Fény derült az inzulinrezisztencia és a magasabb rákkockázat közötti összefüggésre

Már több évtizede ismert, hogy a magas inzulinszintű betegeknél nagyobb a daganatok kialakulásának kockázata. Most viszont a Joslin Diabetes Center kutatói azt fedezték fel, hogy az inzulin által kifejtett hatás csökkenése is hasonló következménnyel járhat.

A kutatócsoport állatkísérletekben azt találta, hogy az intesztinális tumorok növekedése gyorsabb azokban az egerekben, amelyek génmódosítás eredményeként az inzulin nem képes aktiválni a bél epithelsejteket. A következő meglepetés akkor érte a kutatókat, amikor azt látták, hogy a daganat azokban az állatokban is gyorsabban növekszik, amelyekben a beleket behálózó erek sejtjeit módosították hasonló módon.

„A kutatás kihangsúlyozza az inzulinrezisztencia által kiváltott biológiai mechanizmusokat, amelyek károsítják az ereket, és egyaránt jellemző a kardiovaszkuláris és a daganatos betegségekre” – mondta a kutatás munkatársa, Dr. Christian Rask-Madsen, aki a Harvard Medical School professzora és az Oncogene folyóiratban megjelent cikk társszerzője.

A kutatás előzményei több évre nyúlnak vissza, amikor a JDC genetikailag módosított bizonyos sejttípusokat oly módon, hogy a sejtfelszínen található inzulinreceptort kiütötték, és ez által ezekben a sejtekben inzulinrezisztenciát hoztak létre.

A kutatások első szakaszában azt találták, hogy az inzulin a várakozásoknak megfelelően fokozta az epitheliális tumorsejtek proliferációját. De amikor a kutatók inzulinreceptor nélküli egereken folytatták a vizsgálatot, a daganatok ugyanolyan sebességgel növekedtek, mint a normál epitheliális tumorsejtekkel rendelkező egerekben.

Ez az ellentmondás kérdéseket vetett fel az inzulin jelátvivő szerepével kapcsolatban a tumorsejtek mikrokörnyezetében, és kutatók olyan egereket tenyésztettek ki, amelyekben hiányzott az inzulinreceptor a vaszkuláris endothelsejtekben. Abból kiindulva, hogy az inzulin fokozza az érképződést, a kutatók arra számítottak, hogy az inzulin jelátvitel kiütése ezekben a sejtekben le fogja lassítani az erek növekedését és ez által a tumorképződést. Ennek épp az ellenkezőjét tapasztalták, a daganat növekedése fokozódott.

A kutatás vezetője egy korábbi vizsgálat során az inzulinrezisztencia és az artériás betegségek közötti kapcsolatot tanulmányozta, ez a kutatás segített annak feltárásában, hogy az inzulinrezisztencia olyan proinflammatórikus állapotot idéz elő, amelyre jellemző olyan adhéziós proteinek emelkedett szintje, amik hatására az immunsejtek az endothel sejtekhez kapcsolódnak, és ez által képesek lesznek bejutni a véráramból a szövetekbe.

A tumorképződés alapelveit alkalmazva a kutatók a proinflammatórikus állapot hasonló jeleit fedezték fel a kiütött inzulinreceptorú egerekben. Ezekben az állatokban magasabb volt az adhéziós proteinek és a neutrofilek száma, ami fokozza a tumorprogressziót és ez által megmagyarázza a daganatok számának növekedését.

Bár a kutatók már évek óta tanulmányozták az inzulin működését daganatos sejtekben, de az inzulinreceptor kiütése ezekben a típusú tumorokban jelentősen előmozdítja a kutatásokat, és új lehetőséget teremt a kardiovaszkuláris betegségek és a daganatképződés közötti közös kockázati tényezők feltárására, majd ezek gátlásán keresztül a betegségek kockázatának csökkentésére.