Az aszpirin hatása a vaszkuláris események és daganatos betegségek kockázatára a testtömeg és a dózis függvényében
A minden betegnél azonos adagban alkalmazott aszpirin mérsékelt előnyökkel járt a kardiovaszkuláris események hosszútávú prevenciójában, valószínűleg a nagyobb testtömegű betegek aluldozírozása következtében, illetve a kisebb testtömegű betegek túl nagy adagokkal való kezelése miatt.
A kutatók egyéni betegadatok alapján megvizsgálták a testtömeg és testmagasság befolyásoló hatását (10 kg-os, illetve 10 cm-es léptékenként) az alacsony dózisú (100 mg alatti) és a magasabb dózisú (300-325 mg-os vagy 500 mg feletti) aszpirinkezelés esetén olyan randomizált klinikai vizsgálatokban, amelyek az aszpirin hatását értékelték kardiovaszkuláris események primer prevenciójában. Az eredményeket életkor, nem és vaszkuláris kockázati tényezők alapján rétegezték, majd a stroke szekunder prevenciójának aszpirinnal való kezelését értékelő vizsgálatokban validálták azokat. Emellett a kutatók azt is értékelték, hogy a testtömeg vagy testmagasság hatása nyilvánvaló volt-e az aszpirin hatásának vonatkozásában a kolorektális daganatok vagy bármely más daganattípus 20 éves gyakoriságát tekintve.
A tíz értékelhető vizsgálatban összesen 117 279 beteg vett részt, a medián testtömeg 60,0 és 81,2 kg között mozgott. A 75-100 mg dózisú aszpirin kardiovaszkuláris kockázatot csökkentő hatása a testtömeg emelkedésével csökkent: a kezelés előnyös volt az 50-69 kg közötti betegeknél, a 70 kg felettieknél viszont már nem.
Emellett az első kardiovaszkuláris esemény miatti halálozás a 70 kg feletti alanyoknál az alacsony dózisú aszpirinterápia hatására emelkedett. A magasabb aszpirindózisok (325 mg felett) fordított összefüggésben voltak a testtömeggel: csak a magasabb testtömegű alanyoknál csökkentették a kardiovaszkuláris események kockázatát.
Az eredmények férfiak és nők esetében hasonlóak voltak, csakúgy, mint cukorbetegeknél és a szekunder prevenciót értékelő vizsgálatokban, valamint a testmagasság vonatkozásában. A vastagbélrák aszpirin által mediált hosszú távú kockázatcsökkenése szintén testtömeg-függő volt.
A testtömeg szerinti stratifikáció a túladagolás káros hatásaira is rávilágított: az alacsony testtömegű betegeknél a hirtelen halálozás kockázata magasabb volt, és a bármely eredetű halálozás kockázata megnövekedett az 50 kg alatti alanyoknál, akik 75-100 mg aszpirint kaptak. A 70 év feletti résztvevőknél a daganatos betegségek 3 éves kockázata szintén emelkedett az aszpirinkezelés hatására, különösen a 70 kg alatti betegeknél, ami főként nőkre volt jellemző.
Az alacsony dózisú (75-100 mg) aszpirin csak a 70 kg alatti betegeknél volt hatékony a vaszkuláris események prevenciójában, a 70 kg feletti férfiak 80 százalékánál és a nők közel 50 százalékánál nem volt előnye. Ezzel ellentétben a magas dózisú aszpirin csak a 70 kg feletti betegeknél volt hatásos. Figyelembe véve az aszpirin hatását más kimenetelekre, beleértve a daganatokat, szintén megfigyelhető a testtömeggel való összefüggés, ezért személyre szabott terápiára van szükség az egy dózis mindenkinek megközelítés helyett.
