Rossz hírek az új antibiotikumokról

Pál Csaba akadémikus elnyerte az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatását a vezető kutatóknak szóló Advanced Grant kategóriában. Munkatársaival a pályázat keretében azt vizsgálják, hogy a gyógyszergyártók által most fejlesztett, új típusú antibiotikumok mennyire hatékonyak a baktériumok ellenálló képességével szemben.

hirdetés

Az MTA oldalán a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont (MTA Kiváló Kutatóhely) tudományos tanácsadójával készült riport leglényegesebb pontjaira fókuszál írásunk.

Az antibiotikum rezisztencia korunk legnagyobb problémája

A korábban megvizsgált szerek többsége ellen pillanatok alatt kialakult a rezisztencia, vagy már eleve jelen van a természetben. A helyzet mára válságossá vált. A gyógyszercégek közül – főként a tőkeerős vállalatok – kivonultak erről a piacról. Ennek az is lehetett az oka, hogy ők maguk sem bíznak abban, hogy az új készítmények működni fognak hosszú távon. Ezért alapvetően fontos annak előrejelzése, hogy vannak-e, lesznek-e olyan antibiotikumok, amelyek hosszú távon hatásosak. Ha pedig találunk ilyeneket, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mi teszi őket tartósan működőképessé. Minthogy napról napra súlyosbodik az antibiotikum-rezisztencia okozta krízis a világban, nincs vesztegetni való időnk.

Mi ennek a pályázatnak a célja?

Különböző cégek új antibiotikumait vizsgálják, amelyek a közeljövőben kerülhetnek a piacra, illetve korai kísérleti fázisban vannak. Arra kíváncsiak, mit várhatunk ezektől a készítményektől, ha majd a klinikai gyakorlatban alkalmazni kezdik őket. Kialakul-e az ellenálló képesség ellenük, vagy sem. Ha igen, milyen mechanizmusok által? Ha pedig nem, akkor miért nem?

Milyen kísérleteket végeznek a gyakorlatban?

  • A legegyszerűbb kísérlet elején megmérik, hogy mennyire érzékeny egy kórokozó az adott új antibiotikumra. Ezt egy kémcsőben is el tudják végezni: a tápoldatba belekeverik valamennyi antibiotikumot, és megnézik, hogy a baktérium képes-e osztódni, vagy sem. Jó esetben azt látják, hogy a szer valóban hatásos.
  • A következő lépésben sok (akár 10 milliárd) baktériumot helyeznek a tápoldatba. Egy ekkora populációban már spontán mutációk is képződnek, és ezek a mutációk rezisztenciát biztosíthatnak a tulajdonosának. Ezek a sejtek fognak szaporodni és túlnőni az összes többin. Tulajdonképpen darwini evolúció játszódik le a kémcsőben, spontán módon.
  • Majd lépésről lépésre növelik az antibiotikum-dózist, ezzel rákényszerítik a populációt, hogy megpróbáljon ehhez alkalmazkodni. Bizonyos idő után vagy kihal a teljes populáció, vagy kialakul egy új baktériumközösség, amelyben van négy-öt specifikus mutáció, amely ellenálló képességet biztosít.

Sok esetben hamar olyan mértékű rezisztencia alakul ki, hogy bármennyi antibiotikumot tehetünk az oldatba, a baktériumok már rá sem hederítenek. Ezen antibiotikumok egy része hosszú távon még veszélyes is lehet, mert

olyan szuperbaktériumok jönnek létre, amelyek rezisztensek szinte mindenre, és még fertőzőbbek is, vagy súlyosabb betegségeket képesek okozni.

Látnunk kell, hogy ez óriási és teljesen újszerű probléma: nem egyszerűen hatástalanok lesznek az új antibiotikumok, hanem a bevezetésük még akár károkat is okozhat.

Tudnak-e ezekről a problémákról a fejlesztő cégek?

Valószínűleg nem. Az intézetük az utóbbi években rendkívül speciális tudást halmozott fel az antibiotikumokkal kapcsolatban, ami sok tekintetben egyedülálló a világon – ezt tükrözi az ERC támogatása is. 10-15 éve azzal foglalkoznak a laborban, hogy olyan technológiákat dolgozzanak ki, amelyekkel rutinszerűen, nagyon gyorsan és hatékonyan fel tudják térképezni, hogy kialakul-e az ellenálló képesség a kórokozókban, és ha igen, hogyan történik. Erre specializálódtak, ez különbözteti meg őket a többi kutatócsoporttól.

Utóbbi időben új típusú, új generációs antibiotikumokról szóltak a hírek, amelyek ellen már nem olyan könnyű rezisztenciát kialakítani. Akkor ezek a hírek nem fedik a valóságot?

Előfordult, hogy igazolták, hogy egy új antibiotikum tényleg hatásos, és ellenáll a rezisztenciának. Azonban sokkal fontosabb, hogy megtalálják azokat az általános elveket, amelyeknek köszönhetően egy antibiotikum működik. A legtöbb antibiotikumnak egy adott célpontja van, de ezt a stratégiát mutációk révén, vagy egy új gén beszerzésével a baktérium ki tudja játszani. Érdemes ezért olyan antibiotikumokat tervezni, amelyek legalább két célponton támadnak. Ezek hatásosabbak, hiszen kisebb a valószínűsége, hogy a mutáció mindkét támadási pontot semlegesíti, de ezek sem csodaszerek.

Milyennek kell elképzelnünk a baktériumokkal szemben folytatott harcot néhány évtized múlva?

Sajnos vannak eredményeik, amely aggodalomra adnak okot. Az ellenálló képességet okozó, laborban kialakult mutációk jelentős része ugyanis már megtalálható a klinikai izolátumokban is. Magyarán nem is kell arra várni, hogy majd az antibiotikumnak ellenálló mutáció spontánul megjelenjen a betegben, hiszen az már ott lappang valahol a kórházakban. 

Hogy vehetjük fel a jövőben nagyobb eséllyel a harcot az antibiotikum-rezisztens baktériumokkal szemben?

A legfontosabb stratégiai cél, hogy az általunk és mások által kidolgozott eljárásokat már az antibiotikum-fejlesztés korai fázisában alkalmazzák. Tehát már a fejlesztés legkorábbi szakaszában fontos szempontnak kell lennie, hogy rezisztenciabiztos lesz-e a molekula. A jövőbeli fejlesztéseket illetően, lehetünk optimisták, mert tényleg volt olyan antibiotikum, amely ígéretesnek látszott, bár ezek még a kísérletek korai szakaszában tartanak.

Okoz-e más problémát az antibiotikum rezisztencia?

Amikor egy új antibiotikummal szemben ellenállóvá válik a kórokozó, akkor egyszerre sok más szerrel szemben is rezisztenciát szerez. Ezt hívjuk multidrog-rezisztenciának. Vagyis a régi eltúlzott antibiotikum-használat, amely ilyen multidrogrezisztens baktériumokat hozott létre, a jövőbeli fejlesztéseket is megnehezítette. Emiatt azt tapasztaljuk, hogy a régi antibiotikumok ellen kialakult rezisztencia bizonyos mértékben már az új, még be sem vezetett készítmények ellen is hatásos, pedig ezek még el sem kezdték a pályafutásukat, elvileg a kórokozók nem is találkozhattak velük.

A mostani helyzet kialakulásának az oka egyedül a felelőtlen antibiotikum-használat a humán gyógyászatban?

Egészen más típusú szerek is kialakíthatnak antibiotikum-rezisztenciát.

  • A kozmetikumokba (például szappanokba) kevert antibakteriális szerek, amelyeket nyakra-főre használunk, és sokkal többször találkozunk velük, mint az antibiotikumokkal.
  • Ugyanilyen hatása lehet a nehézfémszennyezésnek is. A nehézfémekhez is alkalmazkodnak ugyanis a kórokozók, és ezen adaptáció mellékhatása lehet az antibiotikum-rezisztencia.
  • Az állattenyésztésben is nagyon sok antibiotikumot alkalmaznak, ami ugyancsak kiváló lehetőséget teremt a rezisztens kórokozók elterjedésére.

Mindez szintén óriási veszélyforrás a multidrogrezisztens baktériumok megjelenése kapcsán.

Szerző:

Huszár Zsoltné dr., szakgyógyszerész

Forrás:

mta.hu

Ajánlott cikkek