Összehasonlító kutatás a különböző inzulinfajtáknak a hypoglycaemiás epizódok számára gyakorolt hatásáról

Az egyik kutatásban 501 olyan felnőtt beteget soroltak be random módon napi egyszeri degludec inzulin, majd azt követően adott glargin inzulin kezelésre (n=248) vagy glargin inzulin és azt követő degludec inzulin kezelésre (n=252), akik 1-es típusú diabéteszben szenvedtek és legalább egy hypoglycaemiás kockázati tényező fennállt. A kezelési szakaszok 32 hetesek voltak.

1-es típusú diabéteszben a hypoglycaemia a fő akadálya a megfelelő glikémiás kontroll elérésének és fenntartásának, és súlyos esetben kómához vagy halálhoz is vezethet.

A randomizált betegek közül 379 (79%) fejezte be a vizsgálatot. A kutatók azt találták, hogy a degludec inzulin a glargin inzulinnal összehasonlítva a hypoglycaemiás epizódok alacsonyabb számát eredményezte a 16 hetes fenntartó szakaszban, és kevesebb betegnél fordult elő súlyos hypoglycaemia (10% vs 17%).

A vizsgálat fő korlátja a vártnál magasabb kilépési arány volt, ami valószínűleg a vizsgálattal járó nagy igénybevétel eredménye volt, beleértve a 64 hetes időtartamot, a két különböző kezelést és a fecskendő alkalmazását.

Egy másik vizsgálatban a University of Washington School of Medicine 721 olyan beteget randomizáltak napi egyszeri degludec inzulin majd azt követően adott glargin inzulin kezelésre, akik 2-es típusú diabéteszben szenvedtek és legalább egy hypoglycaemiás kockázati tényező fennállt és korábban inzulint kaptak orális antidiabetikummal vagy anélkül.

A randomizált betegek közül 580 (80%) fejezte be a vizsgálatot. Az adatok alátámasztják, hogy a degludec inzulin statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős mértékben csökkentette a hypoglycaemiás epizódok számát és a súlyos hypoglycaemiás esetek száma is szignifikánsan alacsonyabb volt (1,6% vs 2,4%).