Anarchia az egészségügyi intézmények gazdálkodásában

2018. augusztus 6-án jelent meg az egészségügyi gazdálkodás témakörében kibontakozó vita szikrája a Magyar Időkben. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Domokos László hétfői interjújában azt mondta: „pénzügyi szempontból botrányos, anarchiára jellemző állapotok uralkodnak az egészségügy egyes területein”. A kórházak és szakrendelők ellenőrzése folyamán sorozatos pénzügyi, számviteli és közbeszerzési szabálytalanságokat találtak.

Az Állami Számvevőszéknek, mint a parlament pénzügyi ellenőrző szervezetének, feladata, hogy őrködjön a közpénzek szabályos felhasználása felett, és határozott jelzést adjon, ha problémás gyakorlatokat észlel. A kórházak ellenőrzése során egymás után fedeztek fel szabályellenes gyakorlatokat. Ilyenek voltak a közbeszerzések kiírásának hiánya, a pontatlan és hiteltelen leltárvezetés, az átláthatatlan elszámolások, illetve a korrupció elleni kontrollrendszer kialakításának hiánya. Ezzel azonban kockázatok keletkeznek a különböző pénzügyi folyamatokban, az adott intézmény fizetőképességében, illetve nő a korrupció kockázata is.

Domokos László kifejezte, hogy a probléma megoldásának érdekében gyökeres szemléletváltásra van szükség. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a megfelelő pénzügyi-gazdasági szaktudást, erre pedig szinte végtelen számú lehetőség van: az emberek leváltása, újak kinevezése, a kórházi gazdasági rendszerek összevonása és a külön pénzügyi csoport alkalmazása mellett sok más módszer is szóba jöhet. Fontos azonban, hogy az egészségügyi intézmények vezetői „megfelelően bánjanak az állami pénzzel, az adófizetők pénzével, s ezt a kormány szigorúan ellenőrizze”. Így tehát, az az intézményvezető, aki nem tud ennek elvárásnak megfelelni, a jövőben ne is hozzon gazdasági döntéseket. A szemléletváltás a vészhelyzeti betegellátásban is elengedhetetlen. Az ÁSZ elnöke szerint az a kritérium, miszerint a sürgősségi ellátás 12 órán belül lássa el a pácienst, meglehetősen sok. Olyan intézményrendszer felállítását tartaná megfelelőnek, mely a hét minden napján, akár ünnepnapokon is fogadná a sürgősségi ellátásra szorulókat, és ahol akár alig néhány órán belül megkezdenék az ellátást.

Az ÁSZ azonban nem a gyógyítás kérdésével foglalkozik, hanem arra ügyel, hogy a jogszabályokat pontosan és hatékonyan tartsák be – hiszen meghatározó, hogy mire fordítják az állam és az adófizetők pénzét, az egészségügy pedig évente százmilliárd forintos összegekből gazdálkodik. Ebben a tekintetben viszont „a törvényi előírásoknak való megfelelés a gazdálkodásban éppen olyan lényeges, mint az orvos-szakmai protokollok betartása a betegellátásban és a gyógyításban” – hangzik az ÁSZ álláspontja.

A Magyar Kórházszövetség (MKSz) és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete (EGVE) szerdai nyilatkozatában visszautasította a két nappal korábbi interjú kijelentéseit. A szervezetek hangsúlyozták, hogy a teljes egészségügyi ellátórendszer a beteg oldalán áll. A 12 órás kritériummal kapcsolatban elmondták, hogy a leírt adatokkal szemben a beteg állapotától függően pontos, meghatározott szakmai protokollok állnak rendelkezésre. Azzal azonban a két szakmai szervezet is egyetértett, és közös érdeknek tekinti, hogy az egészségügy hatékonyan működjön, illetve a betegek megkapják a lehetséges és szükséges ellátást. Kiemelték azonban, hogy az „élet törvénye” és „a beteg üdve a legfőbb törvény” elve nem csak az egészségügyi ellátórendszerben, hanem a jogalkotásban, valamint az irányító- és ellenőrző hatóságok működésében is kulcsszerepet kell, hogy betöltsön.

Hogy a “felesleges, sőt káros” sajtóüzengetéseket elkerüljék, és közös gondolkodással a valódi problémák feltárásán és azok megoldásán fáradozhassanak, a Magyar Kórházszövetség meghívta az ÁSZ elnökét következő elnökségi ülésére.

