Már két évtizedre előre megjósolható a diabétesz

A fenyegető diabétesz megbetegedés első jelei még sokkal korábban láthatók, mint eddig sejteni lehetett. Egy svéd munkacsoport akár több mint 20 évvel a 2-es típusú diabétesz megállapítása előtt talált kismértékű változást az anyagcsere-markerek működésében. A mért értékek alig különböztek, a határértékeken belül mozogtak, de szignifikáns eltérést mutattak azon kontrollcsoport értékeivel szemben, akiknél később nem alakult ki diabétesz. Nem újdonság, hogy a 2-es típusú cukorbetegség több éven keresztül alakul ki. A legismertebb tanulmány az ún. Whitehall Study, ami kimutatta, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél akár 13 évvel a diagnózis előtt magasabb lehet az éhezés során mért vércukorszint. A stockholmi Karolinska Intézet kutatói azonban jelentősen kibővítették a prediabetikus megfigyelés időszakát.

1985 és 1996 között egy stockholmi központi laboratóriumban az összes orvostudományi területről származó beteg vér- és vizeletmintáját elemezték. Az analízisek eredményeit eltárolták, hogy rendelkezésre álljanak a későbbi kutatásokhoz. Ebből az adatbankból származik az ún. AMORIS- (Apolipoprotein-related-MOrtality-RISk-)csoport, melyet a kutatók vizsgáltak. A tanulmány 296 428 ember adatait foglalja magába, akiket 2012 végéig 2-es típusú cukorbetegség kialakulásával követtek nyomon. Ebben az időszakban 28 244 résztvevőt diagnosztizáltak 2-es típusú cukorbetegséggel. Összességében a 20 éves diabéteszkockázat 8,1% volt.

Már a korábbi laboreredmények eltértek azoknál a résztvevőknél, akiknél a betegség később kialakult: az éhezési vércukor- és trigliceridszint, illetve a gyulladási markerek jelenléte alig feltűnően megnőtt. Az apoprotein A1 (ApoA1)-szint alig mérhetően alacsonyabb volt, mint azoknál, akiknél a diabétesz ezen formája nem alakult ki.

Már korán szembetűnő lehet az éhezési vércukor

A későbbi diabétesz-diagnosztizáltak éhomi vércukorszintje már 25 évvel a felismerés előtt magasabb volt a kontrollnál. Az ezt követő években a szint egyre emelkedett, a diagnózis előtti évben pedig a 106 mg/dl értéket is elérhette. A kontrollcsoport értékei 90 mg/dl körüliek voltak, és az emelkedési görbe sem volt magas. A prediabetikus érték (100 mg/dl) átlagosan 7 évvel a diagnózis előtt már megfigyelhető volt. A fruktózamin-értékek is, jóval (már akár 15 évvel) a diagnózis előtt, eltérést mutattak a kontrollcsoport értékeihez képest. Minél inkább közeledett a diagnózis, annál nagyobb volt az eltérés. A későbbi betegekhez képest a kontrollcsoport tagjainál nem volt mérhető fruktózaminszint-növekedés.

A haptoglobin gyulladásos marker és a húgysav is magasabb volt azoknál, akiknél 25 évvel később cukorbetegséget állapítottak meg – és ez az eltérés konstans maradt a vizsgált időszakban. Ezen felül a későbbi betegeknél 25 évvel a diagnózis előtt magasabb BMI-, triglicerid- és ApoB/A1-értékeket figyeltek meg. A különbség idővel csak enyhén növekedett, és később egy érték körül mozgott. A későbbi páciensek koleszterinszintje is magasabb volt, és ez a különbség a diagnózis közeledtével egyre inkább fokozódott.

A fenti eltéréseken felül több mint 20 évvel a 2-es típusú diabétesz-diagnózis előtt a betegeknél alacsonyabb ApoA1- és triglicerid/ApoA1-értékek voltak megfigyelhetők, és ez a kontrollcsoporthoz képesti eltérés fenn is maradt a felismerés közeledtével.

Rizikóbecslés az elkövetkező 20 évre

A hosszú utánkövetés lehetővé tette, hogy a kutatók akár 20 évre előre megbecsüljék a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát – a nemtől, kortól, BMI-től, éhezési vércukor- és trigliceridszinttől függően is.

Férfiaknál és nőknél egyaránt a magasabb BMI-érték magasabb kockázatot jelent. A triglicerid ≥124 mg/ml értékben megkétszerezi a rizikót, függetlenül a BMI-től vagy az éhomi vércukortól. BMI <25 kg/m², éhezési triglicerid <124 mg/dl és éhezési vércukor <81 mg/dl értékek esetén a 20 éves kockázat 2,2% férfiak és 1,3% nők esetében a 40-49 éves korosztályon belül. A megfelelő rizikó BMI ≥30 kg/m², éhezési triglicerid ≥124 mg/ml és éhezési vércukor 100-125 mg/ml értékek esetén férfiaknál 63,5%, nőknél 69,6%.

Ezekre a becslésekre alapozva a férfiak 15,8%-ánál és a nők 5,8%-ánál a 20 éves kockázatelemzés 20%-nál nagyobb rizikót jósol.

A becslések azt mutatják, hogy a vizsgált tényezők fokozódása hasonló hatást gyakorol a cukorbetegség kialakulásának kockázatára mind a férfiak, mind a nők körében. A kutatók nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a megbetegedés kockázata már évtizedekkel a 2-es típusú cukorbetegség diagnosztizálása előtt megbecsülhető legyen.