Küszöbön áll az orálisan alkalmazható inzulinkészítmény kifejlesztése

Az inzulin orális alkalmazása nem csak a közel 40 millió cukorbeteg életminőségét javíthatja jelentős mértékben, de csökkentheti azoknak az életveszélyes szövődményeknek a gyakoriságát is, amit az inzulin beadásának elmulasztása okoz.

A kutatás összefoglalója a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg.

A subcutan vagy inzulinpumpa segítségével alkalmazott inzulinterápia a legtöbb betegnél általában megoldja a glükózszintek normalizálását, de sok olyan beteg van, aki például tűfóbia, fájdalomérzet vagy egyéb okok miatt nem tudja rendszeresen beadni magának az inzulint, és a rossz glikémiás kontroll súlyos következményekkel járhat.

Az orálisan alkalmazható inzulinterápia kifejlesztése nem egyszerű feladat: a fehérjemolekula a gyomor savas közegében lebomlik, a bélből pedig rosszul szívódik fel. Az új megközelítés kulcsa egy olyan ionos hordozó folyadék, amelyet kolin és gerániumsav alkot. Ez az elegyet kapszulába töltve gyomorsavnak ellenálló bevonattal látják el. A formuláció könnyen előállítható, és akár két hónapig is tárolható szobahőmérsékleten a nélkül, hogy az inzulin lebomlana – ami hosszabb idő, mint egyes injekciós inzulinkészítmények eltarthatósága.

A gyomorsav-rezisztens bevonat segítségével a kutatócsoport elérte, hogy az inzulintartalmú készítmény átjusson a gyomorsav jelentette akadályon. A polimer bevonat a vékonybélbe jutva feloldódik, és felszabadul az inzulint tartalmazó ionos folyadék. A vékonybélben számos olyan enzim található, amelyek feladata a proteinek lebontása, de az ionos folyadék alapú inzulin stabil marad. A kolin-gerániumsav formuláció hatékonynak bizonyult az utolsó két akadály leküzdésében is: a bél nyálkahártáyáján és a bélfal sejtjei között való átjutásban, ami az inzulinhoz hasonló, nagy molekulák számára általában nehézséget okoz. Korábbi kutatások is próbálkoztak már ezeknek az akadályoknak az áthidalásával, például az inzulinmolekula átalakításával, védő polimer bevonattal vagy az enzimatikus bontást gátló vagy a felszívódást fokozó adalékokkal, de ezidáig minden próbálkozás sikertelen maradt.

A kutatás eredményei szerint az új formuláció ugyanolyan hatásos, mint az injekciós inzulinkészítmények. A szájon keresztül bevitt inzulin viszont jobban utánozza az egészséges hasnyálmirigy által termelt inzulin hatását, és az orális gyógyszerforma segítségével a hosszú távú injekciós kezelés mellékhatásai is elkerülhetőek lennének.

A kutatók további formulációs és toxikológiai vizsgálatokat fognak végezni, és kedvező eredmények esetén megkezdik a klinikai vizsgálatok tervezését, amit megkönnyít, hogy a formuláció fő összetevői – a kolin és a gerániumsav – biztonságosnak tekinthetőek.

Amrita Banerjee el al., "Ionic liquids for oral insulin delivery," PNAS (2018). www.pnas.org/cgi/doi/10.1073/pnas.1722338115