Új irányok az osteoarthritis kezelésében: Biológiai ágensek, mesenchymalis őssejtek és táplálékkiegészítők

Mesenchymalis őssejtek (MSCs)

Az autológ csontvelőből származó mesenchymalis őssejteket (BM-MSC-k) és a zsírszövetből származó MSC-ket (AD-MSC-k), más néven zsírszövetből származó stromális vaszkuláris frakciót (AD-SVF) gyakran alkalmazzák térd osteoarthritis (OA) kezelésére. Ezeket a sejteket előzetesen tenyészthetik, mielőtt alkalmazzák őket, vagy közvetlenül az izolálás után is felhasználhatók. Egyéb sejtforrások, mint például a szinoviális MSC-k vagy az allogén méhlepény szövetek, még további kutatásokat igényelnek, mielőtt rutinszerűen alkalmazhatók lennének a klinikai gyakorlatban.

Az OA előrehaladása során az ízületbe közvetlenül alkalmazott MSC-k hajlamosak felhalmozódni az ízületben és a közeli csontvelői léziókban, ami arra utal, hogy szerepet játszanak az ízületi sérülésre adott válaszban. Azonban a hatékonyságuk mögötti pontos mechanizmus még nem teljesen tisztázott. Ennek ellenére az MSC-ket egyre gyakrabban alkalmazzák a klinikai gyakorlatban, és beszámolók szerint előnyöket mutatnak a tünetek enyhítésében és az ízületi funkció javításában.

Egy metaanalízis, amely öt randomizált kontrollált vizsgálatot (RCT) tartalmazott (négy BM-MSC-ket és egy AD-SVF-t alkalmazott) szignifikáns fájdalomcsökkenést mutatott, amelyet a vizuális analóg skála (VAS) és a Lysholm-skála alapján mértek. Azonban nem volt észlelhető különbség a Western Ontario és McMaster Universities Osteoarthritis Index (WOMAC) pontszámokban. A funkcionális eredmények szignifikánsan javultak, a standard átlagos különbség 0,53% volt, bár a porcsérülés javulásában MRI alapján nem találtak figyelemre méltó eltérést.

Egy másik metaanalízis az OA kezelésére alkalmazott tenyésztett MSC-ket vizsgáló RCT-ket tekintett át, amely hat tanulmányt tartalmazott (négy BM-MSC-ket, egy AD-MSC-t és egy méhlepényből származó MSC-t alkalmazó vizsgálatot), összesen 203 beteggel. Az elemzés szignifikáns fájdalomcsökkenést mutatott, amelyet mind a VAS, mind a WOMAC alapján mértek. Ugyanakkor MRI alapján nem találtak szignifikáns különbséget a porcsérülés mértékében.

Ma és munkatársai további elemzése, amely 10 RCT-t tartalmazott (négy BM-MSC-t, három AD-MSC-t, egy zsírszövetből származó mesenchymalis őssejt-progenitor sejtet [AD-MPC], egy köldökzsinór MSC-t és egy méhlepényből származó MSC-t alkalmazó vizsgálatot), szignifikáns fájdalomcsökkenést mutatott, amelyet a VAS és WOMAC alapján mértek, valamint javulást a merevségben, funkcionális állapotban és a teljes WOMAC pontszámokban. Ez a tanulmány növekvő porcmennyiséget is jelentett az MSC-kezelésben részesült betegeknél, bár a WORMS pontszámokban nem találtak szignifikáns különbséget.

Egy 19 kutatást (15 RCT, két retrospektív tanulmány és két kohorszvizsgálat) értékelő átfogó metaanalízis alapján, amely kilenc AD-MSC-vel, öt BM-MSC-vel és egyéb perifériás vérből származó őssejtekkel vagy magzati MSC-kkel dolgozott, szignifikáns fájdalomcsillapítást talált 12 hónapos utánkövetés mellett, valamint javulást a KOOS és WOMAC pontszámokban 6 hónapos utánkövetés után.

Ezzel szemben egy Maheshwer és munkatársai által végzett szisztematikus áttekintés és metaanalízis, amely 25 tanulmányt tartalmazott, nem talált szignifikáns javulást a fájdalomban, de funkcionális és porcmennyiségbeli javulásokat észleltek.

