A daganatos betegségek terápiájával kapcsolatos legújabb kutatási eredmények

Új terápia a méhnyakrák kezelésében

A méhnyakrák évente több ezer nőt érint az Egyesült Királyságban, sokan a harmincas éveik elején járnak. Annak ellenére, hogy javult a sugárkezelés minősége, a daganat kiújulásának esélye van, így új megközelítések szükségesek. Az ESMO orvosi konferencián bemutatott klinikai eredmények azt mutatják, hogy ez a terápia 35%-kal csökkenti a nők méhnyakrák miatti elhalálozásának vagy a daganat visszatérésének kockázatát. A kutatást finanszírozó Cancer Research UK ezt "figyelemre méltó" eredményeknek nevezte.

A vizsgálat alatt 250 nő kapott méhnyakrák-kezelést, egy hathetes, intenzív carboplatin és paclitaxel kemoterápia kúrával, amit a "szokásos" eljárás követett, azaz sugárkezelés és heti cisplatin és brachyterápia, ismert nevén kemoradiáció. A másik 250 nő - a kontrollcsoport - csak a szokásos kemoradiációt kapta.

Öt évvel később az új kezelést kapottak 80%-a élt, és 73%-nál nem volt kimutatható a rák visszatérése vagy terjedése. Ezzel szemben a "szokásos" kezelést kapott csoportnak 72%-a maradt életben, és 64%-uk nem tapasztalta a rák visszatérését vagy terjedését.

Dr. Iain Foulkes, a Cancer Research UK képviselője elmondta: "A rák kezelésekor minden az időzítésről szól. Egyre több bizonyíték támasztja alá indukciós kemoterápia, vagyis az egyéb kezelések előtti, kiegészítő kezelés értékét más daganattípusok esetében. Nem csak a rák visszatérésének esélyét csökkenti, de gyorsan alkalmazható már meglévő, világszerte elérhető gyógyszerek segítségével."

"A vizsgálatunk kimutatta, hogy ez a szokásos kemoradiáció előtti, rövid, indukciós kemoterápia  az elhalálozásnak vagy a rák visszatérésének kockázatát 35%-kal csökkenti. Ez a legnagyobb előrelépés ezen a területen az elmúlt 20 év során."

Az új nanorészecske-vakcina megfékezheti az áttétképződést tüdőrákos betegeknél

Amerikai kutatók kifejlesztettek egy kísérleti vakcinát, amely megakadályozhatja az áttétek terjedését a tüdőbe. A vakcina fő összetevői bakteriális vírusokból készült nanorészecskék, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy egy olyan fehérjét célozzanak meg, amelyről ismert, hogy központi szerepet játszik a rák növekedésében és terjedésében. Egerekben a vakcina szignifikánsan csökkentette a metasztatikus emlő- és bőrrák terjedését a tüdőbe. Az elsődleges daganat műtéti eltávolítása után az áttétes emlőrákban szenvedő egerek túlélési arányát is javította.

A legújabb vizsgálatok az S100A9-et, egy olyan fehérjét azonosították kulcsszereplőként ebben a folyamatban, amely jellemzően az immunsejtekből szabadul fel, és fő szerepe a gyulladás szabályozása. Az S100A9 túltermelődése azonban mágnesként vonzza a rákos sejteket, agresszív tumorok kialakulását okozva, és megkönnyítve azok más szervekre, például a tüdőre való átterjedését.

Az UC San Diego Jacobs School of Engineering nanoengineering professzora, Nicole Steinmetz által vezetett csapat kifejlesztett egy vakcinát, amely képes modulálni az S100A9 szintjét. Szubkután beadáskor a vakcina stimulálta az immunrendszert egerekben, az S100A9 elleni antitest-termelést indukálva, ez által hatékonyan csökkentve a fehérjeszintet és minimalizálva a tüdőrák áttétképzését. A vakcina növelte a tumorellenes tulajdonságokkal rendelkező immunstimuláló fehérjék expresszióját is, miközben csökkentette az immunszuppresszív fehérjék szintjét.

"Az S100A9-ről ismert, hogy úgynevezett premetasztatikus rést képez a tüdőben, immunszuppresszív környezetet teremtve, amely lehetővé teszi a tumor terjedését és növekedését" - mondta Young Hun (Eric) Chung, a tanulmány szerzője. "Az S100A9 szintjének csökkentésével hatékonyan ellensúlyozhatjuk ennek a premetasztatikus résnek a kialakulását, ami csökkenti a rákos sejtek mobilitását és növeli a tüdőbe történő kiürülését."