A még aznap megjelent válaszában az ÁSZ üdvözölte, hogy az MKSz és az EGVE eltökélt az állami egészségügyi intézmények törvényes gazdálkodása mellett. Úgy fogalmaztak: „közös érdek, hogy a magyar egészségügy hatékonyan működjön, és a betegek a lehető legmagasabb szintű ellátást kapják”. Felhívták a figyelmet arra, hogy ehhez elengedhetetlenek a szabályosan, átláthatóan és hatékonyan gazdálkodó egészségügyi intézmények és gazdasági társaságok. A kórházak ugyanis meghatározó súlyt képviselnek a közpénzek felhasználásában és az állami összegekkel való gazdálkodásban. Ily módon „kötelesek a közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kezelni, valamint maradéktalanul megfelelni a gazdálkodásukra vonatkozó törvényi előírásoknak” – olvasható a hivatalos állásfoglalásban.

A Domokos László által kijelentettekre reagált Surján László is. A volt népjóléti miniszter és Európai Parlamenti képviselő a Magyar Időknek elmondta, hogy már a ’80-as években is megállapították az egészségügyben fennálló hiányt és pazarlást: utóbbit akkor a diagnosztikus gyógyítómunkában, a feleslegesen ismételt laborkísérletekben és a szükségtelen kórházi befektetésekben látták. A sikeres gyógyítómunkához szükséges a gyógyítás szabadsága, de mint minden szabadságjog, nem korlátlanul. A korlátokat azonban nem az Állami Számvevőszéknek kell meghatároznia, hanem a szakmának, illetve az egyes területek képviselőinek – mindehhez azonban hiányoznak az intézményi feltételek. Újra kell tehát gondolni, és fel kell építeni a szakmai ellenőrzés rendszerét nem csak a járóbeteg-ellátás, de a fekvőbeteg-ellátás terén is.

A hagyományos orvosi gondolkodás elutasító: tradicionálisan ellenzendő ugyanis, hogy a betegágy mellett az orvost pénzügyi megfontolások befolyásolják. Ahogy fogalmazott: „nehezen lehet találni olyan kórházvezetőt, aki szerint az egészségügy nem alulfinanszírozott. Ehhez még hozzájön a gondolatszegény ellenzék üzemszerű és hangos siránkozása, s kialakul az a közvélekedés, hogy több pénzt kell fordítani az egészségügyre. Ilyenkor persze elfelejtjük például, hogy vannak olyan kórházaink is, amelyek nemcsak kijönnek a rendelkezésükre álló összegekből, hanem még maradványuk is van.” A maradványpénzekkel kapcsolatban elmondta, hogy el kell érni, hogy az eredményesen gazdálkodó egészségügyi intézményektől ne vonják el a maradványpénzeket, emellett az intézményeknek tudniuk kell, hogy a maradványról szabadon rendelkezhetnek. Ha a nem merev és felső korlátokkal nehezített betegutak helyett ésszerű szakmai korlátok mellett lehetővé teszik a szabad intézményválasztást, a kórházak között a betegekért kialakult versenyben egyik intézménynek sem jutna eszébe csökkenteni az ellátás színvonalát.

Ónodi-Szűcs Zoltán, korábbi egészségügyi államtitkár, javasolta már a kórházigazgatók feletti egységes kancelláriarendszer kialakítását az intézmények hatékonyabb működése és a gazdálkodási problémák megoldása érdekében. Az ÁSZ üdvözölte a kezdeményezést, de az MKSz megtámadta, így a kormány a döntést az áprilisi választások utánra halasztotta. Azóta nem esett szó a kancelláriákról, sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), sem a jelenlegi egészségügyi államtitkár részéről.

Az MKSz egyik korábbi állásfoglalása szerint azért ragaszkodnak a tagkórházak gazdasági önállóságáról, mivel fontosnak tartják emellett a nem csak gazdaságilag, de szakmailag is önálló, erős és felelős menedzsmenteket. Minthogy a fellelt rendszerszintű problémák kialakulása sokkal szélesebb felelősségi körhöz köthető, mint az egyes érintett intézményi vezetőségek, az MKSz igazságtalannak tartja azt, hogy e problémákat az egyes intézményeknek tulajdonítják.

A vitával kapcsolatban az Emberi Erőforrások Minisztériuma augusztus 9-én a következő közleményt adta ki: „Az EMMI ismeri a kórházak gazdálkodásának problémakörét, emiatt a tárca hivatalba lépése után kidolgozott egy cselekvési tervet a kórházak átvizsgálására és a nehézségek megoldására, még az ÁSZ 2008-2015 közötti időszakra vonatkozó jelentésének közzététele előtt. A kórházak gazdálkodásának vizsgálata néhány héten belül elkezdődik. Az EMMI szakmailag közelít a kérdéshez és kézben tartja a vizsgálatokat.” A kérdés ezzel azonban nem látszik eldőltnek…