Immunpszichiátria: az immunrendszer hatása a mentális egészségre

Az elmúlt évtizedekben egyértelművé vált, hogy az immunrendszer fontos szerepet játszik a központi idegrendszer működésében, valamint az is, hogy számos betegség, többek között neurológiai megbetegedések, például a szklerózis multiplex patomechanizmusában az immunműködés és a különböző fertőzések hatása fontos tényező, amelyet figyelembe kell venni. Súlyos mentális betegségek bizonyos eseteiben felmerült a gyulladásos folyamatok patogenezisben való közreműködése, ami szintén megerősíti azt a feltevést, amely szerint bizonyos mentális betegségek kezelése lehetségessé válhat az immunrendszer megfelelő befolyásolása által.

Bár az elme és a test közötti kapcsolat által felkeltett tudományos érdeklődés új keletűnek tűnik, de Kraepelin már 1896-ban felvetette, hogy a skizofrénia egy immunológiai betegség lehet. Ebben az időszakban a neuroszifilisz a pszichiátriai hospitalizációk gyakori oka volt, de a kórokozót csak 1905-ben azonosították. Az antibiotikumok felfedezése és elterjedése újabb jelentős áttörést jelentett a pszichiátriai kezelések terén, mivel az abban az időszakban pszichiátriai osztályon kezelt betegek közel egyharmada neuroszifiliszben szenvedett. Az 1950-es években forgalomba kerültek az antipszichotikumok és az antidepresszánsok, de ezek sikeres bevezetését követően az immunpszichiátria feledésbe merült.

Ennek fő oka az volt, hogy – egészen a közelmúltig – az agyat immunprivilegizáltnak tartották, azaz olyan szervként tekintettek rá, mint ami a perifériás immunrendszertől függetlenül működik, és a kettő közötti interakció minimális. Az elmúlt évtizedekben viszont számos kutatás igazolta az agy és az immunrendszer közötti kétirányú kommunikáció létezését, felfedezték a mikrogliákat, amelyek az agyban található speciális immunsejtek, és az agyi nyirokkeringés létezését is bizonyították, ami a korábbi tudományos álláspont szerint nem létezett. A mikrogliák többek között segítenek a fertőzések és traumás fejsérülések után az agy regenerálódásában, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy fertőzések és bizonyos környezeti tényezők hatására az agyműködést károsító autoimmun betegségek alakulnak ki.

Számos kutatás igazolja azt is, hogy különböző mentális betegségben szenvedő embereknél kimutatható valamilyen gyulladásos folyamat, illetve nagyszabású genetikai vizsgálatok alátámasztják, hogy az immunműködést szabályozó gének és a skizofrénia, illetve a depresszió között van összefüggés. Koppenhágai kutatók pedig egy olyan nagy mintaméretű epidemiológiai vizsgálatot végeztek nemrég, amely az elsők között igazolta, hogy a fertőzések, az autoimmunitás és a gyulladás összefügg a skizofrénia és az affektív zavarok fokozott kockázatával.

Egy szintén nemrég végzett átfogó metaanalízis igazolta, hogy a skizofréniában és affektív zavarokban szenvedő betegek vérében magasabb a gyulladásos markerek, például az IL-6 és a TNF szintje, különösen a betegség kezdetekor és fellángolásakor. A cerebrospinalis folyadék vizsgálata azt is alátámasztotta, hogy a pszichotikus és hangulatzavarok esetén rendellenesség mutatható ki a vér-agy gát működésében, illetve skizofréniában magasabb a cerebrospinalis folyadék citokin szintje. Mind skizofrénia, mind hangulatzavarok esetén jellemző a gyulladásos patofiziológiájú betegségekkel (például atópiás megbetegedések, autoimmun betegségek, 2-es típusú diabétesz, kardiovaszkuláris betegségek) való egyidejű előfordulás nagyobb gyakorisága. A depresszió szintén gyakori társbetegség krónikus gyulladásos megbetegedések esetén, mint például daganatos betegségekben.

Skizofréniában és más mentális betegségekben szenvedő betegeknél számos immunrendszeri elváltozást megfigyeltek, amelyeket agyi képalkotó vizsgálatok eredményei és post mortem eredmények is alátámasztanak: aktivált mikrogliák jelzik az agyi gyulladásos folyamatokat. Az antitestek által kiváltott pszichiátriai tünetek – különös tekintettel az anti-NMDA enkefalitiszre, amelynél a betegek 65 százaléka pszichiátriai tünetegyüttesben szenved – az immunpszichiátria újbóli felfedezéséhez vezetett.

Az a tény ma már megalapozott, miszerint az immunrendszer befolyásolja az agyműködést és a viselkedési folyamatokat. Az immunrendszer és az agy közötti kommunikációt megzavaró tényezők közül is nagyon sok ismert már, ilyen például a stressz, a fertőzések során keletkező gyulladásos komponensek vagy a mikrobióta változásai. A gyulladásos válaszreakció során felszabaduló perifériás immunkomponensek, mint például a citokinek képesek bejutni az agyba, ahol befolyásolhatják a mentális zavarok kialakulásában fontos szerepet játszó neurotranszmitterek – szerotonin, dopamin, glutamát – működését.

Az új kutatás érdekes megközelítést vet fel azzal kapcsolatban is, hogy a depressziót például hogyan lehet gyulladásgátló hatóanyagokkal kezelni. A gyulladásgátló kezelést már számos klinikai vizsgálat értékelte mentális betegségek terápiájában, és az eredmények depresszió kezelésében különösen ígéretesek. Ezen kívül különböző pszichotikus zavarok kezelésében is kedvező eredménnyel zárultak a gyulladásgátló szerekkel végzett vizsgálatok, amelyekben a hatóanyagok főként a mentális rendellenességek negatív tüneteit enyhítették, ami azért is kifejezetten érdekes, mert a legtöbb antipszichotikum nem javítja a negatív tüneteket. Esettanulmányok szintén beszámoltak immunterápiával sikeresen kezelt pszichiátriai panaszokról.

A gyulladás potenciális patofiziológiás szerepe számos pszichiátriai zavar esetén megalapozottnak tekinthető, az immunrendszer és a mentális egészség közötti összefüggés átfogóbb megértése érdekében pedig újabb kutatások segítségével fel kell tárni az agy és az immunműködés közötti interakció mechanizmusait, azzal a céllal, hogy minél több beteg számára előnyös új terápiák váljanak elérhetővé, letéve ezzel az immunpszichofarmakológia alapjait.

Forrás: Pharmafile, 2018/4

Fordította: Dr. Kaló Anna