A sztatinok hosszú távú szedése fokozhatja a cukorbetegség kockázatát

A kutatás alapja az amerikai diabétesz prevenciós program (DPPOS) volt, amelyben 3234 beteg vett részt. Ez a kutatás egy randomizált klinikai vizsgálat hosszú távú utánkövetése volt, amely során azt értékelték, hogy az életmódváltással elért közepes mértékű testsúlycsökkenéssel vagy metformin-kezeléssel csökkenthető-e a 2-es típusú diabétesz gyakorisága a magas kockázatú betegcsoportban.

A vizsgálati alanyokat vagy egy intenzív életmódváltó programra, vagy metformin-terápiára vagy placebo-kezelésre randomizálták. A vizsgálat befejezése után az alanyok részt vehettek az után követési programban, amely során évente megmérték a vérzsír szintet és a vérnyomást, a vércukorszintet pedig évente kétszer, illetve feljegyezték a sztatinterápia kezdetét.

A program indulásakor a résztvevők kevesebb, mint 4 százaléka szedett sztatinokat, de ez az arány 10 évvel később körülbelül 30 százalékra emelkedett. A leggyakrabban felírt sztatinok a szimvasztatin (40%) és az atorvasztatin (37%) voltak, és a gyógyszer felírásának valószínűsége szignifikánsan megnőtt a DM diagnosztizálása után. Ugyanakkor viszont a sztatinkezelés maga is összefüggésben volt a diabétesz fokozott kockázatával, függetlenül attól, hogy a vizsgálati alany melyik kezelési csoportba tartozott.

Az összes kezelési csoport összehasonlításakor a sztatinok alkalmazása 36 százalékkal növelte a cukorbetegség kockázatát, összehasonlítva azokkal az alanyokkal, akik nem szedtek sztatinokat. Bár a sztatinokat szedő betegeknél kis mértékben magasabb vércukorszintet mértek, ez nem magyarázza a diabétesz gyakoribb előfordulását.

Annak feltárására, hogy a sztatin erőssége befolyásolja-e a diabétesz kialakulásának kockázatát, a kutatók alacsony (pravasztatin, lovasztatin, fluvasztatin) és magas hatékonyságú (atorvasztatin, szimvasztatin, rozuvasztatin, cerivasztatin) csoportokba sorolták a hatóanyagokat. Az elemzés során nem találtak összefüggést a sztatin hatékonysága és a diabétesz kockázata között, illetve az LDL-szint csökkenésével kapcsolatban sem találtak a DM kialakulására való hatást.

Mivel ez egy megfigyeléses vizsgálat volt, amelyben a betegek nem random módon kerültek az egyes kezelési csoportokba, ezért az eredményekből nem lehet egyértelmű következtetést levonni, de a kutatók felhívják a figyelmet más kísérleti adatokra, amelyek szerint a sztatinok károsan befolyásolhatják az inzulintermelést. Arra is rámutattak, hogy a diabétesz kockázatának esetleges enyhe emelkedésével szemben gondosan mérlegelni kell a sztatinkezelés által elérhető jelentős csökkenést a szívinfarktus és a stroke gyakoriságában.