A hagyományos kínai orvoslás szabályozatlanságában rejlő kockázatokra figyelmeztetnek az európai akadémiák
Az európai tudományos és orvosi akadémiák közös állásfoglalásban reagáltak az Egészségügyi Világszervezet döntésére, mely felvette diagnosztikai kódrendszerébe a hagyományos kínai orvoslás fogalmait.
A szakértők a szervezet döntésének várható hatásait figyelembe véve felhívják az uniós és nemzeti törvényhozókat, hogy polgáraik egészségének védelmében tekintsék át a jelenlegi szabályozásokat.
Az Egészségügyi Világszervezet 2019 májusában fogadta el a betegségek nemzetközi osztályozásának legújabb átdolgozását, az ICD-11-et, mely így világszerte 2022. január 1-jén lép hatályba. Ez az osztályozás egy kódrendszer, mellyel nemzetközileg egységes szabványok szerint lehet rögzíteni a különféle diagnózisokat. Ez egyrészről egyszerűsíti a betegellátást, másrészről alapot ad jól használható, nagymintás egészségügyi statisztikák készítésére.
Az európai akadémiákban és orvosi akadémiákban aggodalmat keltett, hogy az ICD-11-be önálló fejezetként bekerült a hagyományos kínai orvoslás diagnosztikai rendszere olyan diagnózisokkal, mint „csíhiány-mintázat” (SE90 Qi deficiency pattern) vagy „vérszárazság-mintázat” (SF04 Blood dryness pattern). Aggodalmuk egy állásfoglalásban öltött testet, melyet 2019. november 6-án tettek közzé, és itt olvasható.
Az akadémiák lényegében két pontban kifogásolják a WHO döntését: megkérdőjelezik a megalapozottságát, és tartanak a hatásától.
Mindenekelőtt fontos elmondani, hogy amire itt „hagyományos kínai orvoslásként” hivatkozunk, az számtalan, Kínában, Koreában és Japánban alkalmazott eljárás laza egyvelege, melyek nagyjából közös alapelveken nyugszanak, de – amint azt az akadémiák állásfoglalása is leszögezi – a konkrét diagnózisban és kezelési módszerekben gyakran egyazon beteg esetében is jelentős eltérések vannak a hagyományos kínai orvoslás gyakorlói között. Ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy vajon milyen minőségű statisztikák születhetnek egy ilyen kódrendszerre épülve.
A statisztikai használhatóságnál talán még nagyobb gondot okoz, hogy a hagyományos kínai orvoslás alapelvei alkalmatlanok arra, hogy az elfogadott tudományos módszerekkel bizonyítsák vagy cáfolják őket. Ettől még persze akár működhetnének is ezek az eljárások (izgalmas új kutatási irányokat mutatva), azonban éppen az alapok bizonytalansága miatt lényegében lehetetlen olyan szigorú tudományos kísérletekkel vizsgálni hatásosságukat, melyek elvégzése egyébként a nyugati orvoslásban egy eljárás alkalmazásának elengedhetetlen feltétele.
Az európai akadémiák és orvosi akadémiák szövetségei (az EASAC és a FEAM) ezért arra kérik az európai törvényhozókat, hogy a polgárok egészségének védelmében gondolják át a vonatkozó uniós és nemzeti szabályozásokat. Mint a FEAM elnöke és az állásfoglalást kiadó akadémiák szakértői csoportjának tagja, George Griffin fogalmazott: „Szilárd tudományos bizonyítékok hiányában egyetlen orvosi termék vagy eljárás – legyen az kínai, európai vagy egyéb – se legyen jogosult hivatalos jóváhagyásra, regisztrációra vagy támogatásra.”
Az MTA Orvosi Tudományok Osztálya 2018 nyarán közzétett állásfoglalásában rögzíti általános elveit a komplementer medicina megítéléséhez. „Az EASAC és FEAM mostani állásfoglalásával összhangban fontosnak tartjuk a komplementer orvosi eljárások, ezeken belül a hagyományos kínai orvoslás hazai törvényi szabályozásának mielőbbi rendezését” – mondta el az mta.hu kérdésére Kosztolányi György akadémikus, az MTA Orvosi Tudományok Osztályának elnöke.
MTA
