Rövid távú szteroidkezelés után is gyakoriak a súlyos mellékhatások
Az Egyesült Államokban minden évben több millió alkalommal írnak fel orvosok a betegeiknek egy heti szteroidkezelést, többnyire hátfájás enyhítésére vagy egy makacs köhögés, esetleg allergiás tünetek mérséklésére. Egy új kutatás eredményei viszont azt igazolják, hogy nagyobb körültekintéssel kellene eljárniuk, mivel még a rövid távú kezelés is potenciálisan súlyos mellékhatásokkal járhat.
A michigani egyetem kutatói azt találták, hogy a rövid távú szteroidkezelést kapó betegeknél a terápiát követő néhány hónapban nagyobb a csonttörés, a veszélyes vérrög képződés és az életveszélyes szepszis kockázata azokkal összehasonlítva, akik nem szedtek kortikoszteroidokat.
A kutatás eredményei a British Medical Journal folyóiratban jelentek meg.
Bár mindkét csoportban csak a betegek kis százaléka került kórházba ezekkel a súlyos panaszokkal, a kutatók szerint valós aggályra ad okot a mellékhatások magasabb száma azok között, akik akár csak pár napig szteroidot szedtek.
A kutatás során 1,5 millió nem időskorú amerikai beteg adatait elemezték. 20 százalékuk a 3 éves vizsgálati időtartam alatt valamikor kiváltott rövid időtartamú, orális kortikoszteroid kezelésre szolgáló gyógyszereket. Bár a súlyos mellékhatások gyakorisága a szteroidkezelés utáni 30 nap során volt a legmagasabb, de még 3 hónap múlva is észlelhető volt az emelkedett gyakoriság.
A kutatók szerint a gyógyszert felíró orvosoknak és a betegeknek is jobb tájékoztatásra van szükségük a rövid távú szteroidkezelés potenciális kockázataival, a megfelelő alkalmazással és helyes adaggal kapcsolatban. Az FDA megköveteli a gyógyszergyártóktól, hogy a kortikoszteroidok csomagolásán feltüntessék a lehetséges mellékhatásokat, de ezeknek a gyakorisága a rövid távú alkalmazásra vonatkozóan nincs megfelelően alátámasztva.
„Bár a kezelőorvosok a szteroidterápia hosszú távú következményeivel számolnak, nem igazán veszik figyelembe a rövid távú alkalmazás potenciális kockázatait” – mondta a kutatás vezetője. „A kutatásunk világosan alátámasztja a gyógyszerszedés utáni 30 nap alatt a súlyos mellékhatások nagyobb gyakoriságát. Meg kell értenünk, hogy a szteroidok alkalmazása valós kockázatokkal jár, és hogy talán többet alkalmazzuk ezeket a szereket, mint ténylegesen szükséges lenne.”
A társadalombiztosítási rendszerből gyűjtött adatok alapján a kutatók megállapították, hogy a betegek felénél az orális szteroidkezelést hatféle diagnózis egyikére írták fel, többek között hátfájásra, allergiára vagy légúti fertőzésre és bronchitiszre.
A betegek közel fele egy előrecsomagolt metilprednizolon készítményt kapott, amely a szteroid adagját fokozatosan csökkenti a kezelés során. A kutatás vezetője szerint ez a forma jóval drágább, mint az egyszeri csomagolás, és a betegnek nincs is mindig szüksége a csomagban található magas kezdő adagra.
A szteroidok rövid távú alkalmazása gyakoribb volt az idősebb korcsoportban, a nőbetegek között, és azoknál, akik többféle betegségben szenvedtek.
A kutatók a rövid távú szteroidkezelést alkalmazó betegek között a szepszis, vénás tromboembólia és csonttörés magasabb arányát tapasztalták. Az elemzés első lépéseként a szteroidot szedőket hasonlították össze a szteroidok nem szedőkkel a fenti három állapot tekintetében a gyógyszer kiváltását követő 5-90 nap között. Azt találták, hogy a szteroidot szedő betegek 0,05 százaléka került kórházba szepszis elsődleges diagnózisa miatt, összehasonlítva a szteroidot nem szedőknél észlelt 0,02 százalékkal. A vérrögképződés esetében 0,14 százalék volt az arány 0,09 százalékkal szemben, a csonttörések vonatkozásában pedig 0,52 százalék 0,39 százalékkal szemben.
A szteroidot szedők és nem szedők közötti egyéni különbségek feltárásának érdekében a kutatók megvizsgálták a fenti három szövődmény gyakoriságát a rövid távú szteroidkezelés előtt és után. A szepszis gyakorisága ötször magasabb volt a szteroidterápia utáni 30 nap során, a VTE gyakorisága több mint háromszorosára nőtt, a csonttöréseké pedig csaknem a duplájára.
Az elemzés utolsó lépéseként a kutatók a szteroidok szedő betegeket olyan, szteroidot nem szedő betegekkel hasonlították össze, akik ugyanabban a légzőszervi betegségben szenvedtek. A gyakoriság mértéke mindhárom szövődmény esetében így is magasabb volt, a szteroidot szedő betegeknél a szepszis aránya több mint ötszörösére, a VTE közel háromszorosára és a csonttörés a kétszeresére emelkedett.
Az új eredmények ismeretében a kutatás vezetője azt javasolja a betegeknek és orvosoknak egyaránt, hogy a kortikoszteroidokból csak a legkisebb szükséges adagot alkalmazzák a kezelendő állapottól függően, és ha van alternatív gyógyszeres terápia, célszerű inkább azt választani, még akkor is, ha lassabban enyhítik a panaszokat.
Medical Xpress
