Pericoronitis: okok, tünetek és kezelési lehetőségek a fogászati gyakorlatban

A pericoronitis egy komplex fogászati probléma, amely főként a bölcsességfogak előtörésének zavaraival összefüggésben alakul ki. Az impaktált fogak, különösen az alsó bölcsességfogak, gyakran részlegesen előtörnek, így egy steril rés alakul ki a fog és a fogíny között. Ez a rés hamar érintkezésbe kerül a szájüregi mikroflórával, amely kedvező környezetet biztosít a különféle parodontopatogén baktériumok számára. A nem megfelelő szájhigiéné súlyosbítja a helyzetet, mivel a plakk felhalmozódásához vezet, amely tovább fokozza a bakteriális fertőzés esélyét.

A klinikai megjelenés szempontjából a pericoronitis jellemző tünetei közé tartozik a fog körüli fájdalom, amely gyakran kisugárzik az alsó állcsontba. Az érintett területen a beteg piros, duzzadt ínyszélre panaszkodhat, amely néha gennyes váladékot is tartalmazhat. Ezen kívül a betegek kellemetlen szájízről és rossz leheletről számolhatnak be. Az akut pericoronitis súlyos fájdalommal és szájnyitási nehézséggel járhat, míg a szubakut és krónikus formák esetén a tünetek enyhébbek és időszakosak lehetnek. Ha a betegség kezeletlen marad, súlyosabb szövődmények alakulhatnak ki, mint például periostitis, abscessus vagy akár osteomyelitis.

A diagnózis felállításához elengedhetetlenek a képalkotó vizsgálatok, mint például a panoráma-röntgen vagy a CBCT, amelyek segítségével pontosan meghatározható a fog anatómiai pozíciója és az impakció mértéke. Ezek az információk alapvetőek a megfelelő kezelési stratégia kiválasztásában.

A kezelési lehetőségek a pericoronitis súlyosságától és a fog helyzetétől függnek. Helyi, konzervatív kezelések, mint például a tasak átöblítése és mechanikai tisztítása, átmeneti enyhülést nyújthatnak, de hosszú távú megoldást általában csak a sebészi beavatkozás biztosít. Amennyiben a fog kedvező pozícióban van és teljes előtörés várható, elegendő lehet a fertőzött lágyrész eltávolítása, az operculectomia. Ezt a beavatkozást szikével, lézerrel vagy elektrosebészeti eszközzel is elvégezhető, az utóbbiak alkalmazása kisebb vérzést és kevesebb posztoperatív fájdalmat okoz.

Amennyiben a fog pozíciója miatt annak teljes előtörése nem várható, a helyi kezelések csak átmeneti megoldást kínálnak, szükségessé válik a fog eltávolítása. Az antibiotikum-terápia általában csak szisztémás tünetek megléte esetén javasolt, mivel az antibiotikum-rezisztencia kialakulásának kockázata magas. Az empirikus kezelés során széles spektrumú antibiotikumokat alkalmaznak, mint az amoxicillin vagy a metronidazol, de penicillinallergia esetén makrolid típusú antibiotikum (pl. erythromycin, azithromycin, clarithromycin) is használható.

A fotodinámiás terápia egy innovatív eljárás, amely - egyéb felhasználási területeken túl - a bakteriális fertőzések kezelésére is szolgál. Lényege, hogy fényérzékenyítő anyagot juttatnak a fertőzött területbe, ahol azt a baktériumok felveszik. A megfelelő hatóidő eltelte után adott nanométer hullámhosszúságú, erős fénysugárral világítják  meg az érintett területet. A megfelelő hullámhosszúságú fény aktiválja a fényérzékenyítő anyagot, reaktív oxigénfajtákat hozva létre. Ezek az oxigénfajták elpusztítják a baktériumokat anélkül, hogy károsítanák a környező szöveteket. A módszer előnye, hogy nem okoz antibiotikum-rezisztenciát, fájdalom és mellékhatások nélkül alkalmazható.

Konklúzió

A pericoronitis, mint gyakori fogászati kórkép, gyors felismerést és megfelelő kezelést igényel a szövődmények elkerülése érdekében. A betegség kialakulásának megelőzésében a helyes szájhigiéné és a rendszeres fogorvosi ellenőrzések kiemelt fontosságúak. A kezelés során a fog pozíciójának pontos meghatározása és a megfelelő terápia kiválasztása elengedhetetlen. A helyi kezelések és a sebészi beavatkozások kombinálásával, valamint az antibiotikumok és a fotodinámiás terápia körültekintő alkalmazásával a pericoronitis hatékonyan kezelhető, biztosítva a beteg hosszú távú egészségét.