Ezen az oldalon az orvosi gyakorlatban gyakran használt latin-görög (kisebb részben angol, esetenként német) orvosi kifejezések és magyarázataik szerepelnek a humán anatómiai nevektől a tünetek, a betegségek és az állapotok megnevezésén át egyes vegyületek (enzimek, hormonok, gyógyszer-molekulák) nevéig.
Syn thrombocyta aggregáló ~.
Syn thromboplasztin.
Foszfolipid mediátor, amely elősegíti a thrombocyta aggregációt, de mediátora a gyulladásnak és az anaphylaxiának is. Különféle sejttípusok stimulására képződik. E sejtek között van a neutrophil- és a basophil leukocyta a thrombocyta, valamint az endothel sejt. A vérlemezke aggregáló ~ néhány molekula félesége azonosításra került, ezek az alkil csoportjuk hosszát illetően különböznek. Fontos bronchoconstrictor hatása is van. Syn PAF (platelet activating factor) = vérlemezke aktiváló ~.
a plexus choroideus nevű anatómiai képlet körüli epithel tight junction-jein keresztül működő szűrőrendszer.
Féreg-; féregszerű. (L. vermis)
Féregölő. A férgeket elpusztító; specifikusan, a bélparazita férgeket elpusztító. (vermi- + L. caedo, megölni)
Féregölő szer. A bélparazita férgeket elpusztító anyag. (vermi- + L. caedo, megölni)
Féregszerű. Féregre vonatkozó, féreghez hasonló vagy ahhoz hasonlóan mozgó. (L. vermiculus, a vermis, féreg kicsinyítőképzős alakja)
Kis gyors pulzus, amely féregszerű érzést kelt a tapintás során.
Féregszerű mozgás. Féregszerű mozgás, mint például a perisztaltika.
Féregszerű, férges. 1. Férges; férgekkel vagy lárvákkal fertőzött. 2. Féregszerű. Ld vermiform.
Féregszerű. Féreg alakú; alakjában féreghez hasonló, különösen a cecum appendixére utal. Ld lumbricoid. (vermi- + L. forma, forma)
Az élénkvörös szél kimetszése. (vermilion határ + G. ektom(, kimetszés)
Élősdi. Parazita rovarok úgy, mint a tetű és a poloska. (L. vermis, féreg)
Elférgesedés. 1. Férgek vagy lárvák kialakulás vagy szaporodása. 2. Parazitafertőzés.
Férges. Férgekre, lárvákra vagy élősdiekre vonatkozó, azok által okozott, illetve azok által fertőzött. (L. verminosus, férges)
pl. vermes 1. Féreg; bármilyen, alakjában féreghez hasonlatos struktúra vagy testrész. 2. (É-Am.) A kisagy két féltekéje közötti keskeny középső sáv; a felső felszínen a hemispheriumok szintje fölé benyúló részt vermis superiornak nevezik; az alsó részt pedig, amely a két félteke közé süllyedt és a vallecula alját képezi, vermis inferiornak. (L. féreg)
Máz. Syn varnish (dentalis). (modern L.)
A vérplazmából elkülönített frakciók, melyek szeparálása elektroforézissel vagy más technikával történt.
Bőrszínű kinövés, melyre a corium papilláinak körülírt hypertrophiája, és az epidermis Malpighi-féle, granulosus, valamint szarurétegének megvastagodása jellemző, okozója a humán papillomavírus; a nem vírusos etiológiájú epidermalis verrucosus tumorok leírására szintén használják. Syn verruga. (L.)
Szemölcs alakú. (L. verruca, szemölcs, + forma, alak)
Szemölcshöz hasonló; szemölcsszerű kiemelkedéseket jelent. (L. verrucosus)
Fibrinosus rögök (vegetatiok) jelenlétével társuló endocarditis, mely a billentyűk kifekélyesedett felszínén jön létre.
Bőrszínű vagy sötétebb szemölcsszerű, gyakran vonalas elrendeződésű elváltozások, melyek a születéskor vagy a korai gyermekkorban jelennek meg és különböző méretben, elhelyezkedésben, egyedül vagy többszörösen fordulnak elő.
A naevus angiomatosus egy változata, amely a születéskor vagy kisgyerekkorban tűnik elő az alsó végtagokon, szemölcsös felszínű, kékesvörös csomócskák formájában; a későbbiekben mérete nő, és néha szatellita laesiok kísérik.
Syn verruca.
Fordítás, fordulat. 1. Az uterus elmozdítása, az egész szerv megbillentésével; az ilyen elmozdítás lehet anteversio, retroversio vagy lateroversio. 2. Az uterusban lévő magzat helyzetének megváltozása, mely lehet spontán bekövezkező vagy valamilyen manipuláció következménye. 3. Syn inclinatio. 4. A szemek ugyanabba az irányba való konjugált rotációja; az ilyen rotáció lehet dextroversio, levoversio, supraversio vagy infraversio. (L. verto, múlt idejű melléknévi igenév versus, fordulni)
Csigolya. A gerincoszlop szegmentumainak egyike; emberben általában 33 csigolya található, 7 cervicalis, 12 thoracalis, 5 lumbalis, 5 sacralis (mely egyetlen csonttá olvadt össze, ez a sacrum vagy keresztcsont), és 4 coccygealis (mely szintén egyetlen csontot, a farokcsontot alkotja). (L. csatlakozás, kapcsolódás, a verto, fordulni szóból)
Csigolya-. Az egyik csigolyára vagy a csigolyákra vontakozó.
Csigolyaképlet. A gerincoszlop minden szegmentumában megadja a csigolyák számát pl. emberben: C 7, T 12, L 5, S 5, Co 4 = 33. A betük jelentése cervicalis, thoracalis, lumbalis, sacralis és coccygealis.
Gerinces. 1. Gerincoszloppal rendelkező. 2. Bármilyen, csigolyákkal rendelkező állat.
Gerincesek, a Chordatae, gerinchúrosok egyik fő osztálya, melynek tagjai olyan állatok, amik porcos vagy csontos gerincoszlopba zárt háti, üreges ideghúrral rendelkeznek; ide tartozik a halak számos osztálya, valamint a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök. (L. vertebratus, ízületes)
Csigolyatest resectioja. (vertebra + G. ektom(, kimetszés)
Vertebra, vertebralis. (L. vertebra)
Átmeneti agyi keringési zavar, amely főleg az agy hátsó régióját érinti. Ez a keringési "kör" látja el pl. a híd, kisagy, középagy, thalamus stb. területét. Jellemző tünete a forgó jellegű szédülés, látászavar.
Arra a három álbordára (nyolcadik, kilencedik és tizedik) vonatkozik, melyeknek egyik vége a csigolyákhoz kapcsolódik, a másik vége a bordaporcokhoz, ezek a porcok pedig nem képeznek közvetlenül ízületet a sternummal. Syn vertebrocostalis (2). (vertebro- + G. chondros, porc)
1. Syn costovertebralis. 2. Syn vertebrochondralis. (vertebro- + L. costa, borda)
Syn sternovertebralis.
1. (É-Am.) A koponyatető legmagasabb pontja, a craniometria jellegzetes pontja. 2. SZÜLÉSZET A magzati koponya biparietalis és trachelobregmaticus átmérők síkjai által határolt része, csúcsában a kiskutaccsal. (L. örvény, forgó, spirális)
vertex fekvés LÁSD cephalic ~
vertikális növekedési fázis A melanomasejtek továbbterjedése az epidermisből a dermisbe, majd a későbbiekben a subcutisba, amelyből a lokális metastasis kialakul.
Vertikális. 1. A vertexre, avagy a koponyatetőre vonatkozó. 2. Függőleges. 3. Bármely sík vagy vonal, mely anatómiai pozícióban lévő testen hosszirányban halad át.
A szemek le- és felfelé irányuló rezgése.
Vortex. Közös tengelytől sugár alakban szétágazó hasonló részek együttese. SZINONÍMA vortex (1). (L. verticillus, az orsó hegye, a vertex, örvény kicsinyítőképzős alakja)
Forgó formájában elhelyezkedő.
Szédüléses. Vertigóra vonatkozó vagy attól szenvedő.
1. Forgó, pörgő mozgás érzése. A vertigo az alany forgásának határozott érzését, vagy az alany körül bármilyen síkban forgó tárgyak érzését jelenti. 2. Pontatlanul általában a szédülés leírására használt kifejezés. (L. vertigo (vertigin-), szédülés, a verto, fordulni szóból)
1. Vírus átvitele (pl. RNS tumor vírus) olyan sejt genetikai apparátusának igénybevételével, melyben a virális genom integrálódott. 2. Fertőző anyagok, általában valamely ágens átvitele egy személyről a leszármazottaira, azaz egyik generációról a következőre. Vö. horizontális ~.
Fogó részével a vérző érvéget megragadva és zárva, megszűnik a vérzés.
ventricularis extrasystole
