Még megszületésünk előtt kialakulhat a tudatunk
Amikor egy kisgyermek csodálkozva nézi az égő gyertyát a születésnapi tortáján, akkor egyértelműen észrevehető, hogy zajlik valami a tágra nyílt szemek mögött. Azonban a csecsemő tudata továbbra is titokzatos, és nincs elfogadott nézet arról, hogy a tudat mikor és milyen formában jelenik meg először.
A tudat meghatározásának filozófiai kihívásán túl a tudósoknak azt is nehéz volt pontosan meghatározni, hogy a fejlődő neuronháló mikor kellően összetett ahhoz, hogy ne csak érzékelje az őt érő ingereket, hanem fel is fogja azokat.
A témában elért ismeretek összefoglalására Tim Bayne, az ausztráliai Monash Egyetem filozófusa, és idegtudósból és filozófusból álló csapata Ausztráliából, Németországból, az Egyesült Államokból és Írországból végezte el az eddigi szakirodalom áttekintését. Elsődleges céljuk azonban nem az volt, hogy végleges választ adjanak arra a kérdésre, hogy mikor (és milyen formában) jelenik meg először a tudat, hanem az, hogy a közelmúlt fejleményeit olyan meggyőző keretek között mutassák be, amelyek elősegítik ennek a fontos kérdésnek a tárgyalását
A Trends in Cognitive Science szaklapban megjelent tanulmányban a kutatócsoport négy bizonyítékot sorolt fel, amelyek alátámasztják, hogy már a csecsemők is rendelkeznek tudatossággal. A négy bizonyíték:
- az agyban már a születéskor kialakult fejlett hálózati kapcsolatok,
- a figyelem képessége,
- az érzékszervekbe érkező információk feldolgozásának képessége,
- a figyelem irányításának lehetősége.
Eredményeik szerint elegendő a bizonyíték ahhoz, hogy a tudatosság korai megléte mellett érveljenek, amely már jóval a születés előtt működhet.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a tudat hirtelen bekapcsolódik a születéskor. Sokkal inkább egy folyamatról beszélhetünk, amely fejlődik és és érik.
A fent felsorolt bizonyítékok alapján, a csecsemők képesek az őket érő ingereket és tapasztalataikat élményekké integrálni és megérteni mások cselekedeteit. Ezáltal a saját tudatos válaszaikat is megtervezhetik. Mindez ellentétben áll azzal a 80-as évekig igaznak vélt feltételezéssel, hogy a csecsemők nem éreznek fájdalmat, vagy legalábbis nem tudatosodik bennük az érzés, így nincs szükségük fájdalomcsillapítóra, ha komolyabb beavatkozások végeznek el rajtuk.
Azokra a kérdésekre, hogy a tudatosság részleges vagy teljes-e, hogy a magzatok álmodnak-e, vagy akár hogyan viszonyulhatunk az újszülött saját tudatához, még mindig messze vannak a megválaszolástól.