A vakcinát a melanoma és a triplanegatív emlőrák áttétes egérmodelljeiben tesztelték, amely agresszív és nehezen kezelhető ráktípus. Először egészséges egereknek adták be a vakcinát, majd intravénás injekcióval melanomával vagy hármas negatív emlőráksejtekkel oltották be őket. A beoltott egerek szignifikáns csökkenést mutattak a tüdőtumor növekedésében a be nem oltott egerekhez képest. A be nem oltott egerekben az injektált rákos sejtek az egész testben keringtek, és végül a tüdőbe kerültek, ahol metasztatikus daganatokat képeztek.

Egy másik kísérletsorozat kimutatta, hogy a vakcina védelmet nyújt a rákos áttétek ellen az elsődleges daganat műtéti eltávolítása után. A műtét után oltásban részesült, triplanegatív emlőrákos egerek 80%-os túlélési arányt mutattak, míg a be nem oltott egerek 30%-a élte túl a műtétet.

Új támadáspontot azonosítottak a kemoterápiát túlélő tumorsejtekben

A HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont (HUN-REN TTK) és a Bécsi Orvostudományi Egyetem Rákkutató Intézet közös projekt keretében új támadáspontot azonosított a kemoterápiát túlélő tumorsejtekben. Az eredmények klinikai alkalmazásával meghosszabbíthatóvá válhat a rákos betegek túlélése.

A Drug Resistance Updates folyóiratban megjelent tanulmány szerint a daganatos betegek egy része rendkívül jól reagál a kezdeti terápiákra: a tumor mérete csökken, akár teljesen eltűnhet. Azonban előfordul, hogy a daganat újra megjelenik és idővel ellenállóvá válik a további kezelésekkel szemben. Mint írják, az elmúlt évtizedekben a kutatás fókusza a terápiarezisztencia mechanizmusainak megértésére, illetve a rezisztens daganatok elpusztítására koncentrált, azt feltételezve, hogy a rezisztenciát fenntartó mechanizmusok kiiktatása a betegek hosszabb túlélését, akár teljes gyógyulását is jelentheti.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a kemoterápiás kezelést túlélő, úgynevezett drogtoleráns perziszter (DTP) sejtek annak ellenére maradtak életben, hogy súlyos DNS-károsodást szenvedtek. A "tetszhalott" sejtek pedig hetekkel később felébredtek, és újra osztódni kezdtek. A kutatócsoport rájött, hogy a kemoterápia után megmaradó DTP-sejtek túlélésének záloga, hogy megszabaduljanak a sejtmérgezés hosszú távú következményeitől.

A laboratóriumi megfigyelésre alapozva a kutatók a Pgp-gátló tariquidar hatóanyagot nem a már ellenálló tumorsejtek ellen kívánták bevetni, hanem a kezdeti kezelést túlélő perziszter sejteket célozták meg. Az új terápiás protokollt olyan egéremlőtumorokon tesztelték, amelyek genetikai módosítások következtében jól modellezik az emberekben előforduló tripla-negatív öröklött mellrákot.

A laboratóriumban kidolgozott modell szerint a gátlószert a kemoterápia után adagolták, egyszersmind megelőzve a korábbi protokollok során tapasztalt mellékhatásokat, melyek során a tariquidar fokozta a vele egyidejűleg adagolt kemoterápiás szerek egészséges sejtekre gyakorolt toxicitását.

Az eredmények egyértelműen igazolták a laboratóriumi modelleket: azok az egerek, amelyekben a korai túlélő DTP-sejteket a kemoterápiás kezelést követően tariquidarral céloztak meg, szignifikánsan tovább maradtak tumormentesek, és tovább éltek társaiknál. Mivel a kutatók egy régóta használt gyógyszer újfajta felhasználására tesznek javaslatot, így nincs szükség az olykor évekig tartó preklinikai vizsgálatokra.

A daganatos sejtek 99 százalékát elpusztította egy új rákterápia

Infravörös fény segítségével addig gerjesztették a daganatok megfestéséhez használt molekulákat, amíg azok szét nem rázták a rákos sejteket.

Új módszerrel feszültek neki a rákos sejteknek a Rice Egyetem, a Texasi A&M Egyetem és a Texasi Egyetem tudósai. Kutatásaik szerint ha az aminocianin-molekulákat infravörös hullámhosszhoz közeli fénnyel stimulálják, akkor azok szinkronban kezdenek el rezegni, ennek hatására pedig sérül a daganatos sejtek membránja.

A fent említett molekulákat már most is használja az orvostudomány, mégpedig képalkotó eljárás során, csak ott alacsony dózisban, hogy kimutassák vele a rák jelenlétét. A molekulák vízben stabilak maradnak, és jól kötődnek a sejtek külsejéhez. James Tour, a Rice Egyetem kutatója szerint az eljárás hatékonyabb lehet, mint bármilyen hasonló mechanikai beavatkozás, amit eddig használtak a rákos sejtek elpusztítására.