Nem gyógyszeres kezelési lehetőségek az osteoarthritis terápiájában: Hőterápia, akupunktúra és egyéb alternatív módszerek

Transzkután elektromos idegstimuláció, akupunktúra, helyi hőterápia és hidegterápia

Transzkután elektromos idegstimuláció (TENS)

A transzkután elektromos idegstimuláció (TENS) a kapukontroll elméletén alapul, amely szerint a fájdalomérzetet modifikálja az agy felé vezető nociceptív jelek preszinaptikus gátlásával a gerincvelő hátsó szarvában. Ennek elméleti alapja ellenére a klinikai vizsgálatok vegyes eredményeket hoztak. Egy vizsgálat 203 beteg bevonásával nem talált további előnyöket a fájdalomcsillapításban vagy a funkcióban a TENS, interferenciális áram vagy rövidhullámú diatermia alkalmazásával, összehasonlítva a placebo kezelésekkel, amelyek oktatással és testmozgásos programokkal kombinálták. Egy másik, 220 beteget érintő vizsgálat nem talált szignifikáns különbséget a TENS és placebo TENS fájdalom pontszámai között a WOMAC skálán 3 hét után. Ezen kívül a bizonyítékok azt sugallják, hogy a TENS kezeléshez jelentős placebo-hatás kapcsolódik.

Akupunktúra

Randomizált vizsgálatok metaanalízise, amely az akupunktúrát vizsgálta térd osteoarthritis (OA) kezelésében, azt találta, hogy bár az akupunktúra némi mérhető előnyt kínálhat a placebo akupunktúrával szemben, ezek a különbségek klinikailag nem voltak jelentősek. Hasonlóan, egy vizsgálat, amely hat akupunktúrás kezelést, placebo akupunktúrát és további kezelést nem alkalmazó csoportot hasonlított össze 352 felnőttnél, nem talált szignifikáns különbséget a fájdalom pontszámai között a három csoport között 6 hónap után. Azonban egy nagyobb multicentrikus vizsgálat, amely 1007 krónikus térd OA-s beteget érintett, azt találta, hogy 10 akupunktúrás vagy placebo akupunktúrás kezelés után a sikerarányok (amelyeket a standardizált osteoarthritis index 36%-os javulásaként határoztak meg) hasonlóak voltak mindkét kezelésnél, és magasabbak voltak, mint a konzervatív kezelés esetén [53% és 51% vs. 29%].

Hőterápia

A helyi hőterápia, mint a meleg borogatások vagy a meleg vizes palackok, hasznos rövid távú fájdalomcsillapító stratégiát jelenthet térd OA-s betegek számára. Egy kis mintaméretű kohorszvizsgálat azt mutatta, hogy a helyi hő kombinálása a rutin kezelés mellett jelentősebb fájdalomcsökkenést és funkcionális javulást eredményezett, mint a rutin kezelés önálló alkalmazása.

Biológiai ágensek

A biológiai ágensek jelentős hatást mutattak a reumás betegségek, például a rheumatoid arthritis (RA) kezelésében. Ez a siker ösztönözte olyan randomizált kontrollált vizsgálatok (RCT) elvégzését, amelyek biológiai ágensek alkalmazását vizsgálták osteoarthritis (OA) esetén. Ezek a bioterápiás stratégiák az OA kezelésében azt célozzák, hogy módosítsák vagy gátolják a fő citokinek hatásait, hasonlóan a RA kezelésében alkalmazott megközelítéshez. Az OA kezelésében alkalmazott három fő citokin blokkoló a következő célpontokra összpontosít: idegnövekedési faktor (NGF), interleukin-1 (IL-1) és tumornekrózis faktor-α (TNF-α), amelyek szerepet játszanak az OA fájdalom útvonalakban. A TNF-α, IL-1 és NGF a nociceptorok érzékenyítésével képesek módosítani a fájdalmat, és az NGF kifejeződése az IL-1 és TNF-α upregulációja által indukálódik OA-ban. Az OA patogenezisében a citokinhálózat megértése megerősítette annak indokoltságát, hogy feltárjuk, vajon ez a bioterápiás megközelítés javíthatja-e a tüneteket.

Azonban vita marad a biológiai ágensek hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban az OA kezelésében, mivel az irodalom vegyes eredményeket mutat a siker és a kudarc tekintetében. Több tanulmány is arra utalt, hogy az NGF inhibitorok fájdalomcsillapító és funkcionális javulást eredményeznek a placebóhoz képest OA-ban, bár a biztonságosságuk következetlen eredményeket mutatott. Például klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a tanezumab, egy NGF inhibitor, szignifikáns fájdalomcsökkenést és fizikai funkció javulást eredményezett a placebóhoz képest. Azonban ez a kezelés magasabb incidenciát mutatott ízületi biztonsági eseményekben és teljes ízületi pótlásokban. Hasonlóan, a fulranumab, egy másik NGF inhibitor, szignifikáns fájdalomcsillapítást mutatott a placebóhoz képest, de változó eredményekkel.

Ezzel szemben az IL-1 inhibitorok, mint az anakinra és a lutikizumab alkalmazása korlátozott sikerrel járt. Az anakinra nem hozott statisztikailag szignifikáns javulást a fájdalom pontszámokban a placebóhoz képest, míg a lutikizumab vegyes eredményeket mutatott, jelentős javulás csak bizonyos dózisoknál jelentkezett. A TNF-α inhibitorok, amelyeket néhány vizsgálatban értékeltek, nem bizonyultak hatékonynak az OA kezelésében metaanalízisek szerint.

Következtetések

A térd osteoarthritis (OA) egy gyakori állapot, amely jelentősen befolyásolja az életminőséget, és komoly egészségügyi és gazdasági kihívásokat jelent. Hatékony kezelése összetett megközelítést igényel, amely különböző kezelési módszereket foglalhat magában.

A nem gyógyszeres kezelések, mint a TENS, akupunktúra és hőterápia vegyes eredményeket adnak, és az egyéni betegreakciókhoz kell igazítani őket. A citokineket célzó biológiai ágensek, mint a TNF-α és IL-1, ígéretesek, de további klinikai validációjuk szükséges.

A térd OA kezelésének személyre szabottnak kell lennie, figyelembe véve a betegspecifikus tényezőket és kezelési preferenciákat. Az integrált megközelítés, amely kombinálja a farmakológiai, nem farmakológiai és biológiai kezeléseket, lehetővé teszi a leghatékonyabb fájdalomcsillapítást és funkcionális javulást.