Evészavarok diagnózisa és kezelése gyermekorvosi nézőpontból
A gyermekkori táplálkozási zavarok nagyon sokfélék és rendkívül gyakoriak. Egy korábbi statisztika alapján a gyermekek 25-35 százalékát érintik, de a valós prevalencia ettől valószínűleg nagyobb.
Bevezetés / Epidemiológia
Az evészavarok, mint az anorexia nervosa (AN), a bulimia nervosa (BN), az elkerülő/korlátozó táplálékfelvétel zavara (ARFID) és a falási zavar (BED) több mint 28 millió amerikait érintenek, ami az Egyesült Államok lakosságának akár 9%-át is jelentheti. Egy 2019-ben közzétett szisztematikus áttekintés hasonló globális prevalenciát mutatott, különösen Európában és Ázsiában.
Az evészavarok – különösen az AN – a legmagasabb halálozási rátával rendelkeznek a mentális betegségek közül, csupán az opioidhasználati zavar haladja meg őket. Az Egyesült Államokban minden órában meghal egy beteg evészavar következtében.
Evészavarok klinikai megjelenése az alapellátásban
A gyermekorvosoknak mindig számításba kell venniük az evészavarokat, mint lehetséges diagnózist azoknál a serdülőknél, akik fogyással, súlygyarapodással vagy rendellenes táplálkozási szokásokkal kapcsolatos panaszokkal jelentkeznek. Ez a cikk azokra az étkezési és evészavarokra fókuszál, amelyek leggyakrabban serdülőkorban és fiatal felnőttkorban fordulnak elő. A Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyv (DSM-5) szerinti osztályozások, amelyek ebben a cikkben szerepelnek: (1) AN, (2) BN, (3) BED, (4) ARFID, és (5) egyéb specifikált evészavarok.
Anorexia nervosa
Az AN diagnózisának központi klinikai jellemzői közé tartozik a táplálkozási és/vagy energiaszükséglet kielégítetlensége, amely az életkornak, nemnek és fizikai egészségi állapotnak megfelelő alacsony testsúlyhoz vezet, a hízástól vagy az elhízástól való félelem, valamint a testsúly vagy testforma túlzott jelentősége az önértékelésben.
Gyermekek és serdülők értékelése gyanított evészavar esetén
Az evészavarra történő kivizsgálás átfogó értékelést igényel, amely magában foglalja a fő panasz részletes feltárását, valamint az orvosi, táplálkozási és pszichiátriai előzmények teljes körű feltérképezését, amit egy teljes fizikális vizsgálat követ. Azoknál a serdülőknél, akik alacsony testsúllyal rendelkeznek, de tagadják a testképükkel vagy a hízástól való félelmükkel kapcsolatos aggodalmakat, a szülőktől vagy gondviselőktől származó kiegészítő információ szükséges a diagnózis felállításához.
Laboratóriumi vizsgálatok
A kezdeti laboratóriumi vizsgálatok célja az alultápláltság és az éhezés okozta orvosi szövődmények szűrése vagy a testsúlycsökkenés vagy -gyarapodás egyéb okainak kizárása. Ezek közé tartozik a teljes vérkép (CBC), az átfogó anyagcsere-panel (CMP), a vizeletvizsgálat (UA), a pajzsmirigyfunkciós tesztek és a vörösvérsejt-süllyedési sebesség meghatározása. Az evészavaros betegek laboratóriumi eredményei gyakran normálisak.
Evészavarok kezelése
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, a Serdülők Egészségével és Gyógyászatával Foglalkozó Társaság, az Amerikai Pszichiátriai Társaság és az Evészavarok Akadémiája által közzétett klinikai irányelvek a multidiszciplináris megközelítést ajánlják az evészavarok kezelésében. A kezelőcsoportnak orvosból, pszichoterapeutákból, dietetikusokból és ápolókból kell állnia, akik együtt dolgoznak a kezelés sokrétű céljainak elérésén.
A gyermekorvos szerepe
A gyermekorvos feladata az evészavarokkal kapcsolatos orvosi állapotok értékelése és kezelése. Gyakran a gyermekorvos az első kapcsolatfelvételi pont az aggódó betegek és családtagok számára. Az evészavar diagnózisának felállítása után a gyermekorvosnak segítenie kell egy multidiszciplináris csapat létrehozásában, meghatározni a kezelés megfelelő szintjét, és kezelni az akut és krónikus orvosi szövődményeket. Az orvosilag instabil serdülőket sürgősen kórházba kell utalni.
Táplálkozási értékelés
A dietetikusok kulcsfontosságú tagjai a multidiszciplináris kezelőcsapatnak. Tekintettel arra, hogy az evészavarok kezelésének elsődleges célja a táplálkozási rehabilitáció, a legjobb gyakorlatok hangsúlyozzák a dietetikusok folyamatos részvételének szükségességét, akik külön képzést kaptak az evészavarok kezelésében.
Pszichiáter
A pszichiáterek felelnek általában a társult pszichiátriai betegségek diagnosztizálásáért és az alkalmazott gyógyszerek menedzseléséért. Az evészavarok kezelésében alkalmazott pszichiátriai gyógyszerek hatékonyságára vonatkozó bizonyítékok korlátozottak.
Pszichoterapeuta
Az evészavarok elsődleges bizonyítékokon alapuló kezelése pszichológiai megközelítéseket foglal magában, mint például a kognitív viselkedésterápia (CBT), az interperszonális terápia (IPT), a dialektikus viselkedésterápia, a serdülőkre fókuszáló terápia és a családalapú terápia (FBT).
Farmakoterápia
A fluoxetin az egyetlen gyógyszer, amelyet az FDA bulimia kezelésére engedélyezett (Magyarországon csak felnőtteknél engedélyezett). A lisdexamfetamin mérsékelt–súlyos BED kezelésére engedélyezett.
Összefoglalás
Az evészavarok előfordulása serdülőkorban éri el a csúcsot. A gyermekorvosok az első vonalbeli egészségügyi szolgáltatók, akik diagnosztizálják és kezelik az evészavarokat. Az evészavar diagnózisának felállítása után a gyermekorvos dönti el, hogy a beteg alkalmas-e járóbeteg-kezelésre, vagy instabil fizikai és/vagy mentális állapota miatt kórházi ellátást igényel.
