A hosszú távú aszpirinszedés nem minden esetben csökkenti a stroke kockázatát

A kutatás azt igazolta, hogy a katéterabláción átesett, pitvarfibrillációban szenvedő, alacsony stroke-kockázatú betegeknél nem járt előnnyel a hosszú távú aszpirinkezelés, viszont a vérzések magasabb arányának kockázata nagyobb, mint ha semmilyen terápiát nem kaptak volna.

Pitvarfibrillációban a stroke kockázata jelentős tényező, és a katéterabláción átesett betegeknél hosszú távon alacsonyabb a stroke kockázata, mint azoknál a PF-betegeknél, akiknél nem végeztek ablációt.

„Amikor a PF-betegeknél alacsony szintűnek becsülik fel a stroke kockázatot, a kezelőorvos gyakran aszpirint rendel valamilyen erősebb antikoaguláns helyett a stroke valószínűségének további mérséklésére” – mondta a kutatás vezetője, a Heart Rhythm Research at the Intermountain Medical Center Heart Institute igazgatója. „Azt viszont nem tudtuk, hogy biztonságos és hatásos-e az aszpirin alkalmazása a stroke prevenciójában ablációt követően az alacsonyabb kockázatú PF-betegeknél. Hagyományosan az alacsony kockázatú PF-betegeket aszpirinnel kezelik, de ezt nem támasztják alá tudományos adatok.”

A kutatócsoport azt vizsgálta, hogy az aszpirin hosszú távú szedése hogyan befolyásolta 4124 alacsony kockázatú PF-beteg állapotát katéterablációt követően. A vizsgálat azt igazolta, hogy a hároméves időtartam alatt az aszpirint szedő betegeknél szignifikánsan magasabb volt a gasztrointesztinális és urogenitális vérzések kockázata, összehasonlítva a warfarinnal kezelt betegekkel vagy azokkal, akik egyáltalán nem kaptak antikoaguláns terápiát.

„Mind a laikus, mind a szakmai társadalomban az aszpirinterápia kockázatcsökkentőként él a köztudatban, egyszerűen felírható és mindenhol recept nélkül kapható. Ugyanakkor PF-betegek stroke prevenciójában való alkalmazását kevés bizonyíték támasztja alá. Ez a kutatás is azt igazolja, hogy az aszpirin alkalmazása szinte semmilyen előnnyel nem jár PF-betegek stroke prevenciójában, és alacsony kockázatú betegeknél jelentősen növeli a vérzések kockázatát.”

A vizsgálat eredményei segíthetnek a PF általános kezelésének javításában, különösen a katéterablációt követő hosszú távú kezelés során, például ha a stroke kockázata tovább csökkenthető az abláció révén, akkor az aszpirin alkalmazásával járó emelkedett vérzési kockázat és a kezelés előnyének hosszú távú hiánya még nyilvánvalóbb.

„Az aszpirinről széles körben elterjedt, hogy csökkenti a szívbetegségek kockázatát és biztonságosan alkalmazható. Rengetegen szedik, olyanok is, akiknél nem áll fenn szívbetegség vagy más állapot, ami az aszpirinszedést szükségessé tenné. Mint minden gyógyszeres kezelés, ez is jelentős kockázatokkal jár, beleértve a major vérzéseket. Sajnos a kutatás azt támasztja alá, hogy az aszpirin nem csökkenti a stroke kockázatát számottevő mértékben a legtöbb PF-betegnél. Mivel PF-ban a stroke a legsúlyosabb szövődmény, ezért folytatnunk kell az elérhető terápiák értékelését, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb és legbiztonságosabb kezelést.”