Csókay András ózonnal kezelné a koronavírusos betegeket

Bár a covid elleni védekezés első eszköze a védőoltás, vannak terápiák, amelyek úgy látszik, remek hatékonysággal működnek a megelőzésben és a betegség kezelésében is. Egy ilyen magyar gyártmányú terápiás eszköz tudományos vizsgálatát sürgeti Csókay András idegsebész. Vele és az eszköz gyártójával, Szentmarjai Tamás villamos-üzemmérnökkel beszélgetett a mandiner.hu.

A vakcináció az orvostudomány eddigi legnagyobb találmánya, ez vitathatatlan. Fantasztikus dolgokat produkáltak az oltások az elmúlt háromszáz évben: járványokat tüntettek el a Föld színéről” – emeli ki Csókay András idegsebész. Az oltások mellett azonban az orvostudomány használ úgynevezett adjuváns, vagyis kiegészítő terápiákat is: ilyen például a lázcsillapítás, vagy a vitaminok szedése. És ilyen lehet az ózonterápia is. Az ózonnak nagyon magas a vírus-, baktérium- és gombaölő hatása, már egy jó ideje használják fertőtlenítésre kórházakban, élelmiszeriparban és még számos helyen. A covidjárvány idején ismét a tudományos vizsgálatok látókörébe került világszerte, számos tudományos cikk igazolja hatásosságát a két éve tomboló kór ellen is. Nem egy ózont kibocsátó szerkezet van már ma is forgalomban, ám ezek az emberi egészségre ártalmas mennyiségben – 0,1 PPM százalék felett – bocsátanak ki ózont, így a működő készülékkel nem szabad egy légtérben tartózkodni. Van viszont már Magyarországon egy olyan eszköz, ami ózonkibocsátása nem haladja meg az FDA által jelölt mennyiséget. A szerkezetet Szentmarjai Tamás villamos-üzemmérnök fejlesztette ki, és gyártja. „Tamás fantasztikus polihisztor, a sziámi ikrek szétválasztásához használt kulcsfontosságú szerkezeteket is ő készítette el” – méltatja Csókay. Szentmarjai még a járvány kezdetén kapta el a covidot, már éppen kezdett a betegséglefolyás súlyosabbra fordulni, amikor eszébe jutott, hogy az ózon nemcsak a szénanátháján, de meghűléses betegségein is segített. Erre a megfigyelésre akkor jutott, amikor éveken keresztül állandó, de csökkentett UV-fény mellett, ózondús levegőben dolgozott egy laboratóriumban. Ezen idő alatt semmi légzőszervi baja nem volt, még az influenza sem kínozta, majd mikor munkát váltott, a nátha és az állandó szénanátha is visszatért. A covidot elkapva ez a tapasztalása sarkallta arra, hogy ózonkibocsátó készüléket gyártson. „Két-három napig tartott a láz és a covid miatti rosszullét, utána az ózonnal kikezeltem magam, majd a családomat is a gyerekeimtől az unokákig” – meséli. Csókay. Szeretne ilyen alacsony koncentrációjú ózongenerátort elhelyeztetni a covid- és intenzív osztályokon. Mint mondja, sok pozitív orvosi tapasztalat gyűlt össze készülék állandó használatával kapcsolatban. Kérésével több kórház tudományetikai bizottságát is megkereste. Az engedélyeztetés nem egyszerű folyamat, mint fogalmaz, nehéz áttörni az etikai bizottságok egyébként teljesen logikusan felépített merev falát. Szerinte a „mindent a betegek üdvéért” és a „nil nocere”, vagyis a „ne árts” alapvető orvosi elveket figyelembe véve kellene döntenie a bizottságnak az engedélyezésről. Mint mondja, érthető, hogy a tudomány nem ül fel mindenféle hóbortos ötletnek – ám az ózonkibocsátó nem ilyen, hiszen garantáltan nem árt.