Nagy mértékben alulbecsült lehet a diabétesz globális előfordulása

A Nature Reviews folyóiratban megjelent elemzés szerint a diabétesz globális prevalenciája nagymértékben alulbecsült: akár 25 százalékkal több beteg élhet világszerte, mint ahogyan azt eddig a szakértők gondolták.

2000-ben a diabétesz még csupán 151 millió embert (4,6 százalék) érintett, napjainkra számuk azonban több mint megkétszereződött, és 2030-ig várhatóan 552 millió cukorbeteggel lehet számolni, ami a világ népességének 9,9 százalékát teszi ki. Világviszonylatban az incidenciát szem előtt tartva ez éves szinten 10 millió új esetnek felel meg.

A magas jövedelmű országokban körülbelül az összes diabétesz eset 85-95 százaléka 2-es típusú cukorbetegség, az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban ez az arány még kedvezőtlenebb. Az IDF becslése szerint világszerte mintegy 183 millió ember nem is sejti, hogy cukorbetegségben szenved. Az 1-es típusú DM esetek száma folyamatosan növekszik a gazdag és a szegény országokban egyaránt. Különösen a gyermekek körében figyelhető meg az incidencia arányának gyors növekedése. Az IDF adatai szerint éves szinten 78 ezer ilyen új esetről lehet tudni, ami 3 százalékos növekedést jelent. A 2011-es adatok szerint az 1-es típusú cukorbetegségben megbetegedett 15 évesnél fiatalabb személyek száma világszerte 490 ezerre tehető.

2011-ben a világ felnőtt lakosságának 6,4 százaléka (körülbelül 280 millió ember) szenvedett csökkent glükózintoleranciában, ami a cukorbetegség előfutárának tekinthető. 2030-ig ez az arány 7 százalékra növekedhet, azaz mintegy 398 millió személyt érinthet. A legtöbb cukorbeteg - csaknem 132 millió személy - a nyugat-csendes-óceáni térségben (Kína, Mongólia, Thaiföld, Kambodzsa, Indonézia, Ausztrália, Új-Zéland) található. A legmagasabb prevalancia a közel-keleti, észak-afrikai és észak-amerikai régiókban mutatkozik. A trend azt mutatja, hogy az emberek a városi területeken gyakrabban élnek cukorbetegséggel együtt, mint a vidéki területeken. Míg 2011-ben 172 millió ember élt cukorbetegséggel városokban, a vidéken élő cukorbetegek száma csupán 119 millió körül alakult. Feltételezhető, hogy ez a tendencia a következő években felgyorsul, és 2030-ra mintegy 314 millióra emelkedik a városi, 143 millióra a vidéki területeken élő cukorbetegek száma.

Európában jelenleg mintegy 53 millió cukorbetegségben szenvedő 20 és 79 év közötti személy él, ami 8 százalékos prevalenciának felel meg. Az IDF számításai szerint 2030-ig számuk 64 millióra emelkedhet. Európán belül az Orosz Föderációban a legmagasabb (10 százalék) a cukorbetegség prevalenciája, mely betegség 12,6 millió főt érint. Az Orosz Föderációt a prevalencia tekintetében Portugália, Ciprus, Örményország, Lengyelország, Fehéroroszország, Törökország, Lettország és Litvánia követi. Az európai rangsor másik végén Moldova áll, ahol a prevalancia becsült aránya csupán 2,8 százalék.

Az IDF becslése szerint Európában 19 millióra (36 százalék) tehető azoknak a száma, akik nem diagnosztizált cukorbetegséggel élnek együtt.

2015-ben a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) a cukorbetegek számát 415 millióra becsülte, de a valós érték 520 millió fő is lehet a Monash University által közzétett elemzés szerint. A kutatócsoport vitatják, hogy azok a szervezetek - mint a WHO, az IDF, stb. -, amelyekre a döntéshozók támaszkodnak, nem megfelelő és egymástól eltérő módszereket használnak a diabétesz mortalitásának és prevalenciájának meghatározására.

A kutatást vezető Zimmet professzor szerint "a diabétesszel kapcsolatos globális adatok gyűjtésére használt módszerek inkonzisztensek, nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket az egyik legnagyobb krónikus betegség közegészségügyi ellátása felállít. A globális egészségügyi kiadásoknak több mint 12 százalékát emészti fel a diabétesz kezelése. Különösen a fejlődő országokban vannak rendkívül mély és komoly hézagok a diabétesszel kapcsolatos betegségteher ismeretére vonatkozóan."

Zimmet professzor szerint a diabétesz súlyos alulbecslésének oka számos tényezőben keresendő, többek között az országos adatok hiányában, illetve a diabétesz diagnosztizálásának módszereiben. Az új elemzés pontosabb vércukormérés bevezetését javasolja: éhomi és 2 órával glükóz fogyasztása után mért érték segítségével.

"Bár a WHO ajánlásában szerepel az éhomi a 2 órás glükózteszt, de legtöbbször csak az éhomi értéket határozzák meg, ami az esetek legalább 25 százalékkal való alulbecsléséhez vezet."

A WHO és az Amerikai Diabétesz Szövetség jelenleg dolgozik a HbA1c meghatározás bevezetésén, folyamatban vannak a kutatások azzal kapcsolatban, hogy a HbA1c mérés hogyan válthatja ki a 2 órás glükóztesztet.

Az IDF korábbi elnöke, Sir George Alberti professzor szerint a pontos adatok létfontosságúak, mert az egyes országok egészségügyi hatóságai csak ezek birtokában tudják a prioritásokat meghatározni, illetve ezek alapján felbecsülni a betegség direkt és indirekt gazdasági és társadalmi költségeit, valamint kijelölni a szükséges forrásokat.