Az éghajlatváltozás tüdőbetegségekre gyakorolt hatásai

Az emelkedő légszennyezettség növeli az obstruktív légúti megbetegedések, a kardiopulmonális szövődmények és a nem-kissejtes tüdőrák kockázatát. Az olvadó hótakarók és az özönvízszerű esőzések városrészeket árasztanak el, penészes törmeléket és kezdődő gombás fertőzéseket hagyva maguk után.

A globális felmelegedés miatt a tavaszi allergiaszezon korábban kezdődik és tovább tart. Az új felnőtt betegek aránya meredeken növekszik, a korábban enyhe tüneteket mutató betegeknél pedig a betegség súlyosbodását tapasztalták. A levegő sok helyen egyre inkább telítődik bioallergén fehérjékkel, például baktériumokkal, vírusokkal, állati szőrrel, rovarokkal, penészgombákkal és növényfajokkal, és azt találták, hogy a légkör szén-dioxid szintje is elősegíti a pollenszint növekedését. Ezek a változások növelik légúti megbetegedésekre javallt vény nélkül kapható gyógyszerek használatát, a járóbeteg- és sürgősségi osztályokon megjelenő betegek számát. Az elsöprő heves viharok előtt vagy alatt felszabaduló nagy mennyiségű belélegezhető részecskék növelik az úgynevezett "zivatar-asztma" gyakoriságát is.

A szénalapú tüzelőanyagok égetése, valamint a melegebb és szárazabb időjárás miatt keletkező hatalmas erdőtüzek növelik a levegőben lebegő részecskék mennyiségét, súlyosbítva ezzel az asztmát, a COPD-t és más légúti obstruktív állapotokat. Egyre inkább valószínűnek látszik, hogy ezen szennyező részecskéknek való kitettség a nem-kissejtes tüdőrák egyik lehetséges oka olyan személyeknél, akik soha nem dohányoztak.

Az éghajlatváltozás számtalan egyéb hatása között a leggyakoribbak a mellkasi fertőzések és a mellhártyabetegségek, mint például amelyek katasztrofális áradások után jelentkező aspergillosis fertőzések; a Mycobacterium avium komplex fertőzések és a túlérzékenységi tüdőgyulladás fokozott előfordulása; a környezetszennyezés okozta szívmegállás, valamint az egyre gyakoribb hőhullámok miatti hőguta.