Botulinum toxin

A botulinum toxin (BTX), amelyet a Clostridium botulinum anaerob baktérium különböző törzsei szintetizálnak, potenciális terápiás hatásokat mutatott az OA kezelésében (98, 99). A botulinum neurotoxin A közvetlen intraartikuláris beadása elnyomhatja a gyulladásos mediátorok és neuropeptidek felszabadulását a nociceptorokból, ami a fájdalom csökkentéséhez és az OA-hoz társuló neurogén gyulladás csökkentéséhez vezethet. Ezen kívül a BTX fájdalomcsillapító tulajdonságokkal is rendelkezhet azáltal, hogy csökkenti a feszültségfüggő nátriumcsatornák aktivitását, ahogyan azt a trigeminális neuralgiás patkánymodellben kimutatták, vagy csökkenti a perifériás neurotranszmitterek, például a P-anyag és a CGRP, valamint a proinflammatorikus citokin IL-1β felszabadulását. A BTX emellett gátolja az intracelluláris vezikulumok fúzióját az idegmembránokkal, ezáltal gátolja a neurogén gyulladásos mediátorok felszabadulását. Klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy egyetlen intraartikuláris BTX injekció enyhítheti a krónikus, refrakter fájdalommal küzdő OA betegek tüneteit, míg másoknál nem volt szignifikáns előny, ami arra utal, hogy különböző beteg alcsoportok is létezhetnek. Ezen bizonyítékok alátámasztják a botulinum toxin off-label alkalmazását, mint új terápiás stratégiát a térd OA kezelésében az ortopédiai gyakorlatban.

A gyógyszerek pleiotróp hatásai az osteoarthritis kezelésében

Metformin

A metformin, amelyet gyakran írnak fel 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, az utóbbi években egyre nagyobb érdeklődést váltott ki más, a glükózszint szabályozásán túli alkalmazásaival kapcsolatban. Eredetileg az inzulinérzékenység javítására és a hiperglikémia szabályozására fejlesztették ki, de a metformin számos pleiotróp hatással rendelkezik, amelyek különösen előnyösek lehetnek különféle gyulladásos és metabolikus zavarok, köztük az OA kezelésében.

A kutatások szerint a metformin gyulladáscsökkentő tulajdonságai jelentősen hozzájárulhatnak az ízületi degeneráció csökkentéséhez OA betegek esetén. Azáltal, hogy befolyásolja a gyulladásos folyamatokat és a celluláris stresszreakciókat, a metformin segíthet megőrizni a porcot és a lágyszöveteket az ízületekben, amelyek gyakran a gyulladás által okozott károsodásnak vannak kitéve. Ezek a mechanizmusok javulást eredményezhetnek a fizikai funkcióban és enyhíthetik a fájdalmat, így a metformin ígéretes kiegészítő terápiaként jelenhet meg az ízületi betegségekkel küzdő betegek kezelésében.

Továbbá, a metformin pleiotróp hatásai kiterjednek a COVID-19 kezelésében való potenciális alkalmazására is, ahol segíthet enyhíteni a vírussal kapcsolatos súlyos gyulladásos válaszokat, különösen a magas kockázatú csoportokban, mint az elhízott és diabéteszes egyének. Azáltal, hogy módosítja az immunválaszokat és csökkenti a proinflammatorikus citokinek szekrécióját, a metformin csökkentheti a COVID-19-tel kapcsolatos szövődmények valószínűségét.

Sztatinok

A sztatinok, amelyek elsősorban a koleszterinszint csökkentésére és kardiovaszkuláris betegségek kezelésére felírt gyógyszerek, az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kaptak potenciális előnyeik miatt, amelyek a lipidszabályozáson túl is megnyilvánulnak. A kutatások azt mutatják, hogy a sztatinok jelentős gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek kulcsszerepet játszhatnak az OA kezelésében. Ezek a gyógyszerek csökkenthetik a szisztémás gyulladást, amely az OA patofiziológiájának egyik fontos tényezője. A sztatinok segíthetnek lassítani az OA előrehaladását azáltal, hogy mérséklik ezeket a gyulladásos folyamatokat. A proinflammatorikus citokinek termelésének gátlásával és az antiinflammatorikus mediátorok expressziójának elősegítésével a sztatinok segíthetnek kedvezőbb környezetet teremteni az ízületben, amely potenciálisan megőrzi a porc és a lágy szövetek integritását.

A közvetlen gyulladáscsökkentő hatásaikon túl a sztatinok elősegíthetik a porc komponenseinek, például proteoglikánoknak és kollagénnek a szintézisét. Ez különösen fontos, mivel ezen komponensek degradációja az OA előrehaladásának egyik jellemzője. A porc fenntartásának és regenerálódásának támogatásával a sztatinok javíthatják az ízületi funkciót és csökkenthetik a tüneteket az osteoarthritisben szenvedő betegeknél.

Továbbá, a sztatinok pleiotróp hatásai túlmutatnak a gyulladáson és a porcvédelmen. Bizonyítékok arra utalnak, hogy a sztatinok védhetik a csontok egészségét, támogathatják az ízületi integritást OA betegeknél. A csontújraépítés befolyásolásával és az oszteoporotikus változások kockázatának csökkentésével a sztatinok segíthetnek mérsékelni az OA előrehaladásával összefüggő egyik rizikófaktort.

Angiotenzin-konvertáló enzim gátlók és angiotenzin II receptor blokkolók

Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók és az angiotenzin II receptor blokkolók (ARB-k), amelyeket elsősorban hipertónia és szívelégtelenség kezelésére használnak, ígéretes potenciált mutatnak az osteoarthritis (OA) kezelésében a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) módosítási képességük révén. Az angiotenzin II hatásának gátlásával ezek a gyógyszerek csökkenthetik a gyulladást és az oxidatív stresszt, amelyek jelentős szerepet játszanak az ízületi degenerációban OA esetén. A kutatások szerint az ACE gátlók és ARB-k csökkenthetik a proinflammatorikus citokinek és oxidatív stressz markerek szintjét az ízületi szövetekben, ezzel enyhítve a gyulladást és potenciálisan lassítva a betegség előrehaladását.

Ezen kívül az ACE gátlók és ARB-k védő hatásai kiterjedhetnek a porc és a szinoviális folyadék megőrzésére, amelyek alapvetőek az ízületi integritás és funkció szempontjából. A káros gyulladásos mediátorok mérséklésével ezek a gyógyszerek segíthetnek fenntartani a porc szerkezetét, ami fokozott mozgékonysághoz és csökkent fájdalomhoz vezethet OA betegek esetén. Ez kiemeli a holisztikus kezelési megközelítés fontosságát, mivel az OA-ban szenvedő betegek gyakran társbetegségekkel is küzdenek, mint a hipertónia és az elhízás. Az ACE gátlók és ARB-k OA kezelésébe történő integrálásával az egészségügyi szolgáltatók együttesen kezelhetik az ízületi egészséget és a szív- és érrendszeri kockázatot, végső soron javítva a betegek életminőségét.

Táplálékkiegészítők

Kurkumin (kurkuma)

A kurkumin iránti érdeklődés elsősorban potenciális gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásainak köszönhető, bár a bizonyítékok még mindig korlátozottak. Randomizált vizsgálatok és metaanalízisek kutatták hatékonyságát. Egy 70 felnőtt beteget érintő tanulmány, akik térd osteoarthritisben (OA) szenvedtek és ultrahangos megerősítést kaptak effúziós szinovitiszre, azt találta, hogy a napi 1000 mg Curcuma longa jelentősebb fájdalomcsillapítást eredményezett 12 hét alatt, mint a placebo. Ezen kívül az effúziós szinovitisz térfogatának mérése MRI segítségével hasonló volt a kurkumin és a placebo csoportok között, és hasonló mellékhatásokat jelentettek. További, szélesebb körű vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy meghatározzák a kurkumin klinikai jelentőségét az OA kezelésében. A kurkuminról ismert, hogy gyenge gastrointestinalis felszívódással rendelkezik, ezért azokat a készítményeket részesítik előnyben, amelyek növelik a biológiai hasznosulását, például a piperinnel vagy BioPerine-nel kombináltakat. A magas dózisú kurkumin kiegészítőkkel kapcsolatos májkárosodásról ritkán számolnak be.

Boswellia serrata

A Boswellia serrata, más néven indiai tömjén évszázadok óta használatos gyulladáscsökkentő és antimikrobiális tulajdonságai miatt. Egy 7 randomizált vizsgálatot összehasonlító metaanalízis, amely a Boswellia serrata kivonatot és placebót alkalmazott OA kezelésében, lehetséges előnyöket mutatott a fájdalom és a merevség csökkentésében, valamint a funkció javításában. Azonban a vizsgálatok minősége alacsony volt, és több tanulmány kockázata is bizonytalan volt. Míg a Boswellia kezelés jellemzően jól tolerált volt, három vizsgálat nem számolt be mellékhatásokról.

Glükózamin és kondroitin

A glükózamin és kondroitin hatékonysága a térd OA kezelésében nem konzisztens. Nagyobb, jól végzett áttekintések azt mutatták, hogy a glükózamin-hidrokloridnak elhanyagolható hatása volt a térdfájdalomra. Ezzel szemben a glükózamin-szulfát (1500 mg/nap) és a kondroitin (800 mg/nap) magasabb dózisai vagy magasabb minőségű formulációi statisztikailag szignifikáns, bár mérsékelt előnyöket mutattak a placebóhoz képest. Egy 604 beteg bevonásával végzett vizsgálat azt találta, hogy a gyógyszeripari minőségű kondroitin-szulfát statisztikailag jobb volt a placebónál és összehasonlítható volt a celekoxibbal a fájdalom csökkentésében és a funkció javításában.

Más metaanalízisek arra utalnak, hogy a glükózamin-szulfát és kondroitin hosszú távú használata enyhén késleltetheti az OA progresszióját. A placebóhatás jelentős volt a kiegészítők használatával végzett vizsgálatokban, amit a Glükózamin/Kondroitin Intervenciós Vizsgálat (GAIT) is példáz, ahol a résztvevők körülbelül 60%-a tapasztalt legalább 20%-os fájdalomcsökkenést, függetlenül a kapott kezeléstől. Egy másik vizsgálatban a kondroitin-szulfát és glükózamin nem mutatott jobb eredményeket, mint a placebo a globális fájdalom csökkentésében 6 hónap alatt, és a kis mintaméret, valamint a dózissal kapcsolatos problémák korlátozták az eredményeket. Az alcsoport-elemzések nem mutattak különbséget a hatékonyságban a kezdeti fájdalomsúlyosság vagy egyéb tényezők alapján. Hasonlóan, a D-vitamin kiegészítés nem mutatott előnyt a placebóhoz képest sem a fájdalomcsillapításban, sem a porcmennyiség változásában egy nagy vizsgálatban.

Halolaj

Egy vizsgálat, amely az alacsony dózisú (0,45 g) és a magas dózisú (4,5 g) halolajat (omega-3 zsírsavak) hasonlította össze, azt találta, hogy az alacsony dózisú halolaj jelentősebb fájdalomcsökkenést és funkcionális javulást eredményezett 2 év alatt. Mindkét dózis esetében gyakoriak voltak a gastrointestinalis mellékhatások, mint például a hányinger és a reflux. A halolaj pozitív eredményeket mutatott rheumatoid arthritis esetén, valószínűleg gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt, de hatékonysága OA kezelésében még nem egyértelmű.

Krill olaj

A krill olajat, amely viszonylag magas biohasznosulású omega-3 zsírsavakat tartalmaz, az OA kezelésében is vizsgálták. Két randomizált vizsgálat enyhe térd OA esetén azt találta, hogy napi 2–4 g krill olaj mérsékelt javulást eredményezett a fájdalomban és a merevségben. Azonban egy későbbi vizsgálat, amely közepes vagy súlyos térd OA kezelését értékelte, nem mutatott szignifikáns előnyöket a fájdalomcsillapításban vagy a szinoviális gyulladás csökkentésében a placebóhoz képest, ami arra utal, hogy a krill olaj nem hatékony a súlyosabb esetek kezelésében.

Fitoflavonoidok

A fitoflavonoidok, amelyek gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkező természetes vegyületek, ígéretesnek bizonyultak a térd OA tüneteinek javításában. Azonban bizonyos fitoflavonoidok, mint például a flavokszid, súlyos mellékhatásokat okozhatnak, mint májkárosodás és hyperszenzitív pneumonitis, ezért alkalmazásuk nem javasolt.