-más adatok alapján tudják csak elvégezni. A rákregiszterek megbízhatóbbak, azonban ezek sem működnek egységes keretek között – hangzott el az előadásban –, akár a regiszterek módszertanát, területi lefedettségét, az adatok hitelesítését, akár például a regiszterrel foglalkozó munkatársak számát nézzük.
Magyarországon a daganatos esetek adatait a Nemzeti Rákregiszterben tartják nyilván, ahova a kórházak a betegségek nemzetközi osztályozása (BNO-kód) alapján negyedévente töltik fel a saját adataikat. Az adatbázist a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) is kiegészíti a finanszírozott onkológiai ellátási adatokkal. A regiszter megbízhatóságát valamelyest csökkenti, hogy a jelentett adatok rendszeres és szisztematikus hitelesítésére nincs kapacitás.

Valóban világelsők vagyunk tüdőrákban?

Hogy miért probléma, és miként javítható a bemeneti adatok minősége, azt Vokó Zoltán, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ vezetője mutatta be a tüdőrák példáján.
2018-ban a Nemzeti Rákregiszter egyenként hitelesítette a tüdőráknak jelentett eseteket, és kiderült, hogy a 11 746-ból csak 9519 esetben igazolódott a tüdőrák diagnózisa, a többi jelentés téves volt. Nem azért kell tisztában lennünk a daganatos megbetegedések pontos számával – hangsúlyozta Vokó –, hogy „hátradőlhessünk”, mert a magyarországi adatok esetleg mégsem annyira kirívóak, hanem azért, hogy kideríthessük, hogy egy sajátosan magyar jelenséggel állunk-e szemben, vagy sem, mert csak ennek ismeretében lehet célzott kutatásokazt végezni és megfelelő intézkedéseket hozni.
Vokó Zoltán és munkatársai a tüdőrák példáján új módszertant dolgoztak ki annak érdekében, hogy hitelesen becsülhető legyen az újonnan diagnosztizált daganatos betegségek előfordulása a NEAK betegforgalmi adatai alapján. A különböző esetdefiníciókat alkalmazó, a KSH halálozási adatai alapján korrigált adatokkal dolgozó, többlépcsős vizsgálat eredményeiből kiderül, hogy a daganatos megbetegedések száma nemzetközi összehasonlításban továbbra is nagy, de nem olyan kiugróan, mint amit a GLOBOCAN, illetve a Nemzeti Rákregiszter – a 2018-as hitelesítést megelőző, jelentett – adatai mutatnak. A kórbonctani diagnózisok nélkül 2019-ban nagyjából 8000 új tüdőrákos beteget diagnosztizáltak, velük kiegészítve pedig 9100-at. Ezzel a kelet-közép-európai államok legkedvezőtlenebb adataival rendelkező országok köréhez tartozunk. Fontos szempont az értelmezésnél, hogy Magyarországon csaknem háromszor annyi boncolást végeznek (2019-ben az összes haláleset 35,2%-ában került sor boncolásra), mint a többi uniós országban.
Ahhoz, hogy a tüdőrákkal szemben fellépjünk, nem valamiféle különleges magyar kórokot kell keresnünk tehát, hanem az ismert kockázati tényezőkre irányuló prevenciós programokat, jól szervezett, egészségkommunikációval támogatott, eredményes és költséghatékony, a magas kockázatúakat célzó szűrőprogramot kell folytatnunk, és biztosítanunk kell a megfelelő diagnosztika és terápia elérhetőségét az összes tüdőrákban szenvedő beteg számára.

Hogy állunk a szűrésekkel?

„A szűrővizsgálatok népegészségügyi célja – olvasható a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) honlapján –, hogy a panasz- és tünetmentes személyek időről időre megismételt vizsgálatával korai szakaszban megtalálják azokat a személyeket, akiknél betegséget megelőző állapotok vagy tüneteket még nem okozó betegségek alakultak ki.”
Magyarországon évente több mint 83 000 új daganatos megbetegedést regisztrálnak. Az új daganatos esetek éves száma folyamatosan nő, miközben a rosszindulatú daganatok okozta halálozás stagnál. A daganatos halálozás csökkentésére – rövid és középtávon – a korai felismerés és korai kezelés a leginkább ígéretes népegészségügyi stratégia, ennek eszköze pedig a szűrés.
Jelenleg a céllakosságnak csak mintegy 30-40%-a vesz részt a népegészségügyi szűréseken – erről már Surján Orsolya helyettes országos tisztifőorvos beszélt előadásában.
A Nemzeti Rákregiszter alapján a 10 leggyakoribb daganattípus közül 3 esetében van Magyarországon szervezett népegészségügyi szűrés: 
•    emlőszűrés mammográfiás módszerrel 2 évente a 45–65 év közötti nőknek;
•    méhnyakszűrés citológiai módszerrel 3 évente a 25–65 év közötti nőknek;
•    vastagbélszűrés 2 évente az 50–70 év közötti lakosoknak.
Az emlőszűrés és a méhnyakszűrés esetében az átszűrtség-átvizsgáltság ennél jóval magasabb arányú (70%), mert az érintettek nagyjából 30%-a diagnosztikus célú vizsgálaton vesz részt az állami vagy a magánegészségügyi ellátás keretében.

Milyen lépéseket terveznek a daganatszűrés fejlesztése érdekében?

A szűrési rendszer átláthatósága és megfelelő működése érdekében tervezett általános intézkedések (pl. a mesterséges intelligencia bevonása vagy a céllakosság motiválása a szűréseken való részvételre) mellett az EU ajánlása alapján olyan új szűrésnemek bevonásának vizsgálata folyik, mint 
•    a gyomorrák szűrése a Helicobacter pylori kimutatásával és kezelésével;
•    a prosztatadaganat szűrése a prosztataspecifikus antigén (PSA) kimutatásával és MR-vizsgálattal.
Továbbá Magyarországon jelenleg alacsony dózisú CT-vel végzett pilot-tüdőrákszűrővizsgálat zajlik a 40 év feletti, dohányzó férfiak körében, biztató eredményekkel.
Az NNK által felkért szakmai testület is kidolgozott fejlesztési javaslatokat: 
•    a méhnyakrák szűrésére HPV-alapú szűrést javasolnak már 30 éves kor felett a szűrési intervallum 3-ról 5 évre való meghosszabbításával;
•    az emlőszűrés esetében a mammográfiára meghívandó céllakosságban az életkori sáv bővítését javasolják lefelé és felfelé is (45–64 helyett 40–75 év között), valamint 55 év alatt az intervallumrákok megelőzése céljából a szűrési intervallum 24-ről 18 hónapra való csökkentését.

Mennyire eredményes a daganatos betegek ellátása Magyarországon?

Magyarország sajnos hosszú ideje élen jár a daganat okozta halálozásban, az OECD által kiadott legfrissebb országjelentés alapján azonban az a kedvező – az uniós átlaghoz egyébként hasonló – tendencia figyelhető meg, hogy a daganatos halálozás 2011 és 2019 között a férfiaknál 11%-kal, míg a nőknél 6%-kal csökkent – közölte a bizakodásra okot adó hírt Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgató főorvosa. Az egyre több megbetegedés ellenére az elmúlt 20 évben Magyarországon stagnál a daganatos halálozás (évente 32-33 ezer fő), ami nagyrészt a rákellenes program eredményének tekinthető.
A 30 éve futó Magyar Nemzeti Rákellenes Programot az Országos Onkológiai Intézet, Kelet-Közép-Európa egyetlen, nemzetközi akkreditációval rendelkező rákcentruma dolgozta ki és koordinálja. A programot eddig ötször újították meg, utolsó kiadása 2018 júliusában készült el, fő célkitűzése a hazai daganatos halálozás 10%-os csökkentése 2030-ig.

A program eddigi legfontosabb eredményei:

•    Centralizált ellátást biztosító onkológiai ellátórendszer épült ki az országos központ köré szerveződő 4 regionális és 19 megyei onkológiai központból álló hálózattal.
•    2002-ben bevezették a mammográfiás emlőrákszűrést.
•    2011-től törvény biztosítja a nem dohányzók védelmét, 2011-ben bevezették a népegészségügyi termékadót.
•    2014-től bevezették a 13 éves leány-, míg 2021-től a fiúgyermekeknek is ingyenesen biztosított HPV elleni védőoltást.
•    Az utóbbi 10 évben 80%-ban megújult a sugárterápiás és képalkotó (CT és MRI) eszközpark.
•    2018-ban elindult a rejtett bélvérzés székletből való kimutatásán alapuló vastag- és végbélrákszűrés.
•    Elkezdődött az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet által vezetett tüdőrákszűrő program, a HUNCHEST 2, amelynek köszönhetően az alacsony dózisú CT-vizsgálattal kiszűrt tüdőrákos betegeknél csaknem duplájára (40%-ról 79%-ra) nőtt az operálható stádiumban felfedezett tüdőrákos betegek aránya.
•    Az OOI vezetésével megalakult az országos molekuláris onkoteam, amely biztosítja, hogy megalapozott szakmai vélemény esetén állami ellátóhelyeken is elvégezhetők már azok a multigénes molekuláris patológiai vizsgálatok, amelyek a precíziós onkológiai, célzott és immunterápiák alapját képezik.
•    2021-ben elindulhattak a daganatsebészetben mérföldkövet jelentő robotsebészeti programok.

További részletekről, valamint arról, hogy a koronavírus-járványnak milyen hatásai voltak a daganatos betegségek ellátására , az előadások részletes összefoglalóiból tájékozódhatnak.