Az immunsejtek lehetnek a szívinfarktus kezelésének új terápiás célpontjai

A kutatás összefoglalója a Nature Medicine folyóiratban jelent meg.

Az ischémiás szívbetegség világszerte az első számú halálozási ok, ezen belül is a szívinfarktus áll a vezető helyen. A szívinfarktus során elpusztuló szívizomsejtek hatására immunsejtek gyűlnek az elhalt szövetbe, ahol eltakarítják a sejttörmeléket és összehangolják a szívfal stabilizációját.

A kutatók előtt eddig nem volt ismert, hogy pontosan mi az, ami a károsodott sejtekből felszabadulva stimulálja az immunrendszert, ezért több ezer egyedi immunsejtet kezdtek tanulmányozni és feltérképezni a mozgásukat. Ennek eredményeként azt tárták fel, hogy egy szívinfarktus után az elpusztult sejtekből felszabaduló DNS vírusnak álcázza magát, és aktiválja az 1-es típusú interferonválaszt. Amikor a kutatók szívinfarktust követően leblokkolták ezt a válaszreakciót – genetikai úton vagy neutralizáló antitestek segítségével -, kisebb mértékű volt a gyulladás, a szívelégtelenség, és javult a túlélés. Állatkísérletekben a vírusellenes válaszreakció gátlása 60 százalékról 95 százalékra növelte a túlélést. Ezek az eredmények alátámasztják, hogy ez a módszer egy új terápiás beavatkozás alapja lehet, amely megelőzheti, hogy szívinfarktus után a betegeknél szívelégtelenség alakuljon ki.

„Nagyon érdekesnek tartjuk annak a folyamatnak a megismerését, amely által az interferonok hozzájárulnak a szívinfarktus után fellépő káros szövődmények kialakulásához” – mondta a kutatás vezetője.

Az immunrendszer veleszületett vírusellenes mechanizmusokat alkalmaz a szervezetbe bejutó patogének elleni küzdelemben, amely során az immunsejtek felismerik a kórokozók molekuláris ujjlenyomatát, ami aktiválja az IRF3 nevű proteint, és ezen keresztül kiváltja az interferonok felszabadulását. Az interferonok ezt követően összehangolják az általuk stimulált több száz gén által mediált védekezési programot.

A kutatók meglepő módon azt találták, hogy szívinfarktus után is ez a vírusellenes interferonválasz aktiválódik annak ellenére, hogy a szervezetben nincs jelen fertőzés. Az eredmények arra utalnak, hogy a pusztuló sejtek DNS-e okozza ezt a zavart, mivel az immunrendszer vírusokra jellemző molekuláris ujjlenyomatként azonosítja ezeket.

A kutatás eredményei egy másik vonatkozásban is meglepetést okoztak, mivel az interferonválaszban közreműködő immunsejtek a kardiális makrofágok eddig nem ismert alcsoportját alkotják, amelyeket korábban nem sikerült azonosítani, pontosan amiatt, mert a felszíni markereikről sem állt rendelkezésre ismeretanyag.

A további kutatások célja annak jobb megértése lesz, hogy milyen szerepet játszik ez a sejttípus a szív remodeling folyamatában, illetve milyen hatása van az interferonválasznak más szövetekben és betegségekben a sejthalált követően.

IRF3 and type I interferons fuel a fatal response to myocardial infraction doi:10.1038/nm.4